A Nemzeti Együttműködés Rendszerét látványosan a sportfejlesztései jelenítik meg, amit sokáig divatos volt kizárólag a miniszterelnök egyéni hóbortjával és/vagy állítólagos diktatórikus törekvéseivel („az erő kultusza”) azonosítani. Van annak is jelentősége, hogy mára ezek a gondolatok kikoptak a divatból. A következő idők – mert ahogy a Manchester United alig két év után nemrég kirúgott „legendás” holland menedzsere bölcselkedett: egyszer minden korszaknak vége szakad –, ha nem is a leglényegesebb, de fontos kérdése lesz, mi történik azzal, amit a NER a sportfejlesztésben mostanáig elért.

Magyarországon ma már majd mindenki elfelejtette, hogy a sporttal kapcsolatos tevékenységeket alapvetően éppúgy nem kell közösségileg támogatni, mint ahogy a sörözést sem a körúti Stifler Bárban. Az, aki szabadidejében sportol, saját örömére és magáncéljaira (egészség, fittség, kikapcsolódás stb.) vásárol sportszolgáltatásokat, MTK-szurkolóként pedig szintén saját szórakozását finanszírozva gyönyörködik Kata Mihály védőmunkájában. Azért ő fizet, mert a vásárolt szolgáltatások hasznát is ő maga élvezi. A sportolás által (is) elért jobb fizikai és mentális állapot például komoly versenyelőnyt jelent a munkaerőpiacon: nagy munkabírás, jobb összpontosítás, kevesebb hiányzás, nagyobb munkatermelékenység stb., aminek normál menetben nagyobb fizetés, jobb társadalmi pozíció, boldogabb, minőségibb élet a jutalma. A sportszórakozás esetében meg még egyszerűbb a helyzet: miért fizetné bárki más az én szórakozásomat, vagy azon felül, hogy a baráti sörözések során éppen „az én köröm” jön, miért fizetném másnak a falloszkagyló-vacsoráját, csak mert ő azt szereti?

Azért, válaszolják az ortodox sportközgazdasági tankönyvek szerzői, mert a sporthoz kapcsolódó életvezetési előnyök a közösségnek is hasznára vannak. Az egyéni munkaerőpiaci versenyelőnyből társadalmilag is részesülünk, hiszen a munkavállaló nagyobb munkatermelékenysége az ország versenyképességéhez is hozzájárul, vagy a részben a rendszeres sportoláshoz köthető egészségesebb egyéni élet segíti kitolni az egyén gazdaságilag aktív életkorszakát – például több évig fizethet adót, és kevesebb költséget jelent a világon mindenütt részben államilag is finanszírozott egészségügynek. A jobb mentális állapot pedig csökkentheti a stresszt, segít jobbkedvű, megértőbb, egymásra jobban figyelő közösségeket építeni. A közös sportélményeknek –„ma este jó volt magyarnak lenni!” –szintén vannak az egyéni jólléten túlmutató közösségi hasznai, mint például az összetartozás életminőséget javító érzése. Szóval, bár nem ez az elsődleges szándékunk, de a sporthoz kapcsolódó egyéni aktivitásunk másnak is hasznot hoz. Ebben az összefüggésben...