További bejegyzések
Kemény vita a Hont-Orbán interjúról ｜ Ferenc pápát gyászolja a világ
Orbán Viktor az ÖT YouTube-csatornáján és a pilisvörösvári lakossági fórumon ; Ferenc pápát gyászolja a világ
Az írók és a művek maradnak, a rendszerek, a masinéria aprócska, cserélhető, eldobható csavarjai mennek. Három történet: Mihail Bulgakov, Borisz Paszternak, Allen Ginsberg. Vannak dolgok a hatalmakon túl is. Sőt, igazán ott vannak a dolgok.
Melyik a jó film? A Futni mentem vagy a Hogyan tudnék élni nélküled? Az előbbi? Vagy fordítva? Mit mond az értelmiség? És a lapok? És melyik film buktatja meg Orbán Viktort?
Önfényezés újra és újra.
Pont ahogy ha kukutyinfalván a kisebbségi negyedben lenne szavazás, nyilván megint a fidesz győz, mert mindenki tudja hogy az iskolázatlanoknál ő a népszerű.
De hogy közelebbit mondjunk, a fővárosunkban annyira elhasalt a fidesz legutóbb, hogy még a jelöltjüket is visszaléptették..Ettől még a fidesz kapta utána a legtöbb szavazatot.
Legalább terelésre megint jók ezek a felhajtások. Gondolom Andrástól sosem várhatjuk el, hogy mondjuk beszéljen kicsit a mostani ÁFA módosításról, az ideális adókról stb. Pedig itt is bele tudná szőni a messiás szálat, mert úgy lett beállítva a dolog, mintha ezt is ő intézte volna el nekünk.
Az ellenzék sok esetben "várja el" a kormányzó párttól, hogy olyan módon nyilatkozzon adott kérdésekben saját magáról, ami az érdekivel ellentétes, ezzel lehetőleg "szúrja önkezűleg hasba magát" az "igazság nevében". Persze ehhez sokszor kettős mércét használnak vagy egyéb érvelési hibákat, dehát a politika már csak ilyen... (?!)
A szerző azt várja el az ellenzéktől, hogy vonjon le olyan következtetéseket, ami a "finanszírozóiknak" feltehetőleg elfogadhatatlan, tehát "önkezűleg szúrják hasba magukat" az "igazság nevében".
Ebből messzemenő következtetéseket nem tudok levonni, hacsak annyit nem, hogy eddig egyik "önszúrkálás" sem következett be... ;)
(az "önszúrkálás" sem tetszik, az eredeti gondolat a saját nemi szerv saját lábbal illetése lett volna, dehát azt eredeti formájában végképp nem illett volna leírni)
Amit még nem bont ki, de meglibbent, hogy nem, nem törölte MP a komplett ellenzéket, sőt, lesz (van) akiket erősített - még akkor is, ha ez a közvélemény-kutatásokban nem látszik, de vélelmezhető volt, és most az időközi talán meg is erősítette ezt.
Mégpedig azt, hogy az az ellenzéki sem feltétlenül szavaz a Tiszára, akinek elege van a NER-ből, azért, mert elege van Magyar Péterből is, pontosabban rühelli vagy/és nem tartja kormányképes erőnek, ahogy nem is az.
Ennek mentén - szemben a közvélemény-kutatásokkal - joggal vélelmezhetjük, egyrészt, hogy igenis lesz legalább 20-25% aki az óellenzékre szavaz majd (kiemelten DK és MH), amiből következik, szinte kizárt a Tisza '26-os győzelme, mert ehhez a fél fideszes tábort át kéne térítenie, ami a mostani látlelet szerint nulla valószínűségű.
Namármost ezek után szerintem megérdemel a világ egy Republikánus párti tényellenőrzésnek nevezett cenzúrát (ami ugyanúgy nem konzervatív, ahogy a Demokraták nem liberálisok, talán a "nacionalista tőkések internacionalista szövetsége" illik a nemzetközi összefogás leírására, ami a globalisták ellenpólusa).
A valóság pedig az, hogy mivel nincs abszolut igazság sem, hisz minden ember indivídum látásmódja szükségszerűen szubjektív, így a tényellenőrzés alapból a politikailag motivált cenzúra egy eszköze arra csupán, hogy minnél több embert meggyőzz, a saját véleménybuborék rendszered vélt igazságáról.
Tehát kritizáltál minden oldalt, de ezidáig csak NER és Fideszes fejeket vadásztál le.
Ilyen előélettel pedig még nem leszel Rogán fizetett embere.
Ahoz oknyomozóként legalább egy darab Tiszás fejet is le kellene vadásznod, ami nagyon nehéz, mert jelenleg egyetlen egy fej van ! ;)
Az egyébként kifejezetten érdekel, hogy a Tisza mennyire védi majd be a lebukott embereit, és milyen szinttől kezdve. A Fidesznél amennyire én látom valahol Volner és Rogán posztja között van, hisz Rogánt nem engedik Volner meg a bíróságon magyarázkodik.
A DK meg a lebukott mezei képviselőit is bevédi, még akkor is ha teljesen nyílvánvaló hogy sárosak.
Szinte mindenki buborékban él, természetes kivétel: saját magunk. A szerző is említi, hogy ő (bezzeg) milyen sokoldalú, vagy azt, hogy milyen megfontoltan szavaz, amikor a kisebbik rosszra szavaz. Minthogyha az emberek zöme nem éppen így viselkedne.
Érdekes kérdés, hogy miért nincs árnyalt véleményt formáló értelmiség, (van, de tényleg nehéz rátalálni), a médiát (hagyományos és közösségi) miért árasztotta el a fekete-fehér álláspontok tengere, de ebből nem következik, hogy az istenadta nép is éppen így gondolkodik. Szerintem éppen ideje elhagyni ezt az buborékos-agymosott narratívát! :)
Egyrészt bizonyossá vált, hogy Petitől a "tégláról téglára lebontjuk" kijelentés, ugyanolyan semmitmondó hazug frázis, minthogy ő maga tutira nem lesz ingyenélő, alibi állásban dolgozó EU-s képviselő (ezek a saját jelzői, nem az enyémek).
Hiszen mi más lenne a tégláról-téglára jelentése, ha nem a képviselő helyek megszerzése, akár egyesével is !?
A másik tény, hogy nem meri megmérettetni magát, jobban mondva nem meri megmérettetni a vele szimpatizáló közvéleménykutatások igazságtartalmát. Ugyanis itt csak bukhat, kivéve ha legalább egy helyen hozná azt az arányt, amit mantráznak hónapok óta, hogy a Tisza sokkal üti a Fideszt.
A harmadik tény, hogy a Fidesz egyáltalán nem reccsent meg, de erről szól nagyjából a bejegyzés. ;)
Szerintem inkább csak arról van szó, hogy (akárcsak én) iszonyúan beleunt a folyamatos Orbánozásba. Ezt el is mondta már többször a Ötben. Semmit nem halad a közélet minősége előre. Sem az egyik sem a másik oldal részéről. Csak míg egyik oldal ezt tudatosan csinálja addig a másik szépen lassan csúszik ebbe bele miközben folyamatosan azt hangoztatja magáról, hogy jobb mint a másik oldal. Lassan 2 hete az a nagy sztori az országban, hogy Orbán Viktor elment nyaralni... Wow ilyen még sosem történt, igaz? Komolyan az az elvárás, hogy valaki 23-jára is felháborodjon ezen a Facebookon és abból lesz a jó ellenzéki?
Magyar Pétert megjelenése azért érdekes mert azok az emberek kompromittálják magukat vele, akik eddig sokkal többnek és jobbnak gondolták magukat a NER-nél: A feministát nem zavarja a Varga Judittal való erőszakoskodás, A korrupció ellen harcoló ellenzéki képviselőt nem zavarják a túlárazott szerződések és a legellenzékibb portált sem zavarja a sajtó degradálása.
Korábban a politika és a nép közötti teret a média és az értelmiség foglalta el. Kevés volt a közvetlen interakció a közember és a politikus között. Ma minden politikus a népnek beszél, általában leegyszerűsített formában. (Hol vannak ma az Adyhoz hasonló szereplők, egyáltalán mit csinál az értelmiség?). Eljött a populizmus aranykora.
