Hont András
Ceglédi Zoltán
Konok Péter
Schiffer András
Balogh Gábor
Nefelejcs Gergő
Szarka Károly
Makai Máté
Gazics György
Kolek Zsolt
ÖT
Joseph Hargitai
Kiss Noémi
Dénes Ferenc
Papp László Tamás
Toroczkay András
Kert Attila
Csutak Zsolt
Megadja Gábor
Kustán Magyari Attila
Kovács Tibor
Németh Róbert
Kollár Árpád
Zdenyák József
Schillinger Gyöngyvér
Szabó Borbála
BaloghPál 2025. 01. 13. 19:08 Menekülés Buborékországból
A cikk, mint ebben a körben annyiszor, arról szól, hogy Szerző mennyire felette áll a többieknek, mennyivel becsületesebb és jobb minden más szerzőnél. Annyira, hogy ott is hagyta az egész szakmát évekre, csak most és itt olvasható a nagy hírű Papp László Tamás újra. Pedig előtte "teleírta" a véleményrovatokat, bár én nem emlékszem a nevére, talán mert olyan felfoghatatlanul jó volt. Bár ez a cikk itt nem mutat fel különösebb tehetséget.

Önfényezés újra és újra.
Antal 2025. 01. 13. 18:37 Domb over
„A dombóvári időközi választás semmiben nem igazolta vissza az országos felméréseket” Nem tudom mit akartok ebbe még belemagyarázni, amikor hónapokkal ezelőtt is lehetett olvasni, hogy mindenki nagy arányú fidesz győzelmet vár, mert ebben a térségben régóta ők vezettek fölényesen..
Pont ahogy ha kukutyinfalván a kisebbségi negyedben lenne szavazás, nyilván megint a fidesz győz, mert mindenki tudja hogy az iskolázatlanoknál ő a népszerű.
De hogy közelebbit mondjunk, a fővárosunkban annyira elhasalt a fidesz legutóbb, hogy még a jelöltjüket is visszaléptették..Ettől még a fidesz kapta utána a legtöbb szavazatot.
Legalább terelésre megint jók ezek a felhajtások. Gondolom Andrástól sosem várhatjuk el, hogy mondjuk beszéljen kicsit a mostani ÁFA módosításról, az ideális adókról stb. Pedig itt is bele tudná szőni a messiás szálat, mert úgy lett beállítva a dolog, mintha ezt is ő intézte volna el nekünk.
Smog75 2025. 01. 13. 17:16 Domb over
Lépésről-Téglára
John Doe 2025. 01. 13. 17:11 Domb over
Szerintem a szerző kicsit az ellenzékhez hasonlatosan gondolkozik, zavaros lesz, de talán sikerül...

Az ellenzék sok esetben "várja el" a kormányzó párttól, hogy olyan módon nyilatkozzon adott kérdésekben saját magáról, ami az érdekivel ellentétes, ezzel lehetőleg "szúrja önkezűleg hasba magát" az "igazság nevében". Persze ehhez sokszor kettős mércét használnak vagy egyéb érvelési hibákat, dehát a politika már csak ilyen... (?!)

A szerző azt várja el az ellenzéktől, hogy vonjon le olyan következtetéseket, ami a "finanszírozóiknak" feltehetőleg elfogadhatatlan, tehát "önkezűleg szúrják hasba magukat" az "igazság nevében".

Ebből messzemenő következtetéseket nem tudok levonni, hacsak annyit nem, hogy eddig egyik "önszúrkálás" sem következett be... ;)

(az "önszúrkálás" sem tetszik, az eredeti gondolat a saját nemi szerv saját lábbal illetése lett volna, dehát azt eredeti formájában végképp nem illett volna leírni)
MMari 2025. 01. 13. 16:55 Domb over
Parádés.
Amit még nem bont ki, de meglibbent, hogy nem, nem törölte MP a komplett ellenzéket, sőt, lesz (van) akiket erősített - még akkor is, ha ez a közvélemény-kutatásokban nem látszik, de vélelmezhető volt, és most az időközi talán meg is erősítette ezt.
Mégpedig azt, hogy az az ellenzéki sem feltétlenül szavaz a Tiszára, akinek elege van a NER-ből, azért, mert elege van Magyar Péterből is, pontosabban rühelli vagy/és nem tartja kormányképes erőnek, ahogy nem is az.
Ennek mentén - szemben a közvélemény-kutatásokkal - joggal vélelmezhetjük, egyrészt, hogy igenis lesz legalább 20-25% aki az óellenzékre szavaz majd (kiemelten DK és MH), amiből következik, szinte kizárt a Tisza '26-os győzelme, mert ehhez a fél fideszes tábort át kéne térítenie, ami a mostani látlelet szerint nulla valószínűségű.
Szetamas 2025. 01. 13. 15:38 Korai öröm: a tényellenőrzés alkonya?
Remekül leírtad és összefoglaltad, hogy a Facebook (Meta) tényellenőrei hogyan torzították évtizedeken keresztül a valóságot és a tényeket, a Demokrata párt (és EUs szövetségeseik, egyébként összefoglaló nevük globalisták) kényének kedvének megfelelően végrehajtott cenzúrázás keretei között.

Namármost ezek után szerintem megérdemel a világ egy Republikánus párti tényellenőrzésnek nevezett cenzúrát (ami ugyanúgy nem konzervatív, ahogy a Demokraták nem liberálisok, talán a "nacionalista tőkések internacionalista szövetsége" illik a nemzetközi összefogás leírására, ami a globalisták ellenpólusa).

A valóság pedig az, hogy mivel nincs abszolut igazság sem, hisz minden ember indivídum látásmódja szükségszerűen szubjektív, így a tényellenőrzés alapból a politikailag motivált cenzúra egy eszköze arra csupán, hogy minnél több embert meggyőzz, a saját véleménybuborék rendszered vélt igazságáról.
Szetamas 2025. 01. 13. 15:19 Menekülés Buborékországból
Tisztázzuk akkor.
Tehát kritizáltál minden oldalt, de ezidáig csak NER és Fideszes fejeket vadásztál le.

Ilyen előélettel pedig még nem leszel Rogán fizetett embere.
Ahoz oknyomozóként legalább egy darab Tiszás fejet is le kellene vadásznod, ami nagyon nehéz, mert jelenleg egyetlen egy fej van ! ;)

Az egyébként kifejezetten érdekel, hogy a Tisza mennyire védi majd be a lebukott embereit, és milyen szinttől kezdve. A Fidesznél amennyire én látom valahol Volner és Rogán posztja között van, hisz Rogánt nem engedik Volner meg a bíróságon magyarázkodik.
A DK meg a lebukott mezei képviselőit is bevédi, még akkor is ha teljesen nyílvánvaló hogy sárosak.
Caasi Notwen 2025. 01. 13. 15:18 Menekülés Buborékországból
Ma már a második írás olvasom itt, ami érinti a "buborékokat", szerintem helytelenül. Kétségtelen, divat szó lett. (másik kedvencem a "narratívák", hiányoltam is:). A szerző le is írja a szó valódi , kevésbé árnyalt jelentését: "zombi" (agyhalott).

Szinte mindenki buborékban él, természetes kivétel: saját magunk. A szerző is említi, hogy ő (bezzeg) milyen sokoldalú, vagy azt, hogy milyen megfontoltan szavaz, amikor a kisebbik rosszra szavaz. Minthogyha az emberek zöme nem éppen így viselkedne.

Érdekes kérdés, hogy miért nincs árnyalt véleményt formáló értelmiség, (van, de tényleg nehéz rátalálni), a médiát (hagyományos és közösségi) miért árasztotta el a fekete-fehér álláspontok tengere, de ebből nem következik, hogy az istenadta nép is éppen így gondolkodik. Szerintem éppen ideje elhagyni ezt az buborékos-agymosott narratívát! :)
Szetamas 2025. 01. 13. 14:47 Domb over
Pár dolgot azért le lehet vonni következtetés gyanánt.

Egyrészt bizonyossá vált, hogy Petitől a "tégláról téglára lebontjuk" kijelentés, ugyanolyan semmitmondó hazug frázis, minthogy ő maga tutira nem lesz ingyenélő, alibi állásban dolgozó EU-s képviselő (ezek a saját jelzői, nem az enyémek).
Hiszen mi más lenne a tégláról-téglára jelentése, ha nem a képviselő helyek megszerzése, akár egyesével is !?

A másik tény, hogy nem meri megmérettetni magát, jobban mondva nem meri megmérettetni a vele szimpatizáló közvéleménykutatások igazságtartalmát. Ugyanis itt csak bukhat, kivéve ha legalább egy helyen hozná azt az arányt, amit mantráznak hónapok óta, hogy a Tisza sokkal üti a Fideszt.

A harmadik tény, hogy a Fidesz egyáltalán nem reccsent meg, de erről szól nagyjából a bejegyzés. ;)
Ssokka 2025. 01. 13. 12:33 Menekülés Buborékországból
@Artwen

Szerintem inkább csak arról van szó, hogy (akárcsak én) iszonyúan beleunt a folyamatos Orbánozásba. Ezt el is mondta már többször a Ötben. Semmit nem halad a közélet minősége előre. Sem az egyik sem a másik oldal részéről. Csak míg egyik oldal ezt tudatosan csinálja addig a másik szépen lassan csúszik ebbe bele miközben folyamatosan azt hangoztatja magáról, hogy jobb mint a másik oldal. Lassan 2 hete az a nagy sztori az országban, hogy Orbán Viktor elment nyaralni... Wow ilyen még sosem történt, igaz? Komolyan az az elvárás, hogy valaki 23-jára is felháborodjon ezen a Facebookon és abból lesz a jó ellenzéki?
Magyar Pétert megjelenése azért érdekes mert azok az emberek kompromittálják magukat vele, akik eddig sokkal többnek és jobbnak gondolták magukat a NER-nél: A feministát nem zavarja a Varga Judittal való erőszakoskodás, A korrupció ellen harcoló ellenzéki képviselőt nem zavarják a túlárazott szerződések és a legellenzékibb portált sem zavarja a sajtó degradálása.
Az egész egy picit túlgondolt.

Korábban a politika és a nép közötti teret a média és az értelmiség  foglalta el. Kevés volt a közvetlen interakció a közember és a politikus között. Ma minden politikus a népnek beszél, általában leegyszerűsített formában.  (Hol vannak ma az Adyhoz hasonló szereplők, egyáltalán mit csinál az értelmiség?). Eljött a populizmus aranykora.

Ez a közvetlen lebutított beszéd lehet átgondolt (bár akkor sem tetszik nekem). Ilyen volt a magánnyugdíjpénztári vagyon elvétele. Közgazdaságilag teljesen racionális, bár elmagyarázni nem lett volna könnyű. Helyette inkább jött a Rogán-Selmeczi úthenger ("eltőzsdézik" stb.). Bevált. A Fidesztől tanulván Gyurcsány volt a következő nagy egyszerűsítő, aki a politikát a "lopnak"-ra egyszerűsítette le (sikereket is ért el vele).

Nagy hiba lenne az embereket ennyire lenézni. Az az üzenet, amit mindenki megért, nem biztos, hogy mindenkire hat (a többségre nem). Vagyis fenn kell tartani közvetlen, de árnyaltabb kommunikációs csatornákat is.

A polarizáció teljesen természetes adott szinteken. A képviselőt köti a frakciófegyelem. A politikusokat, megmondó embereket, média szereplőket,  stb. köti az elhivatottság, elfogultság, profit érdek (nem beszélünk problémákról kifelé stb.) Van egy szűk politikával bensőséges érzelmi viszonyt kialakított választói tömeg is, aki oly módon és mértékben elfogult, ahogy a fenti elemzésben leíródott. (és így az identitását védi harcosan, mint anya a gyermekét). 

DE (és ez egy nagyon nagy de). Az emberek többsége nem ilyen. És nem kiábrándultságról. Egyszerűen józanul értékeli az életét, környezetét, saját tapasztalatát. Alig találkoztam olyan emberrel, aki mindenbe egyetértett volna a saját politikai oldalával, aki nem kritikusan és polarizáltan értékelte volna a politikát. Ha nem így lenne, akkor de facto búcsút is mondhatnánk a demokráciának.
John Doe 2025. 01. 13. 10:48 A melegirodalom mint antipolitika
"Halottról jót vagy semmit", illetve "halottról jól vagy semmit". Ismerős probléma, és mégis itt él a "jót" a "jól" helyett. Nekem ezt a problémát juttatta eszembe a cikk, mert a politikailag korrekt könnyen csúszik a "jól" helyett a "jót" hibájába.
Artwen 2025. 01. 13. 10:37 Menekülés Buborékországból
Akkor most Hont Bandi minden kispajtását egy helyre verbuválja, aki csúnyákat tud mondani a selyemmajomra? Mondd, Bandi, ez már a poszt-szekértáboros médiafelület, vagy arra még várnunk kell?

"Próbáltam szelíden érvelni: attól, hogy valaki mást mond, mint az ellenzék vagy bírálja azt, még nem fideszes."
Hont nem önmagában azért kapja a savat, mert kritizálja Magyart, ő az elmúlt tizenöt évben mindig, mindenkinek beszólt. Pontosabban ezt az - egyébként helyes - attitűdöt adta fel mostanra. A NER-rel szemben már nem mer/nem hajlandó éles kritikát megfogalmazni, három-négy évvel ezelőtti írásainak hangvétele ma már elképzelhetetlen távolságra van, miközben MP-t személyében (is) folyamatosan támadja. Ez egy annyira erős kontraszt, ami nem fér meg sem a függetlenség, sem a szekértáborok feletti lebegés sugallni kívánt képével. A Fb-on toporzékoló, orbánistákból álló szektája pedig pontosan ugyanazt a szellemi nívót képviseli, amit a pusztalapajszecsődi Tisza Sziget reménytől túláradó rajongói.
O Children 2025. 01. 13. 9:09 Menekülés Buborékországból
A véleményújságírás halálában a felületek megszűnése és a közélet elbutulása/elbutítása mellett - vagy a publicisztikák paywall mögé rejtése - mellett a social media is komoly felelősségel bír, ahol mindenki kifejtette a véleményét (ez még nem baj), és sikeres elsősorban nem az lett, aki izgalmasat vagy jól ír, hanem az, aki sok lájkot kapott a buborékjában. És ahogy az idő előrehaladt, az algoritmus egyre inkább a buborékvéleményeket részesítette előnyben. Fontos kérdése a jövőnek, hogyan lehet a Facebookról (Twitterről...stb.) leszakadni a közeljövőben annak, aki három sornál, kurvaanyázásnál, fél perces videónál szofisztikáltabban fejtené ki az álláspontját. Egyelőre próbálkozások vannak, működő válasz nincsen. Hátha a közeljövőben.

