- Azt mondd meg, mit jelent az, hogy történelem?
- Valami tantárgy lesz, ha jól emlékezem.
Cseh Tamás – Bereményi Géza: Utóirat (1987)

Sokszor kapok felháborodott kommenteket ("kormányellenes") (neo)fasisztáktól, akik elküldenek az anyámba, hogy miért a hitlerájhoz és a Horthy-korhoz hasonlítom az Orbán-kort, hiszen az sokkal inkább hasonlít a sztálini Szovjetunióhoz, a Kádár- és a Rákosi-rendszerhez. Próbálom nekik elmagyarázni az analógiák természetét, miszerint két dolog sosem lehet azonos (különben egy dolog lenne), de a hasonlóságok és párhuzamok jól és érthetően illusztrálhatnak bizonyos jelenségeket és tendenciákat. "Rohadt komcsi!" – válaszolják, és ennyiben maradunk.

Sokszor kapok felháborodott kommenteket ("kormányellenes") (neo)sztálinistáktól, akik elküldenek az anyámba, hogy miért a sztálini Szovjetunióhoz, a Rákosi- és a Kádár-rendszerhez hasonlítom az Orbán-kort, hiszen az sokkal jobban hasonlít a hitlerájhoz és a Horthy-korhoz. Próbálom nekik elmagyarázni az analógiák természetét, miszerint két dolog sosem lehet azonos (különben egy dolog lenne), de a hasonlóságok és párhuzamok jól és érthetően illusztrálhatnak bizonyos jelenségeket és tendenciákat. "Mocskos fasiszta!" – válaszolják, és ennyiben maradunk.

Elnézem őket így egymás mellett, és kicsit megbillen a hitem az analógiák rendszerében, különösen abban, hogy két dolog sosem lehet azonos (különben egy dolog lenne). Persze, inkább mégis az a helyzet, hogy ezek egy dolog (vagy ez egy dolgok), még ha egymás ellentéteinek is képzelik magát (vagy képzeli magukat). De ez kevés és semmitmondó.

Túl egyszerű lenne mindezt azzal elintézni, hogy „Ezek ugyanazok”, mert ez nem is helytálló (senki sem ugyanaz, hogy roppant közhelyes legyek), másrészt nem sokat árul el a történelem politikai hasznosításának (az „emlékezetpolitikának”, a csoportidentitások formálásának, a frusztrációk nagyipari gerjesztésének és kiaknázásának stb.) folyamatos, bővített újratermeléséről, a múlt uralásának csuklógyakorlatairól.

A NER (ami nem egyenlő pusztán az éppen uralkodó frakciójával, lásd később) olyan koherens mítoszrendszert kíván kidolgozni, amely nem csupán visszamenőlegesen igazolja, hogy ő a hatalom egyetlen lehetséges letéteményese (és így Magyarország „utolsó esélye”, a történelem vége és/vagy egy új történelem kezdete, „a béke” letéteményese és Az Új Ember Kovácsa stb.), de egyben olyan szerves társadalmi alakulatként láttatja magát, amely felé a „nemzet” hosszú történelme és kultúrája mindvégig vezetett: beteljesülés, amely igazolja a millenáris várakozásokat, olyan nászéjszakával szentesített orgazmus, amihez a hosszú...