Ez a közvetlen lebutított beszéd lehet átgondolt (bár akkor sem tetszik nekem). Ilyen volt a magánnyugdíjpénztári vagyon elvétele. Közgazdaságilag teljesen racionális, bár elmagyarázni nem lett volna könnyű. Helyette inkább jött a Rogán-Selmeczi úthenger ("eltőzsdézik" stb.). Bevált. A Fidesztől tanulván Gyurcsány volt a következő nagy egyszerűsítő, aki a politikát a "lopnak"-ra egyszerűsítette le (sikereket is ért el vele).
Nagy hiba lenne az embereket ennyire lenézni. Az az üzenet, amit mindenki megért, nem biztos, hogy mindenkire hat (a többségre nem). Vagyis fenn kell tartani közvetlen, de árnyaltabb kommunikációs csatornákat is.
A polarizáció teljesen természetes adott szinteken. A képviselőt köti a frakciófegyelem. A politikusokat, megmondó embereket, média szereplőket, stb. köti az elhivatottság, elfogultság, profit érdek (nem beszélünk problémákról kifelé stb.) Van egy szűk politikával bensőséges érzelmi viszonyt kialakított választói tömeg is, aki oly módon és mértékben elfogult, ahogy a fenti elemzésben leíródott. (és így az identitását védi harcosan, mint anya a gyermekét).
DE (és ez egy nagyon nagy de). Az emberek többsége nem ilyen. És nem kiábrándultságról. Egyszerűen józanul értékeli az életét, környezetét, saját tapasztalatát. Alig találkoztam olyan emberrel, aki mindenbe egyetértett volna a saját politikai oldalával, aki nem kritikusan és polarizáltan értékelte volna a politikát. Ha nem így lenne, akkor de facto búcsút is mondhatnánk a demokráciának.
"Próbáltam szelíden érvelni: attól, hogy valaki mást mond, mint az ellenzék vagy bírálja azt, még nem fideszes."
Hont nem önmagában azért kapja a savat, mert kritizálja Magyart, ő az elmúlt tizenöt évben mindig, mindenkinek beszólt. Pontosabban ezt az - egyébként helyes - attitűdöt adta fel mostanra. A NER-rel szemben már nem mer/nem hajlandó éles kritikát megfogalmazni, három-négy évvel ezelőtti írásainak hangvétele ma már elképzelhetetlen távolságra van, miközben MP-t személyében (is) folyamatosan támadja. Ez egy annyira erős kontraszt, ami nem fér meg sem a függetlenség, sem a szekértáborok feletti lebegés sugallni kívánt képével. A Fb-on toporzékoló, orbánistákból álló szektája pedig pontosan ugyanazt a szellemi nívót képviseli, amit a pusztalapajszecsődi Tisza Sziget reménytől túláradó rajongói.
Ami pedig a szelektív vakságot illeti: naivitás lenne azt gondolni, hogy itt valami nemzeti megbékélés lesz, fideszesek ellenzékiek kezébe csapnak, és közösen építenek egy új világot. De legalább a véleményformálók eljuthatnának addig a minimumig, hogy nem minden immanensen rossz, amit a másik oldal mond, csinál vagy képvisel. Van út a fekete-fehér látásmód és a „Hitler is épített autópályát” ostobasága között. Az még nem erőltetett középen állás, ha nem csinálunk szabadságharcot a mobiltelefonok iskolai elvételéből (ami mellett szólnak komoly érvek, Finnországban is elveszik), vagy ha azt gondoljuk, Magyarországnak nem igazán jó, ha egyetlen forint uniós pénzt sem kap az ország, Orbán ide vagy oda. Ahogy azt is be lehet ismerni, ha egy ellenzéki polgármester sikeresen vezeti a kerületét/városát, és nem feltétlenül lesz nemzetrontó, hazaáruló Soros-ügynök attól, hogy nem a Fidesz tagja. Ez még nem hippiland, csak az első lépés valami normálisabb felé. Talán ilyesmit szeretnének ezen az oldalon a szerzők megteremteni, akkor is, ha néha tévednek. Mint mindenki.
És a "Mi történne, ha mindez fordítva lenne ...." pedig az inverz logikai bizonyítás csúcsa. Ehhez is csak gratulálni lehet.
Shakespeare, Cervantes, Dickens, Swift, Mikszáth, Jókai, Krúdy kapásból kihullik a rostán. De pl. Proustnak is ragyogó humora van.
Nem, nem jobb feltétlenül. Lásd Németoszág példája. Szóval már az alapvetés sem igaz.
Annyiban adok igazat a szerzőnek, hogy egy koalíciós társ jó irányba tolhatNÁ a Fideszt. De egy koalíció önmagában nem feltételnül érték, és nem feltétlenül jobb az egypárti kormányzásnál.
https://www.youtube.com/watch?v=7k1ehaE0bdU
Nagyobb bingót csak akkor írhattam volna, ha lehallgatom a telefonját.
A Meta, akkori nevén Facebook a mainstream sajtóval együtt Trumpot már első elnöksége kezdetétől támadta, magasról tettek ők az amerikai geopolitikai érdekre, így nem is az vezérelte őket akkor sem, egész egyszerűen Trump nem hozott annyi hasznot a mainstream számára, mint később a Biden adminisztráció. Az amerikai érdekek figyelembevételéhez a Metának, de ideértve a mainstream sajtót is, rendelkeznie kellene valamiféle magasztosabb elvekkel, de ezekkel nem rendelkeznek, ami a Covid idején vált szemmel láthatóvá.
A Covidban idejekorán meglátták az elérhető gigászi hasznot: a lakosság minél tovább történő bezárása gyakorlatilag monopol-helyzetet teremt számukra a hírközlések, az emberek közötti kommunikáció, a marketing és valamennyi termék eladása területén, hiszen szinte minden mást bezártak, a részvényárfolyamaik és adózott eredményeik kilőttek (berobbantak), ennélfogva a lezárások bármiféle kritikája, a lezárásokkal elleni érvek és tények közlése azonnali és könyörtelen cenzúrát vont maga után. Nem egyszerűen a permanens lockdown és a hozzá gyártott újabb és újabb narratívák megkérdőjelezése volt halálos bűn; szeretni is kellett a lockdownt, szeretni kellett, hogy nincsenek az utcákon emberek, szeretni kellett, hogy nem lehet menni sehova.
Ez volt számukra az aranykor, 2022 után rögvest leépítésekre is kényszerültek.
Emlékezzünk csak vissza, hogy a Facebook saját pénz létrehozásával is próbálkozott, hogy a kereskedelmet teljesen leuralhassa és ez a kísérlete kizárólag technikai akadályok miatt nem sikerült. Természetesen a bezárt lakosságból jelentős mennyiségű profitot szerzett a mainstream sajtó is, így a Facebook természetes szövetségesei lettek, a lezárások kritikáját, azok ellenérveit vagy egyáltalán nem, vagy már jóelőre "járványtagadó konteó"ként vezették fel, következetesen nácizva, de legalábbis alusisakosnak címkézve azokat, akik nem akartak bezárva élni.
A demokrácia és a polgári jogok nagy barátairól összességében annyit, hogy a tüntetések szétverése, betiltása és az állampolgári jogok megsemmisítése soha akkor támogatást nem kapott a mainstream sajtótól, mint 2020-2022 között, hogy 2022 után ismét magukra öltsék a polgári jogok gúnyáját, ennélfogva félreértésnek gondolom, hogy az ezt követő cenzúrát bármiféle amerikai érdek kardjának tekintsük: Zuckenberg egész egyszerűen most Trumpban látja a haszon-maximalizálás lehetőségét, magasról tesz ő az amerikai (geopolitikai) érdekekre és mivel a mainstream sajtó csak fáziskéséssel vált irányt, fogjuk még őt nácinak és szélsőjobboldalinak, vagy alusisakosnak cimkézve látni a mainstream sajtóban, ami legalább vidám pillanatokat fog okozni, nem úgy, mint Zuckenberg eddigi tevékenysége, aztán persze a mainstream is meglátja majd Trumpban a jót...
Tartalmilag viszont a Meta megközelítése megbukott. Amit tényellenőrzésnek neveznek, az valóban túlnyomórészt egy ideológia mentén alakult ki. Bár az oltástagadóknak többnyire vélhetően nemigen van igazuk, bizonyos kérdésekben az élet őket igazolta - miután a Meta büntette őket, ahogy például a COVID "lab leak" teória is üldözendő volt, pedig ma már szinte biztosra vehető. Hunter Biden laptopjának az ügye pedig akár a választásokba való direkt politikai beavatkozásnak is minősülhet, Zuck vallomása után (miszerint kormányzati nyomásra cenzúrázták a témát) sokkal komolyabb ügy is lehetne belőle. Ezzel együtt nyilván megegyeznek a háttérben.