Ami pedig a szelektív vakságot illeti: naivitás lenne azt gondolni, hogy itt valami nemzeti megbékélés lesz, fideszesek ellenzékiek kezébe csapnak, és közösen építenek egy új világot. De legalább a véleményformálók eljuthatnának addig a minimumig, hogy nem minden immanensen rossz, amit a másik oldal mond, csinál vagy képvisel. Van út a fekete-fehér látásmód és a „Hitler is épített autópályát” ostobasága között. Az még nem erőltetett középen állás, ha nem csinálunk szabadságharcot a mobiltelefonok iskolai elvételéből (ami mellett szólnak komoly érvek, Finnországban is elveszik), vagy ha azt gondoljuk, Magyarországnak nem igazán jó, ha egyetlen forint uniós pénzt sem kap az ország, Orbán ide vagy oda. Ahogy azt is be lehet ismerni, ha egy ellenzéki polgármester sikeresen vezeti a kerületét/városát, és nem feltétlenül lesz nemzetrontó, hazaáruló Soros-ügynök attól, hogy nem a Fidesz tagja. Ez még nem hippiland, csak az első lépés valami normálisabb felé. Talán ilyesmit szeretnének ezen az oldalon a szerzők megteremteni, akkor is, ha néha tévednek. Mint mindenki.
Megjöttek a Goodfriend-éra érvei. Gratulálok. Meg a TI szerepének is. Csak ez valahogy elkerülte a figyelmet. Nem fért ki a papírra a sok felsorolás közepette.
És a "Mi történne, ha mindez fordítva lenne ...." pedig az inverz logikai bizonyítás csúcsa. Ehhez is csak gratulálni lehet.
Dr. Rigács 2025. 01. 12. 10:26 A melegirodalom mint antipolitika
@Fuchs Brúnó
Shakespeare, Cervantes, Dickens, Swift, Mikszáth, Jókai, Krúdy kapásból kihullik a rostán. De pl. Proustnak is ragyogó humora van.
Levi 2025. 01. 12. 9:50 Mi a csuda az a startup-párt?
És akkor meg is van, hogy miért nem szabad indulni az időközi választásokon, mert ha kijön a startup első beharangozó terméke és az silány lesz, akkor a befektetők elkezdenek kiszállni. Így az üzlet pörögni fog még egy évig biztosan. Egyébként véleményem szerint ha a Fidesznek nem lesz 2/3-a már MP győzelemként könyvelheti el az eredményt.
No meg azt sem szabad elfelejteni, hogy nagy elánnal jelentette be a haladó politikai elit és a holdudvara, hogy otthagyja a Twittert, amint Musk nem az ő szájuk íze szerint cenzúrázta azt reménykedve, hogy beborul a project és meghal a közösség, amit az "ő szellemi erejük éltet". Aztán érdekes módon virágzó üzleti modellnek tűnt, hogy hagyjuk a felhasználókat azt írni amit akarnak. A politikai nézeteik miatt eltörölt szereplők milliós megtekintésekkel hasítottak és a platform nem omlott össze. Ezt látva Zuckerberg nyugodtan ülhet ezen fenyegetéseket látva, mert nem is igazán van másik olyan platform, ahová a progresszív cenzúra buborékában élők tudnának bújni a valóság elől, plusz amikor akarat is volt rá, hogy tönkre tegyék a versenytársát sem működött nekik, így nagy valószínűséggel most sem fog összeomlani.
Az alaptétel hibás. Nem a választási rendszer miatt kétpólusú a politika, hanem sajnos ez egy trend. Semmi sem akadályozza meg, hogy bármennyi párt indítson jelölteket, állítson országos listát. Le kellene már jönni arról a marhaságról, hogy ha nem indul A párt, akkor majd szavazz B-re.
"A koalíció jó. A koalíció jobb, mint az egyszínű, minden értelemben egyhangú kormányzás. "

Nem, nem jobb feltétlenül. Lásd Németoszág példája. Szóval már az alapvetés sem igaz.

Annyiban adok igazat a szerzőnek, hogy egy koalíciós társ jó irányba tolhatNÁ a Fideszt. De egy koalíció önmagában nem feltételnül érték, és nem feltétlenül jobb az egypárti kormányzásnál.
Nefelejcs Gergő 2025. 01. 11. 10:00 Korai öröm: a tényellenőrzés alkonya?
Közben Zuckerberg elment a Joe Rogan műsorba.
https://www.youtube.com/watch?v=7k1ehaE0bdU
Nagyobb bingót csak akkor írhattam volna, ha lehallgatom a telefonját.
Balázs 2025. 01. 11. 1:52 Korai öröm: a tényellenőrzés alkonya?
A legelején érdemes rögzíteni, hogy a Meta cenzori hivatalát a Meta hozta létre, a Meta fizette, a Meta alkalmazta a cenzorokat és mint most, a Meta rúgja is ki őket, ennélfogva a "tényellenőrzés" szükségszerűen nem geopolitikai érdekből, sokkal inkább a Meta primer profitérdekeiben történt és fog történni ezután is. Vicces, hogy a mainstream sajtó egyébként rendre "független tényellenőrzőknek" nevezte és nevezi most is a Meta által kommandírozott "tényellenőröket", mintha ezek a Meta által fizetett és kommandírozott "szakértők" valamiféle egyetemes igazság, Az Igazság letéteményesei lennének, nem pedig a Meta alkalmazottai.

A Meta, akkori nevén Facebook a mainstream sajtóval együtt Trumpot már első elnöksége kezdetétől támadta, magasról tettek ők az amerikai geopolitikai érdekre, így nem is az vezérelte őket akkor sem, egész egyszerűen Trump nem hozott annyi hasznot a mainstream számára, mint később a Biden adminisztráció. Az amerikai érdekek figyelembevételéhez a Metának, de ideértve a mainstream sajtót is, rendelkeznie kellene valamiféle magasztosabb elvekkel, de ezekkel nem rendelkeznek, ami a Covid idején vált szemmel láthatóvá.

A Covidban idejekorán meglátták az elérhető gigászi hasznot: a lakosság minél tovább történő bezárása gyakorlatilag monopol-helyzetet teremt számukra a hírközlések, az emberek közötti kommunikáció, a marketing és valamennyi termék eladása területén, hiszen szinte minden mást bezártak, a részvényárfolyamaik és adózott eredményeik kilőttek (berobbantak), ennélfogva a lezárások bármiféle kritikája, a lezárásokkal elleni érvek és tények közlése azonnali és könyörtelen cenzúrát vont maga után. Nem egyszerűen a permanens lockdown és a hozzá gyártott újabb és újabb narratívák megkérdőjelezése volt halálos bűn; szeretni is kellett a lockdownt, szeretni kellett, hogy nincsenek az utcákon emberek, szeretni kellett, hogy nem lehet menni sehova.
Ez volt számukra az aranykor, 2022 után rögvest leépítésekre is kényszerültek.

Emlékezzünk csak vissza, hogy a Facebook saját pénz létrehozásával is próbálkozott, hogy a kereskedelmet teljesen leuralhassa és ez a kísérlete kizárólag technikai akadályok miatt nem sikerült. Természetesen a bezárt lakosságból jelentős mennyiségű profitot szerzett a mainstream sajtó is, így a Facebook természetes szövetségesei lettek, a lezárások kritikáját, azok ellenérveit vagy egyáltalán nem, vagy már jóelőre "járványtagadó konteó"ként vezették fel, következetesen nácizva, de legalábbis alusisakosnak címkézve azokat, akik nem akartak bezárva élni.
A demokrácia és a polgári jogok nagy barátairól összességében annyit, hogy a tüntetések szétverése, betiltása és az állampolgári jogok megsemmisítése soha akkor támogatást nem kapott a mainstream sajtótól, mint 2020-2022 között, hogy 2022 után ismét magukra öltsék a polgári jogok gúnyáját, ennélfogva félreértésnek gondolom, hogy az ezt követő cenzúrát bármiféle amerikai érdek kardjának tekintsük: Zuckenberg egész egyszerűen most Trumpban látja a haszon-maximalizálás lehetőségét, magasról tesz ő az amerikai (geopolitikai) érdekekre és mivel a mainstream sajtó csak fáziskéséssel vált irányt, fogjuk még őt nácinak és szélsőjobboldalinak, vagy alusisakosnak cimkézve látni a mainstream sajtóban, ami legalább vidám pillanatokat fog okozni, nem úgy, mint Zuckenberg eddigi tevékenysége, aztán persze a mainstream is meglátja majd Trumpban a jót...
Nemes Dániel 2025. 01. 10. 15:48 Korai öröm: a tényellenőrzés alkonya?
Látványos, ahogy Zuck -óvatosan bár, de- besorolt Trump mögé, még jóval a választások előtt. Hogy ezt személyes meggyőződésből tette-e (nagyon sok korábbi demokrata törzsszavazó milliárdos és nem milliárdos is átállt, másképp nem nyerhetett volna Trump), azt ezen a szinten nem lehet tudni. Ugyan az előrejelzések többnyire Harris kisebb-nagyobb győzelmét jelezték előre, voltak olyan kutatóintézetek, akik sokkal pontosabban megjósolták a végeredményt - és nem kizárt, hogy a Meta többet tudott a valóságról még náluk is. De akár Trump mellett (vagy a demokraták ellen) szavazott Zuck, akár csak lefedezte a pozícióját, a korábban nagyon markánsan a demokraták progresszív szárnyával szimpatizáló, a cégét (így a tartalomszabályozást is) ennek alárendelő cégvezér baráti gesztusai Trump irányába tapinthatóak.

Tartalmilag viszont a Meta megközelítése megbukott. Amit tényellenőrzésnek neveznek, az valóban túlnyomórészt egy ideológia mentén alakult ki. Bár az oltástagadóknak többnyire vélhetően nemigen van igazuk, bizonyos kérdésekben az élet őket igazolta - miután a Meta büntette őket, ahogy például a COVID "lab leak" teória is üldözendő volt, pedig ma már szinte biztosra vehető. Hunter Biden laptopjának az ügye pedig akár a választásokba való direkt politikai beavatkozásnak is minősülhet, Zuck vallomása után (miszerint kormányzati nyomásra cenzúrázták a témát) sokkal komolyabb ügy is lehetne belőle. Ezzel együtt nyilván megegyeznek a háttérben.

Engem távolról sem lehet Musk iránti különös szimpátiával megvádolni, de tény, hogy a Twitter Community Notes rendszere, amihez hasonlót a Meta is bevezetni tervez, sokkal sikeresebbnek bizonyult. Ugyanakkor ez sem tökéletes, mivel a Wikipediához nagyon hasonló elven működik, így sokkal inkább a többségi álláspont, mint a valóság tud érvényesülni. A Wikipedia is botrányoktól hangos, és nemcsak aktuálpolitikai (különösen a megosztó) kérdésekben, hanem akár tudományosakban is. Ugyanez a terjedelmi korlátok és a jóval egyszerűbb rendszer miatt a Twitteren méginkább problémás. De még így is jobb, mint a Meta eddig működő megközelítése.
TibChee 2025. 01. 10. 14:32 Ki fizesse a falloszkagylót?
Én - lehet ez a korral jár, pedig nem rég múltam 36,de - szinte gyermeki örömmel nézem a MAGYAR sportsikereket.
Legyen az kézilabda, kajak vagy úszás.

Egyáltalán nem vagyok focirajongó, játszani is jobban szerettem a kézilabdát és a kosárlabdát is.
Mégis ott tomboltam a kivetítő előtt, amikor a magyar válogatott a 100. percben harcolta ki a továbbjutás (matematikai) lehetőségét.

Azt mondhatom, hogy inkább választom, hogy ilyen élményekben lehessen részem (még ha csak a TV előtt is), minthogy mindenhol vadonatúj, légkondícionált kombínó járjon. Pedig rendszeresen tömegközlekedem.
Fuchs Brúnó 2025. 01. 10. 14:24 A melegirodalom mint antipolitika
"de hát a jó irodalom folyton szomorú meg melankolikus" - szóval akkor Hrabal, Hašek, Esterházy, Karinthy, Joyce, Pynchon, Heller, Vonnegut nem jó irodalom, az viszont fáj, hogy unalmas és bugyuta és marcipánozott a szórakoztatóipar meg a highbrow ponyva? Mégis, mi köze ennek a szexuális identitáshoz, preferenciákhoz? Nem veszi észre a szerző magát: "Egészen kiváló, sőt mellbevágó könyvek. Erőszakról, kirekesztésről, testről – az emberek bonyolult világáról, az őket kiközösítő dogmáról, a társadalmi abúzusról. A szerelem és a szexualitás romboló erejéről. Évek óta nem olvastam ilyen felkavaró szövegeket. Legfőbb erényük, hogy nincs felmondva bennük az LMBT-maszlag.". Érted, a LEGFŐBB! (mellesleg kiváló, sőt mellbevágó satöbbi, de ez a legfőbb!). Ez a cikk nem egy valódi kecske. Hányadik is itt? Kiábrándító.
Ha Rogán Antal szankciós listára helyezése olyan üzenet, amit dekódolni kell, akkor ez végtelenül siralmas. Vonakodva hiszem, hogy az USA ne lenne abban a helyzetben, hogy egyenesen jelezhetné, mi a problémája pl. a kormány szövetségi politikájával.
Magasházi Mónika 2025. 01. 10. 2:53 A melegirodalom mint antipolitika
Álomvalóság címmel megírtam a regényemet, áprilisban lesz a boltokban tervek szerint. Bemutatja a könyv, hogy a mai Magyarországon mivel kell szembesülnie két fiatal transznemű lánynak és egy feminista leszbikusnak. Akkor majd beszélgethetünk újra...

Noémi, Ön a Khelif ügyben is nagyon melléfogott a HVG cikkében, mert teljes tájékozatlanságáról adott tanúbizonyságot. Még sokat fogunk beszélgetni és szerintem véleményt cserélni.

Kövesse a könyvem Facebook oldalát: https://facebook.com/Alomvalosagkonyv

üdvözlettel:
Magasházi Mónika
Független transzjogi aktivista
bajai 2025. 01. 09. 14:13 Ki fizesse a falloszkagylót?
Nagyon nem értek egyet.
"Én szórakozni járok a stadionokba, arénákba, és valóban azt gondolom, hogy a szolgáltató sportvállalkozásoknak nyereséget kell termelniük, a hivatásos sport minden ágában. A szabadidős sport területén meg értelemszerűen."
Ilyen alapon minden kulturális támogatást meg kellene szüntetni. Szórakozni járunk színházba, moziba, operába,....
A szabadidős sportot pedig sokkal inkább támogatni kellene, mint a hivatásost.
Miért? Szerintem azt kell támogatni, ami a társadalom számára hasznos, de magától nem lenne, van jóval kisebb léptékben.
Azt kell támogatni, hogy az emberek szabadidejüket minél értelmesebb(nek tekintett) tevékenységgel töltsék.
A szabadidősport az egyik ilyen értékes, értelmes tevékenység. A profit, a nyereség, a pénz csak eszközök.
"Mi célja a világnak? Boldogság! s erre eszköz? a szabadság!" Hogy minél szabadabban tehessük azt, ami minket ténylegesen lekesít, épít: sport, művészetek, eszperantó, közösségépítés, ismertterjesztés, tudomány ... És ne felejtsük, hogy a befogadásnál mindig értékesebb, ha te magad csinálod
kuszkusz 2025. 01. 09. 12:16 Ki fizesse a falloszkagylót?
Mi a nyavalya az a falloszkagyló? Kérem eufémisztikusan körülírni.
Dr. Rigács 2025. 01. 09. 11:53 Ki fizesse a falloszkagylót?
Amíg működik az, hogy kormányzati ciklusonként egyszer kijutunk vmi eseményre, véletlenül megverünk egy sokkal jobb csapatot („bravúr”), addig ez egy abszolút kifizetődő beruházás marad a rezsim számára, kerüljön is bármennyibe. A választásokon learatja a hasznát.
Csomorkány 2025. 01. 09. 10:45 Ki fizesse a falloszkagylót?
A közmegegyezést illetőlegesen azt mondanám, hogy 100%-os semmiben nincs, éppen ezért ilyesmit számonkérni, az Góg és Demagóg fiának a hozzáállása. Ha azonban valamit biztosan lehet tudni a FIDESZ-ről 2010 óta, az az, hogy a közpénz jelentős hányadát sprotra költi. A zemberek ennek tudatában adtak neki 4 x2/3-ot. Ezt azért én hajlamos volnék közmegegyezésnek hívni.

Fordítva ugyanilyen a bicikliút az Üllői úton. Ha valamit lehet tudni Karácsonyról, az az, hogy bicikliutakat fog építeni, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Ha a zemberek ennek tudatában megszavazták, akkor ez a demokrácia. Csinálja, amit megígért.
Caasi Notwen 2025. 01. 09. 8:11 Ki fizesse a falloszkagylót?
A feltett kérdésekre és kételyekre a választ is leírtad idézetek formájában. Ebből is látszik - ami számomra mindig megdöbbentő- , hogy mennyire érzelemfüggő egy-egy mondat, érv értékelése.   Ami az egyik fél számára ütős bizonyíték, másnak semmitmondó. A világképpel ellentétes állítások nem illeszthetők be, nem fogadhatóak el, amíg maga a paradigma nem változik. Kár is vitatkozni részproblémákon (legalábbis a meggyőzés szándékával).

Csak két konkrétabb megjegyzés: 

Annak örülök, hogy meg tudod engedni magadnak (és érdekel is) a magyar sportesemények látogatását. Állami támogatás nélkül nem tudhatjuk, hogy ez a két dolog hogyan változna.

A sport is globalizálódik. A nemzetközi szervezetek is ennek megfelelően működnek, a magyaroknak kevés beleszólása van a folyamatokba. Szinte semmilyen eszközünk sincs a magyar piac megvédésére (vám, nemzetközi szerződés stb.), csak egy dolog marad: az állami támogatás. A globális szereplők ebbe is bele kötnének, ha zavarná őket. Sajnos egyelőre nem zavar senkit...
Rankine 2025. 01. 08. 21:24 A melegirodalom mint antipolitika
Melegként írom ezt most.
Baromira untat ez a téma. Amit a nyugati világban művelnek velünk ideológusok, az tűrhetetlen. Eszem ágában nem volna semmilyen meleg témájú könyvet, filmet stb. fogyasztani itthon. Egyszerűen a látszat ellenére nem mi szerepelünk benne, nem hozzánk szól. (mondjuk akkor meg kihez...) Egy kifacsart ideológiáról, nemlétező emberekről, a kisebbségünk törpe kisebbségéről annál inkább. Az, ahogyan ábrázolják a melegeket ma könyvekben, filmekben, az egyszerűen nem mi vagyunk. Aki esetleg nem tudná (miért is kéne tudnia bárkinek is azok után amit lát, illetve az orra alá tolnak), egy átlagos meleg pont ugyanúgy néz ki, ugyanúgy viselkedik, mint bárki más. Nem affektálunk, nem hordunk tütüt, nem ez körül forog az életünk. Ez egy apró (ámde fontos és megkerülhetetlen) része az életünknek, de semmi több. Nem, nem azért lettünk melegek, mert gyerekkorunkban bántottak minket. Nem, nem üldöznek minket Magyarországon. Közeli barátaimat mosolygós anyakönyvvezető adta össze egy budapesti polgármesteri hivatalban. Herótom van a díszmelegeknek, transzvesztitáknak még a látványától is. Azok az emberek "főállásban" melegek, az meg ugye a bizniszről szól. A mi rovásunkra. Az átlag élete viszont pont ugyanolyan unalmas, apró örömökkel teli, mint bárki másnak. Többségünk nem jár melegbárokba, pride-ra, stb. Elutasítom, hogy bárki engem egy fiktív LMBTSTB+ vagy milyen közösség tagjának tartson egyetlen személyes "feature" miatt. Ez a borzalmas klub olyan emberekkel van tele, olyan embereket tesz ki az ablakba, akikkel én SOHA nem akarok közösséget vállalni és tiltakozom hogy bárki automatikusan ide toljon.
A velünk foglalkozó irodalom, képi média a nyugati világban teljesen átpolitizált, nincs apolitikus irodalom rólunk. Ahogy a cikkben is van, vagy szenvedő áldozatok vagyunk, vagy IQ bajnok hősök, akik messze jobbak és erényesebbek és bölcsebbek bárki másnál. Ha romantikus történetről akarna szó lenni, annak majdnem teljesen biztosan tragédia lesz a vége. Mert ugye szenvednünk kell, hogy megsajnáljanak, milyen rossz nekünk. Ki a fenének kell ez? Nincs szükségünk kvótamelegekre sem a jóember pontok abszolválásáért. Azok, akik ilyen történetet akarnának írni mostanában valamilyen érthetetlen ok miatt, kérem őket, hogy: NE tegyék.
Azért írtam többször a nyugati világot, mert van ellenpélda is. A távol-keleten léteznek politikamentes melegekről szóló filmek, sorozatok. Pont egy mélyen hagyománytisztelő részén a világnak, de ez van. Sokunk néz mostanában délkelet-ázsiai, ilyen témájú sorozatokat, filmeket. Hogy miért? Mert azok nem szólnak másról, mint amit egy hagyományos romantikus történettől is elvárhat az ember. Hellyel-közzel normális emberek, többé-kevésbé hagyományos történetekben haladnak előrefelé az életükkel jobbára decens módon és szinte mindig happy end okoz katarzist a végén. Erre most nagy szükségünk van. Meglepően sok étkezés és vallásosság van bennük, de egyáltalán nem tolakodóan. Mindössze mint az élet természetes velejárói csupán. És ezek létrehozását nem NGO-k és ideológusok erőltetik, hanem a piac teremti meg a rávalót. Egyszerűen igény van rá. A helyiek egyre inkább megnézik őket, mert ott nem mások vagyunk, hanem ugyanolyanok. (normális esetben ennek kéne a fő célnak lenni úgy általában) Valamint rengeteg nyugati online "menekült" szintén pörgeti a nézettséget és a bevételt. Amíg az elején butácskán történetekbe szőtt termékelhelyezésből éltek az alkotók, mára az online megtekintésekből híressé váló színészek és gálák keletkeznek. És ami a legfontosabb: NEM KÖTELEZŐ megnézni őket. Ugyanúgy megvannak a hagyományos történetek azok természetes túlnyomó többségében és azokban még véletlenül sem lesz tolószékes, fekete, meleg angol király... Én körülbelül ezt a világot kívánnám magunknak a földgolyónak ezen a részén is, de nincsenek illúzióim. Ami a lakótelepi nyűglődést illeti az elemzett könyvben, azt meghagyom azoknak, akiket érdekel. De az nem én vagyok. Ha irodalomra vágyom, "megelégszem" a világirodalom klasszikusaival, mint bárki más. Nem igénylem a különleges elbánást...
Dr. Rigács 2025. 01. 08. 19:48 A melegirodalom mint antipolitika
Győrffy Ákos, ami ennyire hangsúlyosan a „létezéssel” foglalkozik (ez a szó 11-szer szerepel a bejegyzésben), az már filozófia, és kevésbé tartozik az irodalom körébe, mint akár az „LMBT-maszlag”.
avatar Győrffy Ákos 2025. 01. 08. 15:32 A melegirodalom mint antipolitika
Nem olvastam a Kiss Noémi által említett regényeket. Ménes Attila regényének elolvasásához mindenesetre meghozta a kedvem. Ahogy azt is elhiszem neki, hogy Mohamed Sarr könyve is emlékezetes olvasmány. Van itt valami, amit Kiss Noémi igen szerencsés módon észrevételez. Valami olyasmi, ami az irodalom – hogy is mondjam – alapjainak közelébe ás le. Az író – a valódi írókról beszélek természetesen – minden esetben a létezésről ír, a létezéshez való viszonyáról. Vagyok én, az író, és van az úgynevezett világ körülöttem és bennem. Erről a viszonyról van szó, erről a kül- és belvilághoz fűződő viszonyról, nem másról. A kérdés az, hogy a létezéshez fűződő viszonyomat mi és mennyire határozza meg. Illetve az, hogy a saját létezésemet miféle szűrőkön keresztül élem meg. Lényeges kérdés-e Marcel Proust esetében, hogy homoszexuális volt? Érzékeljük-e Az eltűnt idő nyomában olvasása közben Proust homoszexuális identitását? D.H. Lawrence regényeinek olvasását mennyiben befolyásolja az, hogy írójuk biszexuálisként határozta meg önmagát? A sor bőséggel folytatható lenne, de szükségtelen további példákkal előállni. Az identitásom megéléséről szeretnék mondani valamit, az identitásom és a környezetem viszonyáról, vagy a létezés örökre homályos alapkérdéseivel foglalkozom-e inkább? Tudnék még további hülye kérdéseket ideírogatni, de inkább egyszerűbben kérdezem: Mit akarunk mondani valójában? Miről akarunk beszélni? A Kiss Noémi által emlegetett regények a homoszexualitást a létezés organikus köreibe vonják, nem pedig valamire használják. Nem a homoszexualitás mögé rejtőznek el, hanem azt állítják, hogy ez is a létezés része, az emberi létezés egyik aspektusa. Nem több, nem kevesebb. A kortárs irodalom bizonyos vonulatai sokszor veszélyesen közel merészkednek a politikai aktivizmushoz, amivel csak ártani tudnak, segíteni semmiképp. Éppen azt rontják meg ezzel a buzgalommal, amit magasztalni akarnak. Engem, mint olvasót kevéssé érdekel egy író szexuális orientációja. Engem az érdekel elsősorban, hogy állít-e valamit a világról, a létezésről. Ménes Attila regénye – Kiss Noémi szerint, és neki elhiszem – állít valamit a létezésről, és ennek az állításnak a fókuszában nem szereplőinek homoszexualitása áll, hanem valami olyasmi, ami univerzális érvényű, az emberi lét alapkérdései körül matat. Proust is ott matat (de még mennyire), és e matatás közben felbukkannak alakok, akik például homoszexuálisok, de felbukkannak ugyanígy galagonyabokrok, tengerparti sziklák és falusi templomok is. Amivel csak azt akarom mondani, hogy Proust nem tulajdonít kitüntetett jelentőséget a saját (és mások) homoszexualitásának. A milliárdnyi tünemény egyikeként tekint rá. Egy író sem adhatná alább ennél. Mert amennyiben alább adja, óhatatlanul elkanyarodik az irodalomtól, a művészettől és a politikai aktivizmus felé veszi az irányt. Ha csupán az a mondanivalóm íróként, hogy homoszexuális vagyok, az sajnos nem elégséges mondanivaló. Lehet, hogy a politika által kellőképp kondicionált „tömegek” számára az, de annak semmiképp sem, aki az irodalomra (meglehet, naiv módon) még úgy tekint, mint egyfajta beavatásra, amely a létezés titkait kutatja kitartóan. Amit Kiss Noémi helyesen „LMBT-maszlagnak” nevez, az minden, csak nem irodalom. Az aktivizmus, aminek nincs helye a könyvespolcokon.
kuszkusz 2025. 01. 08. 10:46 A melegirodalom mint antipolitika
Egyetértek azzal aki szerint kaptunk már eleget a melegek világából. Úgy adódott, sajna, hogy az ember torkig van a témával és akkor sem érez ismerkedési vágyat a meleg szerzők melegekről szóló műveivel ha az esztétikailag egyébként indokolt lenne. Tiszta mázli hogy még mielőtt a meleghiszti kitört és minden meleg mártírkoszorúval a fején strabancolt akit nálunk személyesen Orbán üldöz - láttam riportot egy fiatal leánykával aki arról nyilatkozott egy érdeklődő riporternek hogy ő akkor is megfogja a barátnője kezét az utcán ha ezért börtönbe vetik, szóval még a téboly előtt szerencsém volt megismerkedni néhány meleg szerző művével akiknek efféle érdeklődése egy csöppet sem számított, az érdekelt ahogy mit írtak és hogyan. Boldogult ifjúkoromban kedvenc költőim Rimbaud és Verlaine voltak. Őket szerettem a legjobban és mázli hogy akkor kezdtem Faludy Györgyöt olvasni amikor még béke és nyugalom volt, semmi Pride és semmi üldözési mánia. Faludy magától értetődően írt a biszexuális vonzalmairól és én is magától értetődőnek vettem a dolgot. De nálunk ugye színre lépett darálós Dórika és darált, amiből botrány lett mert minek is darált, nem szép az. Megjegyzem, Dórika azért darált mert buta mint a tök, a műről ami áldozatul esett Dórikának még a hívei is azt írták hogy hullámzó színvonalú. Ami eufémisztikus megközelítése annak hogy az nyilván förtelmes. Föltehetőleg népnevelő szándokkal íródott amitől engem a guta kerülget és alkalmat adott a lelki csipkékben dúskálóknak hogy lenézzék az alsóbb néprétegeket akik nem eléggé cizelláltak lelkileg.
Németh Róbert 2025. 01. 08. 10:31 A melegirodalom mint antipolitika
@Poroszkai Attila, szerintem meg pont az a jó Kiss Noémi cikkében, hogy egy tabusított, jellemzően giccsesen keretezett, erre-arra hajlítgatott kérdésről beszél végre értelmesen.
Dr. Rigács 2025. 01. 08. 10:18 A melegirodalom mint antipolitika
„de hát a jó irodalom folyton szomorú meg melankolikus“