Engem távolról sem lehet Musk iránti különös szimpátiával megvádolni, de tény, hogy a Twitter Community Notes rendszere, amihez hasonlót a Meta is bevezetni tervez, sokkal sikeresebbnek bizonyult. Ugyanakkor ez sem tökéletes, mivel a Wikipediához nagyon hasonló elven működik, így sokkal inkább a többségi álláspont, mint a valóság tud érvényesülni. A Wikipedia is botrányoktól hangos, és nemcsak aktuálpolitikai (különösen a megosztó) kérdésekben, hanem akár tudományosakban is. Ugyanez a terjedelmi korlátok és a jóval egyszerűbb rendszer miatt a Twitteren méginkább problémás. De még így is jobb, mint a Meta eddig működő megközelítése.
Legyen az kézilabda, kajak vagy úszás.
Egyáltalán nem vagyok focirajongó, játszani is jobban szerettem a kézilabdát és a kosárlabdát is.
Mégis ott tomboltam a kivetítő előtt, amikor a magyar válogatott a 100. percben harcolta ki a továbbjutás (matematikai) lehetőségét.
Azt mondhatom, hogy inkább választom, hogy ilyen élményekben lehessen részem (még ha csak a TV előtt is), minthogy mindenhol vadonatúj, légkondícionált kombínó járjon. Pedig rendszeresen tömegközlekedem.
Noémi, Ön a Khelif ügyben is nagyon melléfogott a HVG cikkében, mert teljes tájékozatlanságáról adott tanúbizonyságot. Még sokat fogunk beszélgetni és szerintem véleményt cserélni.
Kövesse a könyvem Facebook oldalát: https://facebook.com/Alomvalosagkonyv
üdvözlettel:
Magasházi Mónika
Független transzjogi aktivista
"Én szórakozni járok a stadionokba, arénákba, és valóban azt gondolom, hogy a szolgáltató sportvállalkozásoknak nyereséget kell termelniük, a hivatásos sport minden ágában. A szabadidős sport területén meg értelemszerűen."
Ilyen alapon minden kulturális támogatást meg kellene szüntetni. Szórakozni járunk színházba, moziba, operába,....
A szabadidős sportot pedig sokkal inkább támogatni kellene, mint a hivatásost.
Miért? Szerintem azt kell támogatni, ami a társadalom számára hasznos, de magától nem lenne, van jóval kisebb léptékben.
Azt kell támogatni, hogy az emberek szabadidejüket minél értelmesebb(nek tekintett) tevékenységgel töltsék.
A szabadidősport az egyik ilyen értékes, értelmes tevékenység. A profit, a nyereség, a pénz csak eszközök.
"Mi célja a világnak? Boldogság! s erre eszköz? a szabadság!" Hogy minél szabadabban tehessük azt, ami minket ténylegesen lekesít, épít: sport, művészetek, eszperantó, közösségépítés, ismertterjesztés, tudomány ... És ne felejtsük, hogy a befogadásnál mindig értékesebb, ha te magad csinálod
Fordítva ugyanilyen a bicikliút az Üllői úton. Ha valamit lehet tudni Karácsonyról, az az, hogy bicikliutakat fog építeni, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Ha a zemberek ennek tudatában megszavazták, akkor ez a demokrácia. Csinálja, amit megígért.
Csak két konkrétabb megjegyzés:
Annak örülök, hogy meg tudod engedni magadnak (és érdekel is) a magyar sportesemények látogatását. Állami támogatás nélkül nem tudhatjuk, hogy ez a két dolog hogyan változna.
A sport is globalizálódik. A nemzetközi szervezetek is ennek megfelelően működnek, a magyaroknak kevés beleszólása van a folyamatokba. Szinte semmilyen eszközünk sincs a magyar piac megvédésére (vám, nemzetközi szerződés stb.), csak egy dolog marad: az állami támogatás. A globális szereplők ebbe is bele kötnének, ha zavarná őket. Sajnos egyelőre nem zavar senkit...
Baromira untat ez a téma. Amit a nyugati világban művelnek velünk ideológusok, az tűrhetetlen. Eszem ágában nem volna semmilyen meleg témájú könyvet, filmet stb. fogyasztani itthon. Egyszerűen a látszat ellenére nem mi szerepelünk benne, nem hozzánk szól. (mondjuk akkor meg kihez...) Egy kifacsart ideológiáról, nemlétező emberekről, a kisebbségünk törpe kisebbségéről annál inkább. Az, ahogyan ábrázolják a melegeket ma könyvekben, filmekben, az egyszerűen nem mi vagyunk. Aki esetleg nem tudná (miért is kéne tudnia bárkinek is azok után amit lát, illetve az orra alá tolnak), egy átlagos meleg pont ugyanúgy néz ki, ugyanúgy viselkedik, mint bárki más. Nem affektálunk, nem hordunk tütüt, nem ez körül forog az életünk. Ez egy apró (ámde fontos és megkerülhetetlen) része az életünknek, de semmi több. Nem, nem azért lettünk melegek, mert gyerekkorunkban bántottak minket. Nem, nem üldöznek minket Magyarországon. Közeli barátaimat mosolygós anyakönyvvezető adta össze egy budapesti polgármesteri hivatalban. Herótom van a díszmelegeknek, transzvesztitáknak még a látványától is. Azok az emberek "főállásban" melegek, az meg ugye a bizniszről szól. A mi rovásunkra. Az átlag élete viszont pont ugyanolyan unalmas, apró örömökkel teli, mint bárki másnak. Többségünk nem jár melegbárokba, pride-ra, stb. Elutasítom, hogy bárki engem egy fiktív LMBTSTB+ vagy milyen közösség tagjának tartson egyetlen személyes "feature" miatt. Ez a borzalmas klub olyan emberekkel van tele, olyan embereket tesz ki az ablakba, akikkel én SOHA nem akarok közösséget vállalni és tiltakozom hogy bárki automatikusan ide toljon.
A velünk foglalkozó irodalom, képi média a nyugati világban teljesen átpolitizált, nincs apolitikus irodalom rólunk. Ahogy a cikkben is van, vagy szenvedő áldozatok vagyunk, vagy IQ bajnok hősök, akik messze jobbak és erényesebbek és bölcsebbek bárki másnál. Ha romantikus történetről akarna szó lenni, annak majdnem teljesen biztosan tragédia lesz a vége. Mert ugye szenvednünk kell, hogy megsajnáljanak, milyen rossz nekünk. Ki a fenének kell ez? Nincs szükségünk kvótamelegekre sem a jóember pontok abszolválásáért. Azok, akik ilyen történetet akarnának írni mostanában valamilyen érthetetlen ok miatt, kérem őket, hogy: NE tegyék.
Azért írtam többször a nyugati világot, mert van ellenpélda is. A távol-keleten léteznek politikamentes melegekről szóló filmek, sorozatok. Pont egy mélyen hagyománytisztelő részén a világnak, de ez van. Sokunk néz mostanában délkelet-ázsiai, ilyen témájú sorozatokat, filmeket. Hogy miért? Mert azok nem szólnak másról, mint amit egy hagyományos romantikus történettől is elvárhat az ember. Hellyel-közzel normális emberek, többé-kevésbé hagyományos történetekben haladnak előrefelé az életükkel jobbára decens módon és szinte mindig happy end okoz katarzist a végén. Erre most nagy szükségünk van. Meglepően sok étkezés és vallásosság van bennük, de egyáltalán nem tolakodóan. Mindössze mint az élet természetes velejárói csupán. És ezek létrehozását nem NGO-k és ideológusok erőltetik, hanem a piac teremti meg a rávalót. Egyszerűen igény van rá. A helyiek egyre inkább megnézik őket, mert ott nem mások vagyunk, hanem ugyanolyanok. (normális esetben ennek kéne a fő célnak lenni úgy általában) Valamint rengeteg nyugati online "menekült" szintén pörgeti a nézettséget és a bevételt. Amíg az elején butácskán történetekbe szőtt termékelhelyezésből éltek az alkotók, mára az online megtekintésekből híressé váló színészek és gálák keletkeznek. És ami a legfontosabb: NEM KÖTELEZŐ megnézni őket. Ugyanúgy megvannak a hagyományos történetek azok természetes túlnyomó többségében és azokban még véletlenül sem lesz tolószékes, fekete, meleg angol király... Én körülbelül ezt a világot kívánnám magunknak a földgolyónak ezen a részén is, de nincsenek illúzióim. Ami a lakótelepi nyűglődést illeti az elemzett könyvben, azt meghagyom azoknak, akiket érdekel. De az nem én vagyok. Ha irodalomra vágyom, "megelégszem" a világirodalom klasszikusaival, mint bárki más. Nem igénylem a különleges elbánást...