Számomra a jó író ismérve, hogy van humora.
Poroszkai Attila 2025. 01. 08. 8:55 A melegirodalom mint antipolitika
Nem igazán kérek a melegek világából, kaptam, kaptunk már eleget. Nem hiszem, hogy az ot.hu nak ebbe az irányba kéne mennie.
Az, hogy 15 év után a feudalizmusból kétpártrendszer lesz, már olyan 100% körüli fejlődésnek tűnik. Függetlenül attól, mit hoznak a 26-os választások. Persze, hogy lehet számos jobban működő rendszer, mint a kétpártrendszer, de amilyen fejlettségi fokon állunk erkölcsileg, társadalmilag, gazdaságilag, szerintem azt is egy szép eredmény lesz fenntartani. Oszt majd lehet utána álmodozni. Végül is, ha ilyen államok évtizedekig, évszázadokig elvannak a kétpárti rendszerekkel, mint Amerika, Egyesült Királyság, Ausztrália, Új-Zéland, Kanada fele... akkor mi is bepróbálkozhatnánk vele pár évig.
Repkó József 2025. 01. 07. 21:45 Mi a csuda az a startup-párt?
Az nem lehet, hogy a hagyományos mosópor sorsa vár a hagyományos pártstruktúrákra? Valami más kell általában a berögzült punnyadás ellenében - rendszerint...
Tuzson Vizsenát 2025. 01. 07. 20:31 Mi a csuda az a startup-párt?
Tovább gondolva, ilyen lehetne is akár. Hogy, a parlamenti többséget képviselők lennének a befektetők, akiknél jelentkeznek az alapítók az ötletükkel, csak itt nem pénzt fektetnek be, hanem benyújtanak és szavaznak. Ha hatalmat vagy nyereséget habzsol, az károsan hathat a politikára.
Megtalált Géza 2025. 01. 07. 13:39 Mi a csuda az a startup-párt?
A névelírásért elnézést, nem volt szándékos:(
Megtalált Géza 2025. 01. 07. 13:37 Mi a csuda az a startup-párt?
@Nefelejts Gergő
Persze, de nem tudjuk, hogy valójában hogyan működik. Az pedig, hogy van a tagság, és vannak a támogatók, nem tiszaspecifikus, még ebben a szervezett támogatói formában sem, lásd polgári körök. A felülről szervezettség mégannyira sem az.
Ismét egy, a valóságtól teljesen elrugaszkodott elemzés. Legyen egy plurális, koalíciós, kompromisszumokra épülő Fidesz, liberális külügyminiszterrel. Megér az effajta álmodozás egyetlen egy pixelt is?
kuszkusz 2025. 01. 07. 10:21 Mi a csuda az a startup-párt?
Nekem is megvan a véleményem a Tisza sikerességének okairól. Először is sikerült azt a benyomást keltenie hogy felállt a terített asztal mellől és átállt a szegénylegényekhez hogy vezesse az Orbán elleni szabadságharcot. Hogy ez mennyire felel meg a valóságnak az homályos, mert lehet hogy elébb ebrudalták ki a pénzes állásból és csak azután ébredt öntudatra de a bukéja az megvan. Azután: elment mindenhová és személyesen győzködte a népeket. Nem esett bele abba a hibába mint a Simicska aki a Hírtévé stúdiójából óhajtotta leváltani a Fideszt és még Kálmán Olgát is átcsábította az ATV-től. A népeknek meg jólesett hogy MP személyesen törődik velük amitől fontosnak érezhetik magukat. Igaz, Dobrev is kiment terepre, de a DK már lejárt lemez és erősen nélkülözte az újdonság varázsát. Az első megmozdulás a Andrássy úton - ezt a facebookon néztem - vérpezsdítő volt, szívet melengető és néhány napig mintha legurult volna rólam a Gellérthegy és olyan felszabadulás érzetem volt mint annak idején a Németh-kormány idején amikor is életemben először és utoljára közéleti értelemben eurofikus érzelmek vettek rajtam erőt. Nade, nehány nap múlva MP elkezdett hülyeségeket beszélni, vádaskodott és egyéb marhaságok. Aztán egyre indulatosabb lett, hívei által valahogy betört vidéken egy kirakatüveg és MP személyisége mindinkább borúlátásra adott okot. Aztán jött az EP lista amelynek kapcsán én drukkolásilag végleg bedobtam a törülközőt. Azóta meg mi van? MP felült a magas lóra és úgy viselkedik mint a piaci légy. Nyilván sokaknak tetszik hogy ordenáré egy stílusa van a miniszterelnökkel szemben - Orbánt sokan utálják és nem állítanám hogy minden alap nélkül. Ha az egyszeri ellenzéki szimpatizáns elküldi melegebb éghajlatra szeretett Viktorunkat azt nem közlik le a lapok, de ha a messiás küldi el, azt már igen. Helyettünk pimaszkodik nyugtázza az ellenzéki egyed és hízik a mája amikor MP érdes és felettébb gátlástalan megnyilvánulásairól értesül. Nade, adódik a kérdés hogy miért asszisztálnak ehhez az ellenzéki médiákok? A fene tudja. Csak elképzeléseim vannak, miszerint ha újraosztják a tortát akkor abból nekik is jut. Lehetnek kormányközeliek, így vagy úgy, valamilyen pénzes formában. Hogy pontosan miért teszik ezt, naivitásból vagy cinizmusból azt nem tudom. De azt tudom hogy miért tehetik meg: az igazságérzet és a tisztesség hiányából. Ez nem új keletű megfigyelés, régebben is kilógott a lóláb de mostanában a lóláb a kirakatban van. Nem csak azzal vádolják Orbánt amivel jogosan vádolható - Viktorunk fején vajhegyek vannak - hanem mindenfélét hozzá hazudnak amikről pontosan tudják hogy nem igaz.
De ez nem zavarja őket mert ők legalább úgy lenézik az olvasóikat mint a pártok a szimpatizánsokat, mindegyiket, a sajátot is. A lakosságot hosszú ódákban hülyézik - ezt publicisztikának hívják arrafelé.
“Mindenesetre szokj hozzá, hogy én mindig itt leszek, te meg már fél év múlva is csak egy rettenetesen cringe emlék leszel arról, hogy az ellenzéki nyilvánosság hogy tud beleszeretni valakibe, majd ejteni.”

Ceglédi Zoltán Magyar Péternek
Facebook, 2024. 03. 01.

Erről az üzenetről egy pillanatig se feledkezzünk meg a következő másfél év során!
Nefelejcs Gergő 2025. 01. 07. 9:29 Mi a csuda az a startup-párt?
@Megtalált Géza
Persze, mert a párt működésének jogi követelménye, hogy legyen tagság meg bürokrácia. A kérdés az, hogy hogy működik valójában.
Szerintem amúgy ez egy ötletes megkerülése annak a problémának, hogy a magyarokba beleverték, hogy írtózzanak a pártszerű működéstől, de attól ez hoz egy egész sornyi másik ellentmondást.
Caasi Notwen
A gender studies magát kritikai tudománynak nevezi. Ettől nem tekinthetünk el bírálata során.

Kras Mazov
Nem vagdalkozom és nem állítottam szembe semmit semmivel. A vulgárpozitivizmus vádja éppen olyan légből kapott és ugyanannyit ér mintha bármilyen filozófiai kategorizálás alapján sorolnál be bárhová.

Én csupán annyit állítottam, hogy a filozófia alkalmatlan valóságos folyamatok megismerésére. Nem többet és nem kevesebbet.
Megtalált Géza 2025. 01. 07. 7:31 Mi a csuda az a startup-párt?
Vagy nem fejtegetem, hogy a támogatók nem tagok, ha tagnak is lehet lenni.
Megtalált Géza 2025. 01. 07. 7:29 Mi a csuda az a startup-párt?
@Poroszkai Attila
Sajnos én nem vagyok ilyen jól értesült, azt tudom használni, amit kitesznek magukról a honlapjukra.
De úgy vagyok vele, hogy ha mondjuk le akarom írni egy cikkben, hogy nincsenek bizottságaik, de azt látom, hogy saját maguk szerint vannak ilyenjeik, akkor ennek utánamegyek, hátha kiderül, hogy tényleg nincs.
Poroszkai Attila 2025. 01. 07. 7:21 Mi a csuda az a startup-párt?
@Megtalált Géza
Remélem csak viccelsz a szervezeti struktúrával. Az a kép nagyjából a magyar megyék leírása, meg a pártelnöknek pár kiszolgálója, de semmiféle szervezet sem struktúra ninncsen ott :-)
avatar Konok Péter 2025. 01. 07. 7:17 Mi a csuda az a startup-párt?
Hogy McLuhant parafrazáljam: a termék maga az üzenet. És hogy egy régi tévéreklámot parafrazáljak: nagy mókusok startup-beruházásnak tekinthetik, kismókusok MLM-tégláról-téglajegyet is vásárolhatnak benne.
Bokréta 2025. 01. 07. 7:16 Mi a csuda az a startup-párt?
Annyiban kiegészíteném a szerző elemzését, hogy ha megnézzük az elmúlt 15 év legsikeresebb startupjait, azok mindegyike, ismétlem mindegyike ezért tudott befutni: 1) brutális összeget toltak bele multi cégek, vagy az állam már az elején (nem akármilyen hobbi befektetők) 2) Monopol helyzetet tudtak kialakítani a piacon, ahova betörtek, vagy amit létrehoztak.
Tehát ha a Tisza startup, akkor jelenleg abban a fázisában van, hogy brutális támogatást kap az államtól (valamelyiktől), vagy egy cégtől. És később vagy monopol helyzetbe kerül, vagy elbukik. A kettő között nincsenek sikeres starupok.
Megtalált Géza 2025. 01. 07. 6:35 Mi a csuda az a startup-párt?
Szóval én rávettem magam, és megnyitottam a Tisza párt honlapját, ahol van egy szervezeti struktúra (https://www.magyartisza.hu/img/organigram.webp), benne bizottságokkal, speciel pont külügyivel is, és emellett, bizonyára a párton belüli bürokrácia túlburjánzásaként munkacsoportokkal, valamint területi szervekkel stb.
Emellett nem csak támogatónak lehet jelentkezni, hanem tisza sziget tagnak/alapítónak és párttagnak is (ez utóbbi, nem reklámként, forrásként itt: https://m.magyartisza.hu/jelentkezes-a-tisza-partba).
Az, hogy ez a szervezet nem úgy néz ki, mint egy rendszerváltás óta létező párté, tény, de talán nem meglepő, épp most jön létre.
@Richardnagy153
Pontosan így.

"Rohadt manipulatívnak tartom Ceglédi Zoltán írásait abból a szempontból, ahogy azt próbálja sugallni: féljetek jobban a tiszától mint amennyire elégedetlenek vagytok a fidesszel."

Szerintem az a gond, hogy Hont Bandi és Ceglédi az első pillanattól fogva, magukból kikelve, teljes érzelmi bevonódás mellett szálltak bele páros lábbal Magyarba. De mindezt olyan stílusban (nyomigyerekezés, selyemmajmozás), ami még a Bohár Dani szintjén lévő iszapbirkózások nívóját is csak alulról nyaldossa. Ráadásul Ceglédi azóta is az "elemző" titulussal szerepel és rendszeresen "középre" pozicionálja magát. Innentől kezdve nagyon nehéz Tisza-ügyben komolyan venni bármely állításukat. És nekik ez valahol kényszerpálya is, mert rájuk nézve bődületes égés lenne egy esetleges kormányváltás, amire mondjuk - szerencséjükre - tényleges esély nem sok lesz.
Nekem van egy más nézetem. Ez az egész mese habbal szöveg nagyjából a választók 95%-át nem érdekli.
Nem érdekli őket milyen minisztériumok vannak, kik a képviselők, milyen koalícióban milyen ideológia mellett folyik a kormányzás, milyen a választási rendszer.
Ami viszont nagyon is érdekli őket, az az hogy ők maguk és a közvetlen családtagjaik hogyan boldogulnak. Tudnak-e előre lépni, vagyonosodni, kicsivel jobban és jobban élni, küszködés nélkül. Ezt megkapták 2014-ben, 18-ban, 22-ben. 2022 után pedig ez az érzet megszakadt. És hát mivel az egyetlen alternatíva az volt aki 2010-et okozta, így törvényszerűen ki kellett már termelődnie valakinek, akiben megtestesülhet a rendszerrel való elégedetlenség és ami nem Gyurcsány.
2026 egy masszív protest szavazás lesz, ahol azt kell eldönteni hogy 3 fix szar, de lehet hogy 4 szar év után szeretnénk-e tovább folytatni Orbán Viktorral. Ha nem akkor nem fog érdekelni senkit hogy az új erő kivel óhajt közösködni, milyen minisztériuma lesz stb. Mint ahogy 2010ben sem érdekelt ez senkit 4 kurva szar év után.

Rohadt manipulatívnak tartom Ceglédi Zoltán írásait abból a szempontból, ahogy azt próbálja sugallni: féljetek jobban a tiszától mint amennyire elégedetlenek vagytok a fidesszel. Ami logikának következménye (amit persze taktikusan elhallgat), hogy az illiberális rezsim marad és kész, ha tetszik ha nem. Csak kérdem én, ezt meddig lehet húzni?
Tisztelt Ceglédi Úr!
a következőt írja:” A koalíció jó. A koalíció jobb, mint az egyszínű, minden értelemben egyhangú kormányzás. A verseny jobb, mint a „meghívásos” kiválasztás.”
Ezzel vitatkoznék, szinte az egésszel. Induljunk ki a ami politikai valóságból. Ma a jobboldalon ott a Fidesz és a Mi Hazánk. Először nézzük meg, mi történik, ha Fidesz – MH koalíciónak lenne meg a 2/3. Vajon milyen alkuk jönnének létre, illetve máshogy fogalmazva, a Fidesz milyen szélsőjobboldali intézkedéseket hajthatna végre arra hivatkozva, hogy „ez volt az ára, hogy 2/3-os törvényt módosítsunk. De mi van, ha a Fidesznek csak a MH-kal lenne meg a többsége a parlamentben? Jobb lenne az országnak egy ilyen koalíció? Vagy csak mélyen belül lennénk megelégedve, hogy végre nem „csak” a Fidesz…
A másik oldalon ott áll MP. jelenleg csak a DK-nak van esélye mellette bejutni. mit gondol, hogy nézne ki egy ilyen koalíció, ha MP nagyon nyer a Dk-hoz képest? Szerintem lenne egy olyan központosított kormányzás, mint most a Tiszában (visszasírnánk a mostani központosított rendszert). A DK kapna egy minisztériumot, mondjuk, lenne egy szociális minisztérium, ami ugyanúgy semmit nem csinálna 4 évig mint az ellenzék az elmúlt majd 15évben. Ennek szerintem két oka is van. Egyrészt nem illeszthető össze ideológiailag a GyF és a MP, másrészt könnyebb és biztonságosabb az elmúlt 15 évet hibáztatni, mint csinálni egy komoly (pl oktatási) reformot. Láttuk már, hogy ez mennyire jól működik. Persze amig Orbán Viktor nem vonul vissza, még riogatni is lehetne vele…
Nézzük meg a külföldi példákat! Éppen most dőlnek meg azok a szivárvány-koalíciók, amelyek olyan ideológiákat akartak összehozni, amik nagyon távol állnak egymástól.
Tehát így kijelenteni, hogy koalíció jó, szerintem tévedés. Igen lehet jó. Lehet jó akkor ha közel egyenlő partnerek között jön létre, akik bár lehet más társadalmi csoportot képviselnek jobban, de nincsenek nagyon messze egymástól ideológiailag. Amikor nem kell egy szocialista gazdasági miniszternek megvédenie az egykulcsos adót. De ezek ritkák, és előbb-utóbb össze is forrhatnak. Az egész mögött a legnagyobb probléma szerintem az, hogy manapság az ideológiák annyira eltávolodtak egymástól, és annyira szélsőségessé váltak, hogy olyan pártoknak semmi esélye bekerülni a parlamentekbe, amelyek hidat képeznének az oldalak között.
A koalíció jobb, mit az egyszínű, egyhangú kormányzás. Ezzel is vitatkoznék. Egy sokszínű koalícióban folyamatosak a háttéralkuk. mindig megy az egyezkedés, össze kell tartani a koalíciót, és ez sokszor nem a társadalom érdekében történik, hanem hogy az adott politikusok hatalmon tudjanak maradni. ezért rángatják a kormányt, vagy épp képesek a szakadékhoz vezető úton maradni. Ehhez képest ha van egy világkép, hogy az adott párt vagy koalíció, milyennek látja a világot, és abban hogyan képzeli el az országot, felépítenek egy irányt és konzisztensen abba az irányba tartanak, akáár ciklusokon átívelően is, az egy nyugodt, egyszínű, egyhangú kormányzás. De ezt nem tudják megtenni egymástól távol lévő ideológiájú pártok.
A verseny jobb, mint a kiválasztás. Igen. Bizonyos esetekben. De kik állnak rajthoz? Tényleg verseny, a verseny? Van 106 egyéni képviselőnk. Akik valamilyen verseny alapján jutnak be a parlamentbe, és az lenne a feladatuk, hogy képviseljék azt a területet ahonnan jöttek. De milyen verseny ez? Nagy részük nem a munkája miatt, hanem a párttagságuk miatt jutnak be a parlamentbe, ahol nem is azt a munkát végzik, amire választották őket, hanem egyszerű szavazógépek. Ennél szerintem az is jobb lenne, ha az egyes megyék polgármesterei alkotnának egy testületet, majd ők választanának maguk közül 5 küldöttet megyénként.
Nekem csak az a kérdésem, hogy az a rosszabb, ha konzerváljuk a jelenlegi "Egyesült ellenzéket" vagy ha kétpártrendszer alakul ki. Szerintem az a gond, hogy bármilyen konstelláció is fog bekerülni a Parlamentbe, a végén 133 Orbán Viktort fogunk kapni.
Szóval, ha jól értem, ha nem úgy lenne minden, ahogy van, és nem olyanok lennének az emberek, amilyenek, akkor minden másképp lehetne. Tulajdonképpen jogos.
Még(!) nem olvastam végig a cikket.
Így ezen komment csupán a fb-os "headline-ra" vonatkozik.
Szóval...
Azt értem, hogy országosan 50 önálló jelölttel már lehetne országos listát állítani és így felállhatna egy reálisan négyosztatú országgyűlés '26-ot követően.
Ebbe én a jelenlegi kormánypártokat, a Mi Hazánkat, a megváltó urat, és az úgynevezett ó ellenzéket értem, utóbbit a dk vezényletével.
Ezáltal (elméletben és általam nem kívánt esetben) lehetséges lenne egy 2010 előtti értelemben vett koalícióval a kormányváltás, akár alkotmányozó többséggel is.
Csakhogy az én tudomásom szerint a jelenlegi törvény szerint akik a választást követő ciklusban koalíciót kívánnak kötni, azoknak már a választáson is közösen kell indulniuk.
Tehát a tévedés jogának fenntartása mellett úgy vélem, amennyiben lenne egy dk illetve Tisza lista, melyek összesített mandátumaránya esetleg verné is a Fidesz-KDMP eredményét, akkor sem lehetne kormányváltás mivel az utólagos koalíciókat a választási törvény -amely alapján választást kéne nyerni- kizárja.

Igaz! Ennek ellentmondani látszik a tény, hogy a '22-ben csúfosan leszerepelt 6 párti "nagykoalíció" sem egyetlen frakcióval rendelkeznek. Hanem nagyjából a fene se tudja miféle matek szerint az összefo*ott ellenzék egyes elemei külön-külön alapíthattak frakciót és élvezik ennek minden előnyét.
És mi lenne ezeknek a koalíciós izéknek a Magyarországról alkotott víziója? Pillanatnyilag Magyar Péter vízióját sem látom.
Vagy ezek a koalíciók valamiféle fék, illetve ellensúly szerepet töltenének be? Csakhogy az 1968-as gazdasági reform is "befékezve" indult, s aztán nem sok minden lett belőle. Tartok tőle, hogy Konok Péternek igaza van: egy hatékony koalíciós kormányzáshoz szükséges, konszenzusos politikának hazánkban ma nincs realitása. (Lehet, hogy Németországban sincs?)
Én ezt nem értem. Nekem a Metronóm sörözőben azt mondták, hogy ha MP nyer akkor majd visszalép és megnyílik a politikai tér a koalíciós kormányát és az érdekképviselet felé.
Felhagy a figyelem középpontjában levés narkotikumjával és miután az utolsó NER lovag is elgalloppol a naplementébe a helikopterén minden vissza fog állni a régi rendes demokráciába.
MP sokat tett azért, hogy erről a gondolatról mindenkinek határozott véleménye lehessen.
Úgy vélem, Ceglédi Zoltánnak igaza van. Egy monolit egypártrendszernél (amely ellenzéknek titulált pártusculákkal veszi körül magát, hogy elbábozhasson egy plurális parlamentarizmust, mert az még kelendő politikai cikknek látszik), illetve egy lényegileg monolit, formailag duális kétpárti váltógazdaságnál (mindkettőre ismerünk számos történelmi példát) demokratikusabb, hatékonyabb lehetne egy koalíciós kényszerre épülő polifonabb jellegű politikai felépítmény, egy organikusabb eklektika. Vagy ha nem is hatékonyabb (mik a hatékonyság kritériumai: tulajdonképpen ez az egyik alapkérdés), de mindenképpen tetszetősebb – jobban megfelelnének egy olyan politikai-esztétikai elvárásnak, ami, legalábbis a közgondolkodás egy szintjén még meghatározónak látszik: hogy az állam feladata alapvetően a közös jószág menedzselése, az állampolgárok lehető legjobb létének biztosítása, a különféle érdekek és érdekcsoportok közötti egyeztetés (ami egyben feltételezi az állam semlegességét ezek tekintetében), és egyáltalán: a hatalom képviselete, nem visszaélésszerű gyakorlása. Hogy a pluralizmus jobb, mint az autokrácia, hogy a közjó nem privatizálható, hogy az „erős emberekre” és a „karizmatikus vezetőkre” alapozott hitalapú elfogadás veszélyes, és egyáltalán: valamilyen szinten konszenzus van (horribile dictu: uralkodik) abban, hogy társadalmi és politikai kultúránk olyasmiken alapul, mint a felvilágosodás, az emberi és polgári jogok, vagy éppen – ahogy az 1945 utáni európai, sőt szinte globális konszenzus kimondta, az antifasizmus (ugye, milyen furcsa ma ezt pl. Magyarországon leírni, ahol az antifasizmus immár központilag diktált, kormányzati szitokszó lett?).
Egy ilyen kontextusban úgy gondolom, Ceglédi Zoltán elvárásai nem túlzók, logikusak, sőt egyfajta olyan minimálprogramot jelentenek, amely felé minden politikai formációnak törekednie kellene.
Csakhogy ez a konszenzus, ez a politikai kultúra már a múlté (hogy korábban mennyire volt alapvető, illetve mennyire álságos, messzire vezetne: az állam úgynevezett semlegessége sosem valósult meg – szerintem nem is valósulhatott meg –, hiszen mindig az uralkodó elit végrehajtó hatalmaként működött). Az „értékelvű politizálás”, a „plurális demokrácia”, a „népképviselet” immár mítoszok. Bár gondolkodásunkat még áthatják (a mítoszok hosszú hullámai mindig tartósabbak a rövidhullámú valóságnál, a tudat mindig lemarad a lét mögött), de valós jelentésük már csak annyi, hogy kulisszaként szolgálnak egy olyan hatalomtechnikában, amely – ahogy a XIX. században a kapitalizmus ridegen józan valósága számolta fel a feudalizmus elaggott sokféleségét – maga mögött hagyta az ideológiák foltvarrott pokrócát, és teljességgel az ideológiákon túli jelenséggé, átfogó üzleti vállalkozássá vált, amelynek a társadalom nem alanya, még csak nem is tárgya, hanem az üzemanyaga.
Ebből a szempontból úgy vélem, Ceglédi Zoltánnak nincs igaza. Elvárásai tulajdonképpen nosztalgikusak: arra igyekszik rábeszélni a politikát, hogy mutasson elvszerűséget, hogy egy társadalmi szerződés megtestesítője legyen, és hogy hatékonysága közhatékonyságként működjön, ne céges logika szerint, ahol a társadalmi szerződés alkotmányosságát a magánszerződések koordinátarendszerei váltják fel. A NER egy ilyen felületként működik, és politikai machinációi is ezt a működést tartják szem előtt. Az eddigi „ellenzék” helyére állított Magyar Péter nem alternatívája, még csak nem is pandant-ja a NER-nek, hanem integráns része. Ami új benne, az csupán annyi, hogy a NER eddigi „ellenzéke” elsősorban a parlamentáris demokrácia látszatának fenntartására szolgált, csak és csak másodlagosan a társadalmi elégedetlenség becsatornázására és kiherélésére, addig Magyar Péter és imaginárius „mozgalma” már elsősorban ezt a menekülési útvonalat jelenti, és nem is igen foglalkozik a demokrácia látszatának fenntartásával. Ahogy a társadalmi elégedetlenség nőtt és kiterjedt, a demokrácia látszata másodlagossá vált, most a NER szempontjából a legfontosabb a hatalom átmentése és újraerősítése. Nem azért nincs visszaút az egykorvolt (Vagy nem volt? Az itt a kérdés!) kompromisszumokon alapuló koalíciós logikákhoz, mert ezt valamiféle sanda szándékok, politikai bénaságok, „alkalmatlanságok”, szűklátókörű pártok és politikusok (és/vagy az „átmosott agyú plebsz”, ahogy ezt a legtöbb elitista véli, fenntartva persze, hogy ő véletlenül sem sorolódik oda) akadályozzák, hanem azért, mert nincs már kik (mik) között kompromisszumokat kötni. Az aktorok egybeolvadtak, a választásnak már csak az illúziója maradt fent, a politikai reprezentáció tétova hazugsága puszta legitimációvá kopott, a legitimáció egyetlen célja pedig már nem a hatalom fenntartása-megszerzése egyfajta politikai versenyben, hanem egy hozzávetőleges társadalmi béke biztosítása, amelyben a hatalmi konglomerátum (sekély és mélyállam, ez az alapvetően céges birodalom) végezheti azt, ami feladata és létének célja: a természet és a társadalom egyre bővülő kizsákmányolásának egyre bővülő újratermelését.
Az adott társadalmi-politikai-gazdasági kereteken belül ennek meghaladására szerintem nincs lehetőség. A rendszert nagyrészt azért nem lehet választásokon, a bevett politikai keretek között maradva felszámolni, vagy legalább korrigálni, mert ez már nem az a rendszer: lényegtelenek számára a választások és a korábbi politikai keretek, formák, tartalmak és vélt vagy valós konszenzusok. Ha van rajta sapka, ha nincs rajta sapka, a feje ugyanaz. És a fejétől bűzlik az egész államgépezet.
Egyébként a kialakulóban levő világrend két pólusa könnyen megnevezhető, és ti is megtettétek többször is az ÖT-ben.
Az internacionalista globalisták (USA Demokrata párt által irányított globalisták), és a nacionalista globalisták (nemzeti tőkések szövetésge) .
Alig van politikai formáció legalábbis az EU-ban, amelyik nem sorolt be egyik, vagy másik oldal alá önként és dalolva, hisz aki nem teszi az megy a lecsóba.
Utópisztikus a felvetés, mert kimaradt belőle a közösségi média, és a közösségi média által mesterségesen kialakított véleménybuborék rendszer.
Ahová önként bezáródva, az emberek nem csak hogy kompromisszum képtelenekké válltak, hanem nem is hajlandóak tudomásul venni a világukon kívül álló vélemények létezését.
Akik ilyet mondanak, azok gyűlöletük céltáblájává vállnak azonnal, hisz a lokális kis világuk egzisztenciális létét fenyegetik ezen vélemények, elképzelések.
Vagy legalábbis erről teljes mértékben meg vannak győzödve, magyartalanul fogalmazva "el van velük hitetve".
És a kemény-mag minden párt minden formáciájában önként és dalolva bezárta magát több mint egy évtizede.
Magyar Péter nem azért futott be villámgyorsan, mert kialakította maga körül az erőteret, hanem mert az ellenzéki véleménybuborék kijelökte őt vezetőnek.
A véleménybuborékok rendszerében pedig a hegylakó effektus érvényesül miszerint csak 1 maradhat.
Egy a jó, és egy a rossz mordori oldalon, és hogy melyik-melyik az csak nézőpont, illetve saját helyzetünk kérdése.
A kétpártrendszer kialakulása szükségszerű, és egyébként az egész világon kezd kialakulni ugyanaz a két pólus, ami az egyes országokban létezik.
Illetve a többpártrendszerrel működő országok ilyen irányú átalakulása szabad szemmel jól látható.
Megtalált Géza 2025. 01. 06. 8:53 Daytona Blue és a Trump-háromszög
Hát ez gyorsan eszkalálódott.
A "szofizmus" kifejezés a görög "sophosz" (bölcs) szóból ered, és a magyar nyelvben olyan érvelési vagy beszédmódot jelent, amely látszólag logikusan és értelmesen hangzik, de valójában téves vagy megtévesztő. A szofizmus tehát egy olyan beszédmód, amelynek célja a figyelemelterelés vagy az általános megtévesztés. A szofizmus lehet olyan érvelési hiba, amikor látszólag logikus következtetéseket von le valaki, de ezeket hamis alapokon vagy hiányos információkra alapozza. A szofizmusnak lehet retorikai vonatkozása is, amikor valaki olyan megfogalmazást használ, ami látszólag logikus és értelmes, de valójában üres vagy semmitmondó. A szofizmussal történő érvelés gyakran arra irányul, hogy téves képet adjon vagy manipuláljon másokat. Az ilyen típusú érvelés azért veszélyes mert könnyen megtéveszthetővé teszi az embereket, akik könnyen elhagyhatják a logikus gondolkodást és téves információkra alapozott következtetéseket vonhatnak le.
Kovács Eduárdnak::)Sok érdekes dolgot írtál! Árnyalati eltérésekkel egyet is értek. Igen, a bölcsészhablatyot picit tágabban értettem, mint ahogy te használtad (és szigorúan véleményként, különösebb alátámasztás nélkül): Amikor egy bölcsész kimerészkedik ismeretlen vizekre (pl. természettudományok, pedig de jó lenne legalább egy kis evolúció/biológia ismeret, vagy a látszólag gondtalan fizika tudománymódszertani/filozófiai problémáival szembesülni... ), vagy egyszerűen csak túlértékeli a tudománya hatókörét, amit általában érzelmi/ideológiai túlhajtottságból tesz. Szerintem nem várható el a teljes ideológia mentesség (amire utaltál), senki sem bújhat ki a saját/társadalmi tudáshálójából, de ezt észben kell tartani. Minden elmélet ott kezdődik, hogy felismeri a határait. Egy történésznél sem hiba, ha mindent a történelem szemüvegén keresztül lát (sőt!) , csak...