Számomra a jó író ismérve, hogy van humora.
Persze, de nem tudjuk, hogy valójában hogyan működik. Az pedig, hogy van a tagság, és vannak a támogatók, nem tiszaspecifikus, még ebben a szervezett támogatói formában sem, lásd polgári körök. A felülről szervezettség mégannyira sem az.
De ez nem zavarja őket mert ők legalább úgy lenézik az olvasóikat mint a pártok a szimpatizánsokat, mindegyiket, a sajátot is. A lakosságot hosszú ódákban hülyézik - ezt publicisztikának hívják arrafelé.
Ceglédi Zoltán Magyar Péternek
Facebook, 2024. 03. 01.
Erről az üzenetről egy pillanatig se feledkezzünk meg a következő másfél év során!
Persze, mert a párt működésének jogi követelménye, hogy legyen tagság meg bürokrácia. A kérdés az, hogy hogy működik valójában.
Szerintem amúgy ez egy ötletes megkerülése annak a problémának, hogy a magyarokba beleverték, hogy írtózzanak a pártszerű működéstől, de attól ez hoz egy egész sornyi másik ellentmondást.
A gender studies magát kritikai tudománynak nevezi. Ettől nem tekinthetünk el bírálata során.
Kras Mazov
Nem vagdalkozom és nem állítottam szembe semmit semmivel. A vulgárpozitivizmus vádja éppen olyan légből kapott és ugyanannyit ér mintha bármilyen filozófiai kategorizálás alapján sorolnál be bárhová.
Én csupán annyit állítottam, hogy a filozófia alkalmatlan valóságos folyamatok megismerésére. Nem többet és nem kevesebbet.
Sajnos én nem vagyok ilyen jól értesült, azt tudom használni, amit kitesznek magukról a honlapjukra.
De úgy vagyok vele, hogy ha mondjuk le akarom írni egy cikkben, hogy nincsenek bizottságaik, de azt látom, hogy saját maguk szerint vannak ilyenjeik, akkor ennek utánamegyek, hátha kiderül, hogy tényleg nincs.
Remélem csak viccelsz a szervezeti struktúrával. Az a kép nagyjából a magyar megyék leírása, meg a pártelnöknek pár kiszolgálója, de semmiféle szervezet sem struktúra ninncsen ott :-)
Tehát ha a Tisza startup, akkor jelenleg abban a fázisában van, hogy brutális támogatást kap az államtól (valamelyiktől), vagy egy cégtől. És később vagy monopol helyzetbe kerül, vagy elbukik. A kettő között nincsenek sikeres starupok.
Emellett nem csak támogatónak lehet jelentkezni, hanem tisza sziget tagnak/alapítónak és párttagnak is (ez utóbbi, nem reklámként, forrásként itt: https://m.magyartisza.hu/jelentkezes-a-tisza-partba).
Az, hogy ez a szervezet nem úgy néz ki, mint egy rendszerváltás óta létező párté, tény, de talán nem meglepő, épp most jön létre.
Pontosan így.
"Rohadt manipulatívnak tartom Ceglédi Zoltán írásait abból a szempontból, ahogy azt próbálja sugallni: féljetek jobban a tiszától mint amennyire elégedetlenek vagytok a fidesszel."
Szerintem az a gond, hogy Hont Bandi és Ceglédi az első pillanattól fogva, magukból kikelve, teljes érzelmi bevonódás mellett szálltak bele páros lábbal Magyarba. De mindezt olyan stílusban (nyomigyerekezés, selyemmajmozás), ami még a Bohár Dani szintjén lévő iszapbirkózások nívóját is csak alulról nyaldossa. Ráadásul Ceglédi azóta is az "elemző" titulussal szerepel és rendszeresen "középre" pozicionálja magát. Innentől kezdve nagyon nehéz Tisza-ügyben komolyan venni bármely állításukat. És nekik ez valahol kényszerpálya is, mert rájuk nézve bődületes égés lenne egy esetleges kormányváltás, amire mondjuk - szerencséjükre - tényleges esély nem sok lesz.
Nem érdekli őket milyen minisztériumok vannak, kik a képviselők, milyen koalícióban milyen ideológia mellett folyik a kormányzás, milyen a választási rendszer.
Ami viszont nagyon is érdekli őket, az az hogy ők maguk és a közvetlen családtagjaik hogyan boldogulnak. Tudnak-e előre lépni, vagyonosodni, kicsivel jobban és jobban élni, küszködés nélkül. Ezt megkapták 2014-ben, 18-ban, 22-ben. 2022 után pedig ez az érzet megszakadt. És hát mivel az egyetlen alternatíva az volt aki 2010-et okozta, így törvényszerűen ki kellett már termelődnie valakinek, akiben megtestesülhet a rendszerrel való elégedetlenség és ami nem Gyurcsány.
2026 egy masszív protest szavazás lesz, ahol azt kell eldönteni hogy 3 fix szar, de lehet hogy 4 szar év után szeretnénk-e tovább folytatni Orbán Viktorral. Ha nem akkor nem fog érdekelni senkit hogy az új erő kivel óhajt közösködni, milyen minisztériuma lesz stb. Mint ahogy 2010ben sem érdekelt ez senkit 4 kurva szar év után.
Rohadt manipulatívnak tartom Ceglédi Zoltán írásait abból a szempontból, ahogy azt próbálja sugallni: féljetek jobban a tiszától mint amennyire elégedetlenek vagytok a fidesszel. Ami logikának következménye (amit persze taktikusan elhallgat), hogy az illiberális rezsim marad és kész, ha tetszik ha nem. Csak kérdem én, ezt meddig lehet húzni?
a következőt írja:” A koalíció jó. A koalíció jobb, mint az egyszínű, minden értelemben egyhangú kormányzás. A verseny jobb, mint a „meghívásos” kiválasztás.”
Ezzel vitatkoznék, szinte az egésszel. Induljunk ki a ami politikai valóságból. Ma a jobboldalon ott a Fidesz és a Mi Hazánk. Először nézzük meg, mi történik, ha Fidesz – MH koalíciónak lenne meg a 2/3. Vajon milyen alkuk jönnének létre, illetve máshogy fogalmazva, a Fidesz milyen szélsőjobboldali intézkedéseket hajthatna végre arra hivatkozva, hogy „ez volt az ára, hogy 2/3-os törvényt módosítsunk. De mi van, ha a Fidesznek csak a MH-kal lenne meg a többsége a parlamentben? Jobb lenne az országnak egy ilyen koalíció? Vagy csak mélyen belül lennénk megelégedve, hogy végre nem „csak” a Fidesz…
A másik oldalon ott áll MP. jelenleg csak a DK-nak van esélye mellette bejutni. mit gondol, hogy nézne ki egy ilyen koalíció, ha MP nagyon nyer a Dk-hoz képest? Szerintem lenne egy olyan központosított kormányzás, mint most a Tiszában (visszasírnánk a mostani központosított rendszert). A DK kapna egy minisztériumot, mondjuk, lenne egy szociális minisztérium, ami ugyanúgy semmit nem csinálna 4 évig mint az ellenzék az elmúlt majd 15évben. Ennek szerintem két oka is van. Egyrészt nem illeszthető össze ideológiailag a GyF és a MP, másrészt könnyebb és biztonságosabb az elmúlt 15 évet hibáztatni, mint csinálni egy komoly (pl oktatási) reformot. Láttuk már, hogy ez mennyire jól működik. Persze amig Orbán Viktor nem vonul vissza, még riogatni is lehetne vele…
Nézzük meg a külföldi példákat! Éppen most dőlnek meg azok a szivárvány-koalíciók, amelyek olyan ideológiákat akartak összehozni, amik nagyon távol állnak egymástól.