Picit részletesebben (átugorható:): Mindenki fejében van egy (valamennyire) konzisztens világkép (tudásháló) a világ töredékéről.  Ezek összessége (+ a kimentett részek) adja az emberiség tudását. Diskurzus során a gondolatok bekerülnek a közös térbe, illetve az egyén is felhasználja a közösből merített gondolatokat. Normál esetben ennek van hozzáadott értéke (kreatív) és nem csak szintaktikai átszerkesztése a a közös/társadalmi tudásnak (Chat GPT, belterjes véleménybuborékok). Senki sem tudja a tutit, de véleményével színezheti a leírt komplexitást. Konok esetében élvezetes a történészi látásmódja, de éppen történészként kellene felismernie, ha történészi gondolkodását és látásmódját túlzott ideológiai érvelésre használja, vagy kiterjeszti a hatókörén túlra.

(a laposföld-elméletről csak annyit, hogy van konzisztens megfogalmazása, így csak a bonyolultsága dönt ellene, hasonlóan, mint mondjuk a  ptolemaioszi/kopernikuszi leírások esetén. A gender pedig inkább csak ideológia, nem elmélet)
(Konok szolidaritására én is kíváncsi lennék, pl. hogy teszi helyre magában azt, hogy éhező/ szomjazó/ háborúzó/ járványtól szenvedő stb. afrikai gyerekekkel nem (annyira) szolidáris (tettekben), míg másokkal bizonyára igen (felteszem)).
Pugacsov 2025. 01. 04. 16:41 Honnan tudod, hogy egy magyar gazdag?
Mondjuk arra nem lennék megesküdve, hogy azért szavaznának Orbánra gazdagék mert slim-fit lett. Viszont tény, hogy rettenetesen elhízott, kérdés le tud e dobni annyit, hogy ne legyen tükrös.
tükrös = csak ennek segítségével látja meg a himbi-limbit.
@Kovács Eduárd
Vagdalkozol a filozófia ellen, de látható, hogy ismerethiányban szenvedsz, nem csak a kritikád tárgyával kapcsolatban, hanem az (általad) annak ellenpontjaként állított természtettudománnyal kapcsolatban is. Dühöngés helyett inkább olvass filozófiát, persze ez nehezebb lesz, mint a vulgárpozitivista vagdalkozás, de édesebb gyümölcsöt is terem.
Jumbóka 2025. 01. 04. 8:53 Honnan tudod, hogy egy magyar gazdag?
Nem véletlenül írtam már 2021-ben a külső alapján való megítélésről (Ha nem is feltétlen a gazdasági szempontok alapján.)
Ráadásul még különösebb tanulmányokat sem kell elsajátítaniuk, elég csak visszapillantani az óvodás kommunikációra. Legegyszerűbb módja a becsmérlésnek a külcsín megítélése. Lehet ez testalkat, arcberendezés, nem is beszélve a ruházatról. Sőt aki az utóbbit nem veszi észre, nyugodtan mondhatjuk róla, hogy szemellenzőt visel. (Vagy csak a megfelelő szűrővel ellátott szemüveget.) Azt hogy országunk „nagyjai” (nem feltétlenül termetre) nem tudnak normálisan felöltözni, még nem is lenne baj. Ha már az ovis alapokról beszélünk, nekünk is segítettek a szüleink nevelőink. Ma ez a műfaj már odáig jutott, hogy ugyancsak drága pénzért, és „stylist”-nek nevezve külön erre szakosodott emberek figyelnek erre is. Most csak az a kérdés, hogy egy rosszul sikerült párosítás (alany és öltözete) kapcsán kit lehet szidni? (Szerintem mindkettőt.) Ha pl. egy miniszterelnök tramplinak néz ki, akkor azt miért kell tagadni. Mindenki látja, még ha nehezen is veszik tudomásul. (A teljes bejegyzés: https://lepcsohazonkivul.blog.hu/2021/06/05/a_parlament_mint_kulturkozpont?layout=5 )
Medgyessy Péter miniszterelnökségéig viszonylag minden rendben volt. A "pufajkást" és az "ügynököt", ha támadták is, de elfogadta az ellenoldal.
A gyurcsány puccs után változott meg a helyzet. Először a háttérben. A híres Orbán-Gyurcsány vitáig a közvélemény még normálisan müködött. Majd az öszödi beszédből kiderült az igazság: hazudozás, tétlenség, hatalomimádat ... A jogos gyűlölet a választásokon elsöpörte a baloldalt. Az új kormány súlyos nehézségekkel nézett szembe, amelyeket nem mindig oldott meg népszerű eszközökkel.
A munkanélküliséget rabszolga munkával enyhítette, sőt ennek megfelelően leépítette az oktatást is (pl.: informatika). Az összeszerelő üzem (pl. Audi) bevált, jelentősen csökkent a munkanélküliség, nőtt az életszinvonal. A nagy gazdasági egységek támogatása is ellenszenvet váltott ki (lásd Ángyán József). A magyar oligarcha réteg kialákítására (pl.Mészáros Lőrinc) tett erőfeszítéseket teljes utálat és undor kíséri. Főleg, hogy a vagyonok sokszor érdemtelenül keletkeztek, tisztességtelen emberek kezeibe kerültek, akik ezzel visszaéltek. A hatalom azonban megvédte őket (lásd:Pesty László sikertelen kisérlete leleplezéssükre).
A 2/3-ok kényszerbe hozták a kormányt: ha nem tesz meg valamit, később nincs mentség. Ez tovább fokozta a feszültséget. Számos népszerűtlen intézkedés született. Az eredmények és a baloldal hitelvesztése miatt azonban a szavazok jelentős része nem pártolt el
Az ellenzék nem tudta kihasználni a hibákat, többnyire hazug vádaskodással reagált. A kormányoldal egyre kevésbé válaszolt érdemben, a kritikákat a múlt felhánytorgatásával háratotta. Az ellenzék gátlástalanul alkalmazta a "kövér-kötél" módszert. Ezzel jelentős sikereket ért el (pl. Schmidt Pál). A közbeszéd kiürült, az ellentétek áthidalhatatlanná váltak, érvek helyett eluralkodott a kölcsönös sértegetés.
Valohogy így történt.
Artwen 2025. 01. 03. 7:06 Honnan tudod, hogy egy magyar gazdag?
"büdös nekik a Fidesz. Furcsa, hiszen ránézésre óriásit nyertek a NER-rel, soha ilyen jó dolguk nem volt."

Ha valaki jobb színvonalon él a nagy átlaghoz képest, annak nehogy már büdös legyen a NER.
A mélyen tisztelt szerző vajon gondolt-e már arra, hogy léteznek ebben az országban olyan emberek is, akik nem a NER-nek köszönhetően, hanem annak ellenére voltak képesek az átlagnál jobb életkörülményeket teremteni maguknak, illetve a családjuknak?
Glomerulus 2025. 01. 02. 18:45 Honnan tudod, hogy egy magyar gazdag?
Hontalan_Ceglady_SchiffNER
Nyilván lehet úgy gondolni, vagy úgy értelmezni amit leírtam, ahogy teszed. Én azt akartam mondani, hogy a testi hibák - márha ezek valóban "hibák" - nem szégyelleni valók. A szégyen ugyanis az egyik leginkább destruktív érzelem, igazán rongálja a lelket. A csúsztatás inkább az, ha ebből arra következtetsz, hogy állításom ez lett volna: "A legkirívóbb: a mindenkori ember, felnőtt vagy gyerek nem cikizi a társát, mert kövér vagy sovány. Aha, persze." De, igen, az emberek bárkit, bármilyen feltűnő, az átlagtól kissé elütő jellegzetessége miatt cikiznek és mindig is cikizni fognak. Eláll a füled, nagy a segged, hadarsz, vagy dadogsz, netán kövérebb vagy az átlagnál: hehe. Hüllőagyunk a konrtasztokra érzékeny.
A cikizés az rögön szégyenítés lenne? Ha annak nevezzük, akkor elfogadjuk, hogy az adott tulajdonság szégyenletes, nem?
Erről beszéltem.
A tömeg szociálpszichológiai jellegzetessége, hogy nivellál és a különbségeket próbálja lenyesni. Ha ezen felül akarunk emelkedni, akkor mi nem alkalmazzuk a tömeg terminológiáját, saját kategóriát alkotunk és ezt alkalmazzuk a jelenségre. Nem szégyenítünk azzal, ha velekit egy tulajdonsága mentén azonosítunk. Például a vakok kikérték maguknak, hogy a vakságot olyn eufemisztikus leleménnyel helyettesítették, hogy "világtalan". Nem, ö vak. A siket, siket, a cigány cigány, a zsidó, az zsidó. Természetesen feltétel az adott kontextos releváns értelmezése.
Amerikávan egyébként pert vesztett egy ügyvéd, mert a tárgyalás során a károsultat "lady"-nek nevezte, holott a per szempontjából a nemnek semmi jelentősége nem volt. Én ezt már túlzásnak érzem.
"Your costumer is not a moron. She is your wife!" David Ogilvy (1950)
Reakciód egyidős az emberiséggel sztem. Már Platón is arról panaszkodott, hogy a fiatalok megtanulnak írni-olvasni és nyilván elfelejtenek gondolkodni, hiszen nincs rá szükség: leírják a dolgokat. Szóval nyugi.
A cikkel nagyjából egyetértek. Lehet, hogy rosszul emlékszem, de úgy rémlik, hogy a 2000-es évek elején mikor elkezdtek játszani egyes youtuberek mindenféle internetes játékkal és közben káromkodtak nem lettek kontrollálva. Igazából talán ott lehetett volna a mai közbeszédet megfogni. Annyira vagánynak számított a nyílt káromkodás, hogy a rengeteg követő szépen át is vette.
A kommenteknél a cél a másik erővel való lenyomása. Persze ettől senki sem lesz sem felvilágosultabb és nem is fog egyetérteni sem, legfeljebb elhallgat és szavazáskor ad tudomást arról, hogy kit támogat. Ezért vannak sokan meglepődve, mert a Facebookon nem azt tapasztalják.
Ide írnám még azt is, hogy mindehhez hozzájárul egy nagy adag rosszindulat és irigység. Mert azok vannak kevesebben, akik a szegény emberekért aggódnak. Nagyobb problémát jelent számukra, hogy mások meggazdagodnak és ő nem.
Végül pedig az igénytelenségről. Ha van is igény, akkor is csökkenő tendenciát mutat mind a kultúrára, mind az öltözködésre és ugyanúgy a beszédre is. Az egyik leggyakoribb mondás, hogy jól van az úgy...
Caasi Notwennek:

Én a bölcsészhablaty kifejezést Konok tudományfilozófiai szösszenetére alkalmaztam, nem az egész írásra. Ugyanakkor, ha valaki ennyire hiteltelenné teszi magát egy vonatkozásban, akkor teljesen jogos fenntartásokkal kezelni véleményének egészét is.

Emlékszünk, amikor Konok korábban az Ötben a gender studies módszertanmentes kritikai áltudományát komoly tudománynak nevezte. Azután kérdésemre személyesen nekem írta, hogy a gender studies-nak komoly módszertana van. És itt jön elő a lényegi különbség. Én módszertanon olyasmit értettem, hogy ellenőrizetlen munkahipotéziseket nem publikálunk, de főleg nem hivatkozunk rá (ahogy például Fausto-Sterling tette Myths of Gender című munkájába Margaret Mead “megfigyelésével” kapcsolatban a Bali-szigetén élő férfiak izomzatáról – ami mérésekkel azonnal ellenőrizhető lett volna és akkor azonnyomban kiderült volna, hogy nettó marhaság). Arról a közhelyről nem is beszélve, hogy a társadalmi nem kialakításában döntő szerepet játszó hormonrendszer hatásait teljes mértékben figyelmen kívül hagyni szintén módszertani szarvashiba.

Konok többször gúnyolódott a laposföld-elmélet hívein. A laposföld-elmélet az áltudományok képzeletbeli skáláján közelebb helyezkedik el a természettudományokhoz mint a gender studies, pont a módszertani kérdések miatt.

Azt írod, hogy “a szolidaritás is csak identitásalapon képzelhető el.” Kíváncsi lennék mit válaszolna erre Konok, és milyen identitásfogalom alapján tenné. Kiterjesztené-e mondjuk a kizsákmányoltak egymás iránt érzett szolidaritására, vagy nem. Ha igen Jézus nyomába lépne, aki a “szeresd közeli rokonokból álló csoporttársaid mint tenmagad” teljes identitást adó genetikai parancsát kiterjesztette a fajtársakra is. Csak ő Istenre hivatkozott, nem Rousseau naiv és téves, jelenleg is kritikátlanul elfogadott elméletére a romlatlan jóságos vademberről. A majomistenről, ahogy Darwin után anakronisztikusan nevezhetnénk. De nem tesszük, ahogy Arisztotelészt sem nevezzük – időn, téren és kultúrán átívelően – szexistának, ellentétben egyes bölcsészekkel.

Konok aktuálpolitikai elemzései briliánsak. Azonban abban a pillanatban amikor gondolatmenetében megjelenik a legapróbb ideológiai elem, számíthatunk arra, hogy a legképtelenebb baromságokat fogja mondani.

Látszólag eltértem a tárgytól, de valójában a lényeget próbáltam kiemelni. Az a mód, ahogy Konok a jelenségek/folyamatok elemzését végzi, miközben nem tesz különbséget abban, hogy ezek az elvek/eszmék szintjén történnek, vagy a valósághoz, anyaghoz (akár genetikai információkhoz) köthetők teljesen azonos azzal, ahogy Engels, Sztálin vagy TGM gondolkodott a világról. Hogy a fent említett szerzők milyen következtetésekre jutottak vizsgálódásaik során teljesen lényegtelen. Bármire juthattak, bármit leírhattak. Ezen a szinten a szavak már elvesztették jelentésüket, bármi lehet bármi. Például egy leíró természettudományos elmélet primer ideológia.
Hasonlóról ír Byung-Chul Han is egyik esszéjében, ami a frissen kijött Infokráciában olvasható:

"A kommunikatív cselekvés mai válsága metaszinten arra vezethető vissza, hogy a másik eltűnőben van. A másik eltűnése a diskurzus végét jelenti. Megfosztja értelmétől a kommunikatív észhasználatot. A másik kiszorítása fokozza az önpropaganda-kényszert, hogy saját elképzeléseinkkel győzzük meg magunkat. Ez az önmeggyőzés autisztikus információs buborékokat hoz létre, amelyek megnehezítik a kommunikatív cselekvést. Ha az önpropaganda-kényszer fokozódik, a diskurzus tereit egyre inkább olyan visszhangkamrák szorítják ki, amelyekben főképpen önmagunkat halljuk beszélni.

A diskurzus előfeltétele, hogy véleményemet elválasszam saját identitásomtól. Akik nem rendelkeznek ezzel a diszkurzív képességgel, görcsösen ragaszkodni fognak véleményükhöz, mert különben identitásuk veszélybe kerül. Ennek következtében minden kísérlet, hogy véleményüktől eltérítsük őket, kudarcra van ítélve. Nem hallgatnak a másikra, nem hallgatnak oda. A diskurzus azonban az odahallgatás gyakorlata. A demokrácia válsága elsősorban az odahallgatás válsága."

A virtuális visszhangkamrák létrejötte nyilvánvalóan új, a közösségi médiával együtt megjelenő jelenség, abban viszont nem vagyok biztos, hogy a politikai azonosulás vágya olyannyira új lenne. Tömegdemokráciában legalábbis jellemző dolog. Nyilván nem öltözött senki farsangra Fock Jenőnek meg Lázár Györgynek, Reagan vagy Thatcher viszont annál inkább lázban tartotta tömegek fantáziáját. Kedvencem a lázítónak szánt költemény, amit Sue Townsend halhatatlan hőse, Adrian Mole tervezett beküldeni az ilyenekre fogékony New Statesmannek:

"„Ugye sírsz, Mrs. Thatcher, ugye sírsz? / Elaludni, Mrs. Thatcher, nem is bírsz? / Zokogsz, mint a zápor, bizony, / Marks and Spencer párnáidon! / Könnyed, mint az olvadt vas? Ugye sírsz? / Bánt netán a „Hárommillió”, Kiktől többé nem kell a meló? / Tükröd előtt, ha fölveszed, / a kis kék kosztümödet, / Látod-e a sorban álló anyákat? / Ugye sírsz, Mrs. Thatcher, ugye sírsz?" Amit ő azzal kommentált a naplójában: "Azt hiszem, ragyogó költemény. Az efféle műalkotások szokták térdre kényszeríteni a kormányt." A magát már 13 évesen entellektüelnek kikiáltó fiúnak annyiban volt igaza, hogy az efféle érzületek kényszerítik térdre a kormányokat, aztán a mindenféle beszélő fejek veregethetik a vállukat, ha úgy érzik, eltalálták a közhangulatot, vagy átkozhatják a népet, ha szerintük az nem az ő kedvenc politikusaikat tette felelőssé minden létező rosszért. Amiért ettől még persze a felelősség nem elkenhető, a politikusok valójában nem (kizárólag) bulvárhősök, így valóban az lenne a jó, ha annak alapján ítélnénk meg őket, amit a politikai szférában végrehajtanak. Thatchert így nyilván bírálhatták a mindenféle melósok, méltathatták a konzervatívok stb. A magyar politikában is az lenne a szerencsés, ha az elmúlt harminc év figuráit elsősorban azért ez alapján tudnánk és akarnánk mérlegre tenni. Figyelembe véve természetesen azt is, kinek mire volt lehetősége, élt-e azzal, mire használta az erőforrásait stb. Jellemzőbb sajnos a saját oldal veresége esetén történő apokalipszisvárás, meg az a politikai giccs, amit az amúgy remek költő Jónás Tamás így rappelt meg a 2011-es Nem tetszik a rendszer c. kampánydalban: "Kit érdekel, hogy ki mit kúrt el / Legyen már úgy, hogy a harag múlt el. / Itt van a béke a cselekvésre, / a jobb- és a balsorsnak legyen vége!" Amit Kardos-Horváth János azért viccesebben-(ön)ironikusabban megfogalmazott a Feri, segíteni kell c. opuszban. Természetesen kell érdekeljen minket, hogy ki mit kúrt el, a jobb- és baloldal fogalmaknak is természetesen továbbra is van jelentése, a szerző pl. inkább balra sorolható, én meg (konzlibként) jobbközépre, és Jónás Tamás is, biztos vagyok benne, hogy ha kitölti az aktuális politikai compass izét, akkor az ki fog hozni valamit. Amitől persze szavazatunk még mindig mozoghat külön: 2010-ben nyilván nem csak a zöldbalosok szavaztak az LMP-re, 2018-ban a liberálisok a Momentumra stb. Hozhatunk taktikai döntéseket, igazodhatunk a közpolitikai térhez, közben viszont érdemes tisztáznunk, mit gondolunk mi, miben gondolunk mást, mivel értünk egyet és miben nem politikusainkkal mint politikusokkal, nem pedig bulvárszereplőkkel. És közben identitásunkat továbbra sem érdemes azonosnak tekintenünk a napi politikai véleményünkkel.
Alapvetően korrekt elemzés, és helyzetértékelés a visszhang-kamrákról.
De szerintem a visszhang-kamráknak nincs kimondott célja a folyamatos bővülésen túl.
A cél, hogy minnél több ember gondolja ugyanazt az adott kamrában, ahonnan kinézve mindenki más bolond, vagy félrevezetett.
Természetesen, ha a kamrába elég sok ember kerül, akkor a hatalom megragadása is megtörténik, de tulajdonképpen a kamrában levő emberek szempontjából legfeljebb az elgététel érzetével lesz több, miszerint na ugye hogy nekik volt igazuk.
De ezt a hatalom megszerzése nélkül is stabilan gondolják.