Tehát így kijelenteni, hogy koalíció jó, szerintem tévedés. Igen lehet jó. Lehet jó akkor ha közel egyenlő partnerek között jön létre, akik bár lehet más társadalmi csoportot képviselnek jobban, de nincsenek nagyon messze egymástól ideológiailag. Amikor nem kell egy szocialista gazdasági miniszternek megvédenie az egykulcsos adót. De ezek ritkák, és előbb-utóbb össze is forrhatnak. Az egész mögött a legnagyobb probléma szerintem az, hogy manapság az ideológiák annyira eltávolodtak egymástól, és annyira szélsőségessé váltak, hogy olyan pártoknak semmi esélye bekerülni a parlamentekbe, amelyek hidat képeznének az oldalak között.
A koalíció jobb, mit az egyszínű, egyhangú kormányzás. Ezzel is vitatkoznék. Egy sokszínű koalícióban folyamatosak a háttéralkuk. mindig megy az egyezkedés, össze kell tartani a koalíciót, és ez sokszor nem a társadalom érdekében történik, hanem hogy az adott politikusok hatalmon tudjanak maradni. ezért rángatják a kormányt, vagy épp képesek a szakadékhoz vezető úton maradni. Ehhez képest ha van egy világkép, hogy az adott párt vagy koalíció, milyennek látja a világot, és abban hogyan képzeli el az országot, felépítenek egy irányt és konzisztensen abba az irányba tartanak, akáár ciklusokon átívelően is, az egy nyugodt, egyszínű, egyhangú kormányzás. De ezt nem tudják megtenni egymástól távol lévő ideológiájú pártok.
A verseny jobb, mint a kiválasztás. Igen. Bizonyos esetekben. De kik állnak rajthoz? Tényleg verseny, a verseny? Van 106 egyéni képviselőnk. Akik valamilyen verseny alapján jutnak be a parlamentbe, és az lenne a feladatuk, hogy képviseljék azt a területet ahonnan jöttek. De milyen verseny ez? Nagy részük nem a munkája miatt, hanem a párttagságuk miatt jutnak be a parlamentbe, ahol nem is azt a munkát végzik, amire választották őket, hanem egyszerű szavazógépek. Ennél szerintem az is jobb lenne, ha az egyes megyék polgármesterei alkotnának egy testületet, majd ők választanának maguk közül 5 küldöttet megyénként.
Így ezen komment csupán a fb-os "headline-ra" vonatkozik.
Szóval...
Azt értem, hogy országosan 50 önálló jelölttel már lehetne országos listát állítani és így felállhatna egy reálisan négyosztatú országgyűlés '26-ot követően.
Ebbe én a jelenlegi kormánypártokat, a Mi Hazánkat, a megváltó urat, és az úgynevezett ó ellenzéket értem, utóbbit a dk vezényletével.
Ezáltal (elméletben és általam nem kívánt esetben) lehetséges lenne egy 2010 előtti értelemben vett koalícióval a kormányváltás, akár alkotmányozó többséggel is.
Csakhogy az én tudomásom szerint a jelenlegi törvény szerint akik a választást követő ciklusban koalíciót kívánnak kötni, azoknak már a választáson is közösen kell indulniuk.
Tehát a tévedés jogának fenntartása mellett úgy vélem, amennyiben lenne egy dk illetve Tisza lista, melyek összesített mandátumaránya esetleg verné is a Fidesz-KDMP eredményét, akkor sem lehetne kormányváltás mivel az utólagos koalíciókat a választási törvény -amely alapján választást kéne nyerni- kizárja.
Igaz! Ennek ellentmondani látszik a tény, hogy a '22-ben csúfosan leszerepelt 6 párti "nagykoalíció" sem egyetlen frakcióval rendelkeznek. Hanem nagyjából a fene se tudja miféle matek szerint az összefo*ott ellenzék egyes elemei külön-külön alapíthattak frakciót és élvezik ennek minden előnyét.
Vagy ezek a koalíciók valamiféle fék, illetve ellensúly szerepet töltenének be? Csakhogy az 1968-as gazdasági reform is "befékezve" indult, s aztán nem sok minden lett belőle. Tartok tőle, hogy Konok Péternek igaza van: egy hatékony koalíciós kormányzáshoz szükséges, konszenzusos politikának hazánkban ma nincs realitása. (Lehet, hogy Németországban sincs?)
Felhagy a figyelem középpontjában levés narkotikumjával és miután az utolsó NER lovag is elgalloppol a naplementébe a helikopterén minden vissza fog állni a régi rendes demokráciába.
MP sokat tett azért, hogy erről a gondolatról mindenkinek határozott véleménye lehessen.
Egy ilyen kontextusban úgy gondolom, Ceglédi Zoltán elvárásai nem túlzók, logikusak, sőt egyfajta olyan minimálprogramot jelentenek, amely felé minden politikai formációnak törekednie kellene.
Csakhogy ez a konszenzus, ez a politikai kultúra már a múlté (hogy korábban mennyire volt alapvető, illetve mennyire álságos, messzire vezetne: az állam úgynevezett semlegessége sosem valósult meg – szerintem nem is valósulhatott meg –, hiszen mindig az uralkodó elit végrehajtó hatalmaként működött). Az „értékelvű politizálás”, a „plurális demokrácia”, a „népképviselet” immár mítoszok. Bár gondolkodásunkat még áthatják (a mítoszok hosszú hullámai mindig tartósabbak a rövidhullámú valóságnál, a tudat mindig lemarad a lét mögött), de valós jelentésük már csak annyi, hogy kulisszaként szolgálnak egy olyan hatalomtechnikában, amely – ahogy a XIX. században a kapitalizmus ridegen józan valósága számolta fel a feudalizmus elaggott sokféleségét – maga mögött hagyta az ideológiák foltvarrott pokrócát, és teljességgel az ideológiákon túli jelenséggé, átfogó üzleti vállalkozássá vált, amelynek a társadalom nem alanya, még csak nem is tárgya, hanem az üzemanyaga.
Ebből a szempontból úgy vélem, Ceglédi Zoltánnak nincs igaza. Elvárásai tulajdonképpen nosztalgikusak: arra igyekszik rábeszélni a politikát, hogy mutasson elvszerűséget, hogy egy társadalmi szerződés megtestesítője legyen, és hogy hatékonysága közhatékonyságként működjön, ne céges logika szerint, ahol a társadalmi szerződés alkotmányosságát a magánszerződések koordinátarendszerei váltják fel. A NER egy ilyen felületként működik, és politikai machinációi is ezt a működést tartják szem előtt. Az eddigi „ellenzék” helyére állított Magyar Péter nem alternatívája, még csak nem is pandant-ja a NER-nek, hanem integráns része. Ami új benne, az csupán annyi, hogy a NER eddigi „ellenzéke” elsősorban a parlamentáris demokrácia látszatának fenntartására szolgált, csak és csak másodlagosan a társadalmi elégedetlenség becsatornázására és kiherélésére, addig Magyar Péter és imaginárius „mozgalma” már elsősorban ezt a menekülési útvonalat jelenti, és nem is igen foglalkozik a demokrácia látszatának fenntartásával. Ahogy a társadalmi elégedetlenség nőtt és kiterjedt, a demokrácia látszata másodlagossá vált, most a NER szempontjából a legfontosabb a hatalom átmentése és újraerősítése. Nem azért nincs visszaút az egykorvolt (Vagy nem volt? Az itt a kérdés!) kompromisszumokon alapuló koalíciós logikákhoz, mert ezt valamiféle sanda szándékok, politikai bénaságok, „alkalmatlanságok”, szűklátókörű pártok és politikusok (és/vagy az „átmosott agyú plebsz”, ahogy ezt a legtöbb elitista véli, fenntartva persze, hogy ő véletlenül sem sorolódik oda) akadályozzák, hanem azért, mert nincs már kik (mik) között kompromisszumokat kötni. Az aktorok egybeolvadtak, a választásnak már csak az illúziója maradt fent, a politikai reprezentáció tétova hazugsága puszta legitimációvá kopott, a legitimáció egyetlen célja pedig már nem a hatalom fenntartása-megszerzése egyfajta politikai versenyben, hanem egy hozzávetőleges társadalmi béke biztosítása, amelyben a hatalmi konglomerátum (sekély és mélyállam, ez az alapvetően céges birodalom) végezheti azt, ami feladata és létének célja: a természet és a társadalom egyre bővülő kizsákmányolásának egyre bővülő újratermelését.
Az adott társadalmi-politikai-gazdasági kereteken belül ennek meghaladására szerintem nincs lehetőség. A rendszert nagyrészt azért nem lehet választásokon, a bevett politikai keretek között maradva felszámolni, vagy legalább korrigálni, mert ez már nem az a rendszer: lényegtelenek számára a választások és a korábbi politikai keretek, formák, tartalmak és vélt vagy valós konszenzusok. Ha van rajta sapka, ha nincs rajta sapka, a feje ugyanaz. És a fejétől bűzlik az egész államgépezet.
Az internacionalista globalisták (USA Demokrata párt által irányított globalisták), és a nacionalista globalisták (nemzeti tőkések szövetésge) .
Alig van politikai formáció legalábbis az EU-ban, amelyik nem sorolt be egyik, vagy másik oldal alá önként és dalolva, hisz aki nem teszi az megy a lecsóba.
Ahová önként bezáródva, az emberek nem csak hogy kompromisszum képtelenekké válltak, hanem nem is hajlandóak tudomásul venni a világukon kívül álló vélemények létezését.
Akik ilyet mondanak, azok gyűlöletük céltáblájává vállnak azonnal, hisz a lokális kis világuk egzisztenciális létét fenyegetik ezen vélemények, elképzelések.
Vagy legalábbis erről teljes mértékben meg vannak győzödve, magyartalanul fogalmazva "el van velük hitetve".
És a kemény-mag minden párt minden formáciájában önként és dalolva bezárta magát több mint egy évtizede.
Magyar Péter nem azért futott be villámgyorsan, mert kialakította maga körül az erőteret, hanem mert az ellenzéki véleménybuborék kijelökte őt vezetőnek.
A véleménybuborékok rendszerében pedig a hegylakó effektus érvényesül miszerint csak 1 maradhat.
Egy a jó, és egy a rossz mordori oldalon, és hogy melyik-melyik az csak nézőpont, illetve saját helyzetünk kérdése.
A kétpártrendszer kialakulása szükségszerű, és egyébként az egész világon kezd kialakulni ugyanaz a két pólus, ami az egyes országokban létezik.
Illetve a többpártrendszerrel működő országok ilyen irányú átalakulása szabad szemmel jól látható.
Picit részletesebben (átugorható:): Mindenki fejében van egy (valamennyire) konzisztens világkép (tudásháló) a világ töredékéről. Ezek összessége (+ a kimentett részek) adja az emberiség tudását. Diskurzus során a gondolatok bekerülnek a közös térbe, illetve az egyén is felhasználja a közösből merített gondolatokat. Normál esetben ennek van hozzáadott értéke (kreatív) és nem csak szintaktikai átszerkesztése a a közös/társadalmi tudásnak (Chat GPT, belterjes véleménybuborékok). Senki sem tudja a tutit, de véleményével színezheti a leírt komplexitást. Konok esetében élvezetes a történészi látásmódja, de éppen történészként kellene felismernie, ha történészi gondolkodását és látásmódját túlzott ideológiai érvelésre használja, vagy kiterjeszti a hatókörén túlra.
(a laposföld-elméletről csak annyit, hogy van konzisztens megfogalmazása, így csak a bonyolultsága dönt ellene, hasonlóan, mint mondjuk a ptolemaioszi/kopernikuszi leírások esetén. A gender pedig inkább csak ideológia, nem elmélet)
(Konok szolidaritására én is kíváncsi lennék, pl. hogy teszi helyre magában azt, hogy éhező/ szomjazó/ háborúzó/ járványtól szenvedő stb. afrikai gyerekekkel nem (annyira) szolidáris (tettekben), míg másokkal bizonyára igen (felteszem)).
tükrös = csak ennek segítségével látja meg a himbi-limbit.
Vagdalkozol a filozófia ellen, de látható, hogy ismerethiányban szenvedsz, nem csak a kritikád tárgyával kapcsolatban, hanem az (általad) annak ellenpontjaként állított természtettudománnyal kapcsolatban is. Dühöngés helyett inkább olvass filozófiát, persze ez nehezebb lesz, mint a vulgárpozitivista vagdalkozás, de édesebb gyümölcsöt is terem.
Ráadásul még különösebb tanulmányokat sem kell elsajátítaniuk, elég csak visszapillantani az óvodás kommunikációra. Legegyszerűbb módja a becsmérlésnek a külcsín megítélése. Lehet ez testalkat, arcberendezés, nem is beszélve a ruházatról. Sőt aki az utóbbit nem veszi észre, nyugodtan mondhatjuk róla, hogy szemellenzőt visel. (Vagy csak a megfelelő szűrővel ellátott szemüveget.) Azt hogy országunk „nagyjai” (nem feltétlenül termetre) nem tudnak normálisan felöltözni, még nem is lenne baj. Ha már az ovis alapokról beszélünk, nekünk is segítettek a szüleink nevelőink. Ma ez a műfaj már odáig jutott, hogy ugyancsak drága pénzért, és „stylist”-nek nevezve külön erre szakosodott emberek figyelnek erre is. Most csak az a kérdés, hogy egy rosszul sikerült párosítás (alany és öltözete) kapcsán kit lehet szidni? (Szerintem mindkettőt.) Ha pl. egy miniszterelnök tramplinak néz ki, akkor azt miért kell tagadni. Mindenki látja, még ha nehezen is veszik tudomásul. (A teljes bejegyzés: https://lepcsohazonkivul.blog.hu/2021/06/05/a_parlament_mint_kulturkozpont?layout=5 )
A gyurcsány puccs után változott meg a helyzet. Először a háttérben. A híres Orbán-Gyurcsány vitáig a közvélemény még normálisan müködött. Majd az öszödi beszédből kiderült az igazság: hazudozás, tétlenség, hatalomimádat ... A jogos gyűlölet a választásokon elsöpörte a baloldalt. Az új kormány súlyos nehézségekkel nézett szembe, amelyeket nem mindig oldott meg népszerű eszközökkel.
A munkanélküliséget rabszolga munkával enyhítette, sőt ennek megfelelően leépítette az oktatást is (pl.: informatika). Az összeszerelő üzem (pl. Audi) bevált, jelentősen csökkent a munkanélküliség, nőtt az életszinvonal. A nagy gazdasági egységek támogatása is ellenszenvet váltott ki (lásd Ángyán József). A magyar oligarcha réteg kialákítására (pl.Mészáros Lőrinc) tett erőfeszítéseket teljes utálat és undor kíséri. Főleg, hogy a vagyonok sokszor érdemtelenül keletkeztek, tisztességtelen emberek kezeibe kerültek, akik ezzel visszaéltek. A hatalom azonban megvédte őket (lásd:Pesty László sikertelen kisérlete leleplezéssükre).
A 2/3-ok kényszerbe hozták a kormányt: ha nem tesz meg valamit, később nincs mentség. Ez tovább fokozta a feszültséget. Számos népszerűtlen intézkedés született. Az eredmények és a baloldal hitelvesztése miatt azonban a szavazok jelentős része nem pártolt el
Az ellenzék nem tudta kihasználni a hibákat, többnyire hazug vádaskodással reagált. A kormányoldal egyre kevésbé válaszolt érdemben, a kritikákat a múlt felhánytorgatásával háratotta. Az ellenzék gátlástalanul alkalmazta a "kövér-kötél" módszert. Ezzel jelentős sikereket ért el (pl. Schmidt Pál). A közbeszéd kiürült, az ellentétek áthidalhatatlanná váltak, érvek helyett eluralkodott a kölcsönös sértegetés.
Valohogy így történt.
Ha valaki jobb színvonalon él a nagy átlaghoz képest, annak nehogy már büdös legyen a NER.
A mélyen tisztelt szerző vajon gondolt-e már arra, hogy léteznek ebben az országban olyan emberek is, akik nem a NER-nek köszönhetően, hanem annak ellenére voltak képesek az átlagnál jobb életkörülményeket teremteni maguknak, illetve a családjuknak?