Azzal sem értek egyet, hogy a média birtoklása lenne a legfőbb szempont. "a legzajosabb konfliktus arról szól, hogy kik ülhetnek be a közmédiába"
Ha van legalább egy darab média, mint a tutit és abszolut igazságot közlő csatorna, akkor az már elég a visszhang-kamrába szorult entitásnak, hisz úgyis csak annak fog hinni.
Persze az igány a többi csatorna eltörlésére megváltoztatására meglesz, hisz azok csak félrevezetik a kamrán kívüli összes többi embert, meg megtévesztik őket. Hisz az egyedüli igazság és tudás értelemszerűen csak azoknál van meg, akik velem együtt ücsörögnek az én kamrámba.
Azaz a többi csatorna birtoklási vágya az csak következmény.
Teszem azt a közszolgálati csatorna jelentősége a valóságban szinte teljes mértékben elhanyagolható, a facebook, és TV2 / RTL perspektívájából.
A tömegek, hogyne, a tömegek. Na azok aztán....Nade bezzeg az emelkedett lelkek, a kifinomult entellektüelek akik nem érzelmileg hanem tárgyszerűen és korrekten. Mert arrafelé nincs ám érzelmi indíttatású agymosás a tömegek irányába. "December 20-án egy szaúd-arábiai férfi hajtott autóval a magdeburgi karácsonyi vásárba, a merénylet öt áldozatot követelt. Az elkövető radikális iszlámellenes nézeteket vallott, a szélsőjobboldali AfD támogatója volt, ezek a nézetei vezettek a támadás elkövetéséhez is." A Telex év végi interjúja Orbán Viktorral, abból a legutolsó mondat.
Poroszkai Attila 2025. 01. 02. 8:56 Az ápoltak átvették az irányítást a tébolydában
Én inkább azt láttam, hogy mindig a vezérre akarnak hasonlítani, nem egymásra a táborok.
Most a selyemmajom nevű vezérre akarnak hajazni az ellenzéki tömegek, őt másolni mindenben. Mivel ez a selyemmajom fideszes nevelésű, szocializálású, így az őt szolgaian követő tömeg rá akar hasonlítani és mimetikusan hozzá hasonul.
Ahogy korábban Orbánhoz a fideszesek, vagy Gyurcsányhoz a DK-sok.
Zsivity 2025. 01. 02. 8:52 Honnan tudod, hogy egy magyar gazdag?
Az előzőből kimaradt. Paolo Sorrentino "A nagy szépség" c. filmje is hasonló témát dolgoz fel. Felmerül a kérdés, hogy a luxus élet, a felső köröknek való megfelelési kényszer mennyire is "gyümölcsöző", mennyire kielégítő, mennyire "hasznos". Viszont ez az írás nagyon is időszerű. Szemléletesen vázol egy aktuális trendet. Ezt én trendként értékelem. Korábban menő volt barnának lenni, mert azzal mutatták, hogy van kellő anyagi keret az utazásokra. Mivel most már bárki utazhat, így visszatért a már kórosnak mondható fehérség. (Évszázadokkal ezelőtt is ez volt a trendi. Csak a szolgák voltak barnák, mert azok dolgoztak.) Ugyanez a helyzet a soványsággal. Most a soványság egyenlő az egészségtudatos élettel. Ilyenkor arra is érdemes gondolni, hogy bizonyos betegségek bárkit elérnek. És akkor hiába a soványság, a felső körbe tartozás, a luxus. Akkor az marad, hogy miként éltem? Volt benne tartalom? Vagy csak minden látszat volt? Volt benne érték vagy csak érdek? Ezekkel a kérdésekkel minden egyénnek saját magának kell majd szembenéznie.
Zsivity 2025. 01. 02. 8:24 Honnan tudod, hogy egy magyar gazdag?
Kiváló írás és önmagában egy társadalomkritika részét is képezheti. Az sem mellékes, hogy a feltörekvő "prolik" így próbálnak "beilleszkedni" a "felső körökbe". Ez az a "piaci rés", amivel a vidéki utat tud magának törni. Ez különben rámutatat a társadalom elkorcsosult értékrendjére is. Másrészt meg kell jegyezni, hogy a "soványság" a divat és szépségipar "alapkelléke" volt. Vannak trendek, hogy reklámozzák a "normál"/ "plus size" testalkatot, de ez még mindig elenyésző. Szép új világ. Ha valaki, mentálisan, pszichésen, szellemileg, fizikailag kielégít a luxus, a "felső körbe" tartozás" illuziója, amit a soványsággal igyekszik prezentálni, akkor tegye. Mindenkit szabad akarattal áldott meg a sors. Éljen vele. De szerencsére nem mindenki ezt az utat kívánja bejárni. A luxuson, a felső körökhöz tartozáson kívül vannak más értékek is. És a luxus ragyogását ezek fénye fogja elhomályosítani.
Székely Tamás 2025. 01. 01. 16:51 Negyedszáz év magány – a magára maradt Nyugat
Érdemes lenne elgondolkozni rajta, hogy pontosan a kétpólusú világrend elbillenése, a közös ellenségkép, a visszaszorítandó ideológiai tábor, a legyőzendő vetélytárs látszólagos megszűnése, és ezzel (is) párhuzamosan a nyugati társadalmak belső feszültségeire történő hangsúlyáttolódás mennyiben járult hozzá a jelenlegi helyzethez.
Mondjuk a Nyugat viszonylagos, számokkal mérhető visszaszorulása tény, de 1. pontosan 1997 után kezdődött a színes forradalmak sorozata, ezek mind demokratikus irányú kísérletek voltak, akármilyen volt az eredményük, a "woke-vallás" nem elsöpörte a szentimentalizmust, hanem folytatja, miután periferikus témából politikai tét lett, 3. a 2008-as válság nem a "neoliberalizmus", hanem végső soron a jólétiállam-politika kudarca volt, 4. az, hogy az izolacionizmust vagy az intervencionizmus kerekedik felül az amerikai külpolitikéban, egy hullámzó dolog, bár az USA súlyának viszonylagos csökkenésével és a két szégyenletes kudarccal az előbbinek nőttek az esélyei. Tajvan próbakő lesz, ott politikai akaratban nem lesz hiány, de kérdés, hogy meglesz-e hozzá a katonai kapacitás.
Én csak azért regisztráltam, hogy elmondjam, hogy ez a leghatásosabb cikk amit az elmúlt időkben olvastam.
Vizkeleti József 2025. 01. 01. 14:19 Negyedszáz év magány – a magára maradt Nyugat
A fő erő amiért a nem-nyugat bele akar szòlni a dolgokba, az pont az, hogy mindenütt sokkal jobban élnek az emberek mint 1970-ben vagy 1995-ben éltek. Az 1970-es évek "harmadik vilàga" amiben naturális parasztgazdálkodòk és halàszò-vadászò törzsek éltek egy nagyon vékony kis nyugaton képzett elittel a társadalom tetején már maximum a vidéki szub-szaharai Afrika bizonyos eldugott részeien létezik.

És azt hogy egy bizonyos amcsi/nyugati elit még mindig abban a mesében él, hogy ők itt majd Washingtonbòl fogják irányitani az egész világot, ez nagyon bassza a csőrét a világ népének (egy szűk nyugatimádó urbánus értelmisi réteget leszàmitva).
A marxistáknak, a liberálisoknak (és mindenki másnak is) megvan a maga kis a saját történelmi érvrendszere, amivel igazolni próbálják elgondolásaik mély beágyazódását a társadalom fejlődéstörténetébe (?), ezzel az elkerülhetetlenségét, egyfajta egyetemes igazságát hangsúlyozva. Így ebben semmi új nincs, inkább teljesen általános. Nem vagyok történész, így ezek között igazságot nem tudok tenni (valószínűleg ők sem), de a történelem "leuralásának" fent leírt veszélyét és következményét én is inkább bölcsészhablatynak tartom.

A történelem fontos része a nemzeti identitásnak (amit a Fidesz sikeresen sajátított ki. Persze mindenki mindent ki akar sajátítani...mindennek a letéteményese akar lenni). Praktikusan nézve nem számít a történelem igazsága (ha van ilyen), csak a megképzett identitás. Az, hogy ilyen identitás(okra) szükség van vagy nincs, építeni kell - és milyen eszközökkel - vagy rombolni,  politikai kérdés. Én itt csak megjegyezném, hogy a szolidaritás is csak identitás alapon képzelhető el.
Jó írás, az olvasása után nehéz mit mondani, ezért nem mondok semmit.
Telekaszter 2025. 01. 01. 9:13 2024: araszolás és száguldás jobbra
@Hontalan_Ceglady_SchiffNER

A közrádió IS balos volt 2006-ban IS, nem beszélve a jóval fontosabb televízióról. Pl. Nap-Kelte, mint reggeli műsor, megvan? Aczéllal?...Egyedül a 2002-ben útjára indított Hír Tv volt jobbos.
A jobboldali újságokat is támadták (nyomdai szerződés felmondása, állami hirdetések bojkottja Mahyar Nemzetben pl.). A Demokrata és (akkor még) jobbolali Heti Választ az előfizetők tartották el; erre volt képtelen a baloldal pl. a Népszabadság esetén...
Hontalan_Ceglady_SchiffNER 2025. 01. 01. 5:39 Honnan tudod, hogy egy magyar gazdag?
Glomerulus
1. Ne haragudj, de a szerző és általam hivatkozott világban bizony ezen a néven illetik a kövérség felhánytorgatását. Ugye meg van Karácsony Gergely komikus magyarázkodása azután az amúgy gyenge vicce után, amikor kérdésre úgy reagált: nagy különbség Orbán Viktor és közte, hogy előbbi alacsony és kövér, míg ő magas és sovány? Ha ez az adott közegben egy puszta ténymegállapítás, miért kellett a magyarázkodás?
2. A szándékod szerint nagyon koherens és logikus érvelésed (= szócséplés) tele van csúsztatással és logikai bakugrassal. A legkirívóbb: a mindenkori ember, felnőtt vagy gyerek nem cikizi a társát, mert kövér vagy sovány. Aha, persze.
3. A lényegre nem sikerült reagálni, mi szerint hibás a tétel: a magyar ellenzéki sajtóban nem vagy elvétve volt olyan cikk, ami a testalkata miatt támadta Mészárost. De jól beleillett a logikába, a szerző nem bírt ellenállni a kísértésnek.
Kalács McCormick 2024. 12. 31. 18:54 Honnan tudod, hogy egy magyar gazdag?
csotany és startup-punk egy véleménycentrumban. Mik vannak! :)
Glomerulus 2024. 12. 31. 17:34 Honnan tudod, hogy egy magyar gazdag?
Ami érdekes, hogy a Hontalan_Ceglady_SchiffNER által említett "testszégyenítés" kifejezés olyan oximoron-szerű megjegyzés, ami önmagát támadja. Korábban - a gyermekkoromban - voltak kövér emberek és soványak, talán inkább a soványság volt cikibb, mert betegségre utalt. Senki nem szégyellte magát, ha kövér, senki nem volt büszke arra, ha sovány. Aztán jött a posztmodern és valóban gyűlöletesen proli dolognak tetszett kövérnek lenni, egyenlő lett az önmagára kevés időt fordító, egészségtelenül táplálkozó, tehát alsó osztályba tartozó (munkásember) jelzőjével. És persze kitalálták, hogy erre rámutatni a "kövér" jelző használatával ugyancsak ciki. Erre ugyanis pont azzal mutat rá a parvenü, hogy ő viszont sovány (=nem kövér). Van elég pénze az Oxigénre, vagy puccosabbaknál házi edzőteremre és személyi edzőre, a fine-diniing szarokról már ne is beszéljünk. Tehát aki azt mondja (mint én), hogy XY kövér, azt úgyynevezett testszégyenítést követ el, mert olyan tulajdonságról beszél, amiről az illető nem tehet. MIntha a rasszáról, vagy a görbe lábáról, ezetleg előnytelen kopaszodásáról beszélnénk. Szerintem a kövérség nem szégyen, tehát magas testtömeg indexű honfitársaink jellegzetes típusjegyét említeni nem szégyeníti meg őket = nem kell magukat szégyellni emiatt. Aki testszégyenítésről beszél, az szégyellnivalónak tartja a kövérséget. És szerintem ez a ciki. Az írás is valahogy erre mutat rá.
formax 2024. 12. 31. 16:47 Honnan tudod, hogy egy magyar gazdag?
Egyetértek az írással. Komolyan. Bizonyos körökben az egyik legnagyobb sikert 50-60 kg leadással lehet elérni. 130-140 kg-ról 70-80 kg-ra fogyni, maga a jellem. A küzdeni akarás, a kitartás, az önfeláldozás örökkétartó bizonyítéka. Felnevelsz néhány gyereket, rendőr-tűzoltó-mentő vagy, vadakat terelő tanár? Semmi. A fogyás az a valami!
És habár ez az írás szórakoztató, de valójában hibátlan felismerés és a politikai, társadalmi siker biztos receptje 2025-ben.
Hontalan_Ceglady_SchiffNER 2024. 12. 31. 13:55 Honnan tudod, hogy egy magyar gazdag?
"Az ellenzéki sajtó fekete napja volt, amikor az első kép napvilágot látott a lefogyott Mészáros Lőrincről. A teltebb verzióján jót röhögtek, adta magát. A Fogyás Napján azonban Lőrinc elvette egy drága játékukat. A soványon már csak szörnyülködnek, de nem gúnyolódnak, ami óriási ugrás Mészáros Lőrinc státuszában."
Téves. Egyrészt progresszívéknél nem menő a nyilvános testszégyenítés. Másrészt én nem is nagyon emlékszem rá, hogy a testalkata miatt bírálták volna valaha. Az intellektus teljes hiányát állították szembe a felfoghatatlan gyors gazdagodással.
Különben a gondolat azért jó. Különösen a "gyerek kezébe telefont "melléktéma.
Gondolataim.hu 2024. 12. 31. 13:35 Honnan tudod, hogy egy magyar gazdag?
Nem is tudom. Nekem nem lenne szimpatikusabb senki azért mert vékony, sőt! Persze a másik véglet sem jobb. Azt is értem, hogy tök jó dolog egészségesnek lenni, de szerintem sokkal fontosabb élni. És mivel nélkülöznünk nem igazán kell, meg a mamut után szaladni sem, egy férfiember ha csak nem tölt naponta órákat edzéssel, vagy nem koplal, egy bizonyos kor után ereszt egy kis pocakot. És ez szerintem így van rendben. Él. Ugyanezt gondolom a cigarettáról is. Volt egy Mandiner beszélgetés a nyáron, ahol megfigyeltem, hogy egyedül Hont András ivott buborékos vizet. A többiek meg itták a legalább 1 órája az asztalon langyosodó mentes vizet. Nem hiszem, hogy azért, mert azt szeretik, hanem mert ma az számít okosnak meg műveltnek, aki azt issza. Egy sör már alkoholizmus, egy jó hideg kóla maga a szentségtörés. Aki ma menő, az nem dohányzik, nem iszik csak bubimentes vizet, sosem borostás, de igazából máshol se nő rajta szőr, a hasa kockás és minden esetben tökéletes. Csakhogy ez csak a trend, a többség nem ilyen és az ember a hasonszőrűeket valahogy mindig jobban kedveli. A selyemmajom a vékonyságával nálam semmilyen előnyre nem tesz szert, és a jól beállított, sminkelt vagy filterezett képek sem nyerik meg a bizalmamat. Sokkal inkább sugallják azt, hogy ez a fickó hazudik. Mondjuk én egy vidéki bunkó vagyok, lehet, hogy csak ezért gondolom így, de azért elég sok van belőlem.
Tibor 2024. 12. 31. 10:07 2024: araszolás és száguldás jobbra
Kedves András!
Én például azért szeretném az Orbán kormány leváltását, mert lopnak, értelmetlen dolgokra költenek, pocsék a gazdaságpolitika stb. Valóban agresszív nárcisztiku pöcs Magyar is. De nincs szépreményű idealista aláthatáron. Akik (szerintem) voltak, azokat ugyanígy lefikázta. Persze nem ezért tüntek el. Ez maradt...
Arthur 2024. 12. 31. 8:58 Honnan tudod, hogy egy magyar gazdag?
Hmm - hmm
Szerintem is a nemzeti trikolórra festett (hímzett) tablóelv ugyanaz. Csak a képeket kell cserélni! Mi több még a tartósított főképnek is van oldószere - mivel oda nem tervezett valószínű a papírsín...