Nyilván lehet úgy gondolni, vagy úgy értelmezni amit leírtam, ahogy teszed. Én azt akartam mondani, hogy a testi hibák - márha ezek valóban "hibák" - nem szégyelleni valók. A szégyen ugyanis az egyik leginkább destruktív érzelem, igazán rongálja a lelket. A csúsztatás inkább az, ha ebből arra következtetsz, hogy állításom ez lett volna: "A legkirívóbb: a mindenkori ember, felnőtt vagy gyerek nem cikizi a társát, mert kövér vagy sovány. Aha, persze." De, igen, az emberek bárkit, bármilyen feltűnő, az átlagtól kissé elütő jellegzetessége miatt cikiznek és mindig is cikizni fognak. Eláll a füled, nagy a segged, hadarsz, vagy dadogsz, netán kövérebb vagy az átlagnál: hehe. Hüllőagyunk a konrtasztokra érzékeny.
A cikizés az rögön szégyenítés lenne? Ha annak nevezzük, akkor elfogadjuk, hogy az adott tulajdonság szégyenletes, nem?
Erről beszéltem.
A tömeg szociálpszichológiai jellegzetessége, hogy nivellál és a különbségeket próbálja lenyesni. Ha ezen felül akarunk emelkedni, akkor mi nem alkalmazzuk a tömeg terminológiáját, saját kategóriát alkotunk és ezt alkalmazzuk a jelenségre. Nem szégyenítünk azzal, ha velekit egy tulajdonsága mentén azonosítunk. Például a vakok kikérték maguknak, hogy a vakságot olyn eufemisztikus leleménnyel helyettesítették, hogy "világtalan". Nem, ö vak. A siket, siket, a cigány cigány, a zsidó, az zsidó. Természetesen feltétel az adott kontextos releváns értelmezése.
Amerikávan egyébként pert vesztett egy ügyvéd, mert a tárgyalás során a károsultat "lady"-nek nevezte, holott a per szempontjából a nemnek semmi jelentősége nem volt. Én ezt már túlzásnak érzem.
Reakciód egyidős az emberiséggel sztem. Már Platón is arról panaszkodott, hogy a fiatalok megtanulnak írni-olvasni és nyilván elfelejtenek gondolkodni, hiszen nincs rá szükség: leírják a dolgokat. Szóval nyugi.
A kommenteknél a cél a másik erővel való lenyomása. Persze ettől senki sem lesz sem felvilágosultabb és nem is fog egyetérteni sem, legfeljebb elhallgat és szavazáskor ad tudomást arról, hogy kit támogat. Ezért vannak sokan meglepődve, mert a Facebookon nem azt tapasztalják.
Ide írnám még azt is, hogy mindehhez hozzájárul egy nagy adag rosszindulat és irigység. Mert azok vannak kevesebben, akik a szegény emberekért aggódnak. Nagyobb problémát jelent számukra, hogy mások meggazdagodnak és ő nem.
Végül pedig az igénytelenségről. Ha van is igény, akkor is csökkenő tendenciát mutat mind a kultúrára, mind az öltözködésre és ugyanúgy a beszédre is. Az egyik leggyakoribb mondás, hogy jól van az úgy...
Én a bölcsészhablaty kifejezést Konok tudományfilozófiai szösszenetére alkalmaztam, nem az egész írásra. Ugyanakkor, ha valaki ennyire hiteltelenné teszi magát egy vonatkozásban, akkor teljesen jogos fenntartásokkal kezelni véleményének egészét is.
Emlékszünk, amikor Konok korábban az Ötben a gender studies módszertanmentes kritikai áltudományát komoly tudománynak nevezte. Azután kérdésemre személyesen nekem írta, hogy a gender studies-nak komoly módszertana van. És itt jön elő a lényegi különbség. Én módszertanon olyasmit értettem, hogy ellenőrizetlen munkahipotéziseket nem publikálunk, de főleg nem hivatkozunk rá (ahogy például Fausto-Sterling tette Myths of Gender című munkájába Margaret Mead “megfigyelésével” kapcsolatban a Bali-szigetén élő férfiak izomzatáról – ami mérésekkel azonnal ellenőrizhető lett volna és akkor azonnyomban kiderült volna, hogy nettó marhaság). Arról a közhelyről nem is beszélve, hogy a társadalmi nem kialakításában döntő szerepet játszó hormonrendszer hatásait teljes mértékben figyelmen kívül hagyni szintén módszertani szarvashiba.
Konok többször gúnyolódott a laposföld-elmélet hívein. A laposföld-elmélet az áltudományok képzeletbeli skáláján közelebb helyezkedik el a természettudományokhoz mint a gender studies, pont a módszertani kérdések miatt.
Azt írod, hogy “a szolidaritás is csak identitásalapon képzelhető el.” Kíváncsi lennék mit válaszolna erre Konok, és milyen identitásfogalom alapján tenné. Kiterjesztené-e mondjuk a kizsákmányoltak egymás iránt érzett szolidaritására, vagy nem. Ha igen Jézus nyomába lépne, aki a “szeresd közeli rokonokból álló csoporttársaid mint tenmagad” teljes identitást adó genetikai parancsát kiterjesztette a fajtársakra is. Csak ő Istenre hivatkozott, nem Rousseau naiv és téves, jelenleg is kritikátlanul elfogadott elméletére a romlatlan jóságos vademberről. A majomistenről, ahogy Darwin után anakronisztikusan nevezhetnénk. De nem tesszük, ahogy Arisztotelészt sem nevezzük – időn, téren és kultúrán átívelően – szexistának, ellentétben egyes bölcsészekkel.
Konok aktuálpolitikai elemzései briliánsak. Azonban abban a pillanatban amikor gondolatmenetében megjelenik a legapróbb ideológiai elem, számíthatunk arra, hogy a legképtelenebb baromságokat fogja mondani.
Látszólag eltértem a tárgytól, de valójában a lényeget próbáltam kiemelni. Az a mód, ahogy Konok a jelenségek/folyamatok elemzését végzi, miközben nem tesz különbséget abban, hogy ezek az elvek/eszmék szintjén történnek, vagy a valósághoz, anyaghoz (akár genetikai információkhoz) köthetők teljesen azonos azzal, ahogy Engels, Sztálin vagy TGM gondolkodott a világról. Hogy a fent említett szerzők milyen következtetésekre jutottak vizsgálódásaik során teljesen lényegtelen. Bármire juthattak, bármit leírhattak. Ezen a szinten a szavak már elvesztették jelentésüket, bármi lehet bármi. Például egy leíró természettudományos elmélet primer ideológia.
"A kommunikatív cselekvés mai válsága metaszinten arra vezethető vissza, hogy a másik eltűnőben van. A másik eltűnése a diskurzus végét jelenti. Megfosztja értelmétől a kommunikatív észhasználatot. A másik kiszorítása fokozza az önpropaganda-kényszert, hogy saját elképzeléseinkkel győzzük meg magunkat. Ez az önmeggyőzés autisztikus információs buborékokat hoz létre, amelyek megnehezítik a kommunikatív cselekvést. Ha az önpropaganda-kényszer fokozódik, a diskurzus tereit egyre inkább olyan visszhangkamrák szorítják ki, amelyekben főképpen önmagunkat halljuk beszélni.
A diskurzus előfeltétele, hogy véleményemet elválasszam saját identitásomtól. Akik nem rendelkeznek ezzel a diszkurzív képességgel, görcsösen ragaszkodni fognak véleményükhöz, mert különben identitásuk veszélybe kerül. Ennek következtében minden kísérlet, hogy véleményüktől eltérítsük őket, kudarcra van ítélve. Nem hallgatnak a másikra, nem hallgatnak oda. A diskurzus azonban az odahallgatás gyakorlata. A demokrácia válsága elsősorban az odahallgatás válsága."
A virtuális visszhangkamrák létrejötte nyilvánvalóan új, a közösségi médiával együtt megjelenő jelenség, abban viszont nem vagyok biztos, hogy a politikai azonosulás vágya olyannyira új lenne. Tömegdemokráciában legalábbis jellemző dolog. Nyilván nem öltözött senki farsangra Fock Jenőnek meg Lázár Györgynek, Reagan vagy Thatcher viszont annál inkább lázban tartotta tömegek fantáziáját. Kedvencem a lázítónak szánt költemény, amit Sue Townsend halhatatlan hőse, Adrian Mole tervezett beküldeni az ilyenekre fogékony New Statesmannek:
"„Ugye sírsz, Mrs. Thatcher, ugye sírsz? / Elaludni, Mrs. Thatcher, nem is bírsz? / Zokogsz, mint a zápor, bizony, / Marks and Spencer párnáidon! / Könnyed, mint az olvadt vas? Ugye sírsz? / Bánt netán a „Hárommillió”, Kiktől többé nem kell a meló? / Tükröd előtt, ha fölveszed, / a kis kék kosztümödet, / Látod-e a sorban álló anyákat? / Ugye sírsz, Mrs. Thatcher, ugye sírsz?" Amit ő azzal kommentált a naplójában: "Azt hiszem, ragyogó költemény. Az efféle műalkotások szokták térdre kényszeríteni a kormányt." A magát már 13 évesen entellektüelnek kikiáltó fiúnak annyiban volt igaza, hogy az efféle érzületek kényszerítik térdre a kormányokat, aztán a mindenféle beszélő fejek veregethetik a vállukat, ha úgy érzik, eltalálták a közhangulatot, vagy átkozhatják a népet, ha szerintük az nem az ő kedvenc politikusaikat tette felelőssé minden létező rosszért. Amiért ettől még persze a felelősség nem elkenhető, a politikusok valójában nem (kizárólag) bulvárhősök, így valóban az lenne a jó, ha annak alapján ítélnénk meg őket, amit a politikai szférában végrehajtanak. Thatchert így nyilván bírálhatták a mindenféle melósok, méltathatták a konzervatívok stb. A magyar politikában is az lenne a szerencsés, ha az elmúlt harminc év figuráit elsősorban azért ez alapján tudnánk és akarnánk mérlegre tenni. Figyelembe véve természetesen azt is, kinek mire volt lehetősége, élt-e azzal, mire használta az erőforrásait stb. Jellemzőbb sajnos a saját oldal veresége esetén történő apokalipszisvárás, meg az a politikai giccs, amit az amúgy remek költő Jónás Tamás így rappelt meg a 2011-es Nem tetszik a rendszer c. kampánydalban: "Kit érdekel, hogy ki mit kúrt el / Legyen már úgy, hogy a harag múlt el. / Itt van a béke a cselekvésre, / a jobb- és a balsorsnak legyen vége!" Amit Kardos-Horváth János azért viccesebben-(ön)ironikusabban megfogalmazott a Feri, segíteni kell c. opuszban. Természetesen kell érdekeljen minket, hogy ki mit kúrt el, a jobb- és baloldal fogalmaknak is természetesen továbbra is van jelentése, a szerző pl. inkább balra sorolható, én meg (konzlibként) jobbközépre, és Jónás Tamás is, biztos vagyok benne, hogy ha kitölti az aktuális politikai compass izét, akkor az ki fog hozni valamit. Amitől persze szavazatunk még mindig mozoghat külön: 2010-ben nyilván nem csak a zöldbalosok szavaztak az LMP-re, 2018-ban a liberálisok a Momentumra stb. Hozhatunk taktikai döntéseket, igazodhatunk a közpolitikai térhez, közben viszont érdemes tisztáznunk, mit gondolunk mi, miben gondolunk mást, mivel értünk egyet és miben nem politikusainkkal mint politikusokkal, nem pedig bulvárszereplőkkel. És közben identitásunkat továbbra sem érdemes azonosnak tekintenünk a napi politikai véleményünkkel.
De szerintem a visszhang-kamráknak nincs kimondott célja a folyamatos bővülésen túl.
A cél, hogy minnél több ember gondolja ugyanazt az adott kamrában, ahonnan kinézve mindenki más bolond, vagy félrevezetett.
Természetesen, ha a kamrába elég sok ember kerül, akkor a hatalom megragadása is megtörténik, de tulajdonképpen a kamrában levő emberek szempontjából legfeljebb az elgététel érzetével lesz több, miszerint na ugye hogy nekik volt igazuk.
De ezt a hatalom megszerzése nélkül is stabilan gondolják.
Azzal sem értek egyet, hogy a média birtoklása lenne a legfőbb szempont. "a legzajosabb konfliktus arról szól, hogy kik ülhetnek be a közmédiába"
Ha van legalább egy darab média, mint a tutit és abszolut igazságot közlő csatorna, akkor az már elég a visszhang-kamrába szorult entitásnak, hisz úgyis csak annak fog hinni.
Persze az igány a többi csatorna eltörlésére megváltoztatására meglesz, hisz azok csak félrevezetik a kamrán kívüli összes többi embert, meg megtévesztik őket. Hisz az egyedüli igazság és tudás értelemszerűen csak azoknál van meg, akik velem együtt ücsörögnek az én kamrámba.
Azaz a többi csatorna birtoklási vágya az csak következmény.
Teszem azt a közszolgálati csatorna jelentősége a valóságban szinte teljes mértékben elhanyagolható, a facebook, és TV2 / RTL perspektívájából.
Most a selyemmajom nevű vezérre akarnak hajazni az ellenzéki tömegek, őt másolni mindenben. Mivel ez a selyemmajom fideszes nevelésű, szocializálású, így az őt szolgaian követő tömeg rá akar hasonlítani és mimetikusan hozzá hasonul.
Ahogy korábban Orbánhoz a fideszesek, vagy Gyurcsányhoz a DK-sok.
És azt hogy egy bizonyos amcsi/nyugati elit még mindig abban a mesében él, hogy ők itt majd Washingtonbòl fogják irányitani az egész világot, ez nagyon bassza a csőrét a világ népének (egy szűk nyugatimádó urbánus értelmisi réteget leszàmitva).
A történelem fontos része a nemzeti identitásnak (amit a Fidesz sikeresen sajátított ki. Persze mindenki mindent ki akar sajátítani...mindennek a letéteményese akar lenni). Praktikusan nézve nem számít a történelem igazsága (ha van ilyen), csak a megképzett identitás. Az, hogy ilyen identitás(okra) szükség van vagy nincs, építeni kell - és milyen eszközökkel - vagy rombolni, politikai kérdés. Én itt csak megjegyezném, hogy a szolidaritás is csak identitás alapon képzelhető el.
A közrádió IS balos volt 2006-ban IS, nem beszélve a jóval fontosabb televízióról. Pl. Nap-Kelte, mint reggeli műsor, megvan? Aczéllal?...Egyedül a 2002-ben útjára indított Hír Tv volt jobbos.
A jobboldali újságokat is támadták (nyomdai szerződés felmondása, állami hirdetések bojkottja Mahyar Nemzetben pl.). A Demokrata és (akkor még) jobbolali Heti Választ az előfizetők tartották el; erre volt képtelen a baloldal pl. a Népszabadság esetén...
1. Ne haragudj, de a szerző és általam hivatkozott világban bizony ezen a néven illetik a kövérség felhánytorgatását. Ugye meg van Karácsony Gergely komikus magyarázkodása azután az amúgy gyenge vicce után, amikor kérdésre úgy reagált: nagy különbség Orbán Viktor és közte, hogy előbbi alacsony és kövér, míg ő magas és sovány? Ha ez az adott közegben egy puszta ténymegállapítás, miért kellett a magyarázkodás?
2. A szándékod szerint nagyon koherens és logikus érvelésed (= szócséplés) tele van csúsztatással és logikai bakugrassal. A legkirívóbb: a mindenkori ember, felnőtt vagy gyerek nem cikizi a társát, mert kövér vagy sovány. Aha, persze.
3. A lényegre nem sikerült reagálni, mi szerint hibás a tétel: a magyar ellenzéki sajtóban nem vagy elvétve volt olyan cikk, ami a testalkata miatt támadta Mészárost. De jól beleillett a logikába, a szerző nem bírt ellenállni a kísértésnek.
És habár ez az írás szórakoztató, de valójában hibátlan felismerés és a politikai, társadalmi siker biztos receptje 2025-ben.
Téves. Egyrészt progresszívéknél nem menő a nyilvános testszégyenítés. Másrészt én nem is nagyon emlékszem rá, hogy a testalkata miatt bírálták volna valaha. Az intellektus teljes hiányát állították szembe a felfoghatatlan gyors gazdagodással.
Különben a gondolat azért jó. Különösen a "gyerek kezébe telefont "melléktéma.
Én például azért szeretném az Orbán kormány leváltását, mert lopnak, értelmetlen dolgokra költenek, pocsék a gazdaságpolitika stb. Valóban agresszív nárcisztiku pöcs Magyar is. De nincs szépreményű idealista aláthatáron. Akik (szerintem) voltak, azokat ugyanígy lefikázta. Persze nem ezért tüntek el. Ez maradt...