További bejegyzések
Kemény vita a Hont-Orbán interjúról ｜ Ferenc pápát gyászolja a világ
Orbán Viktor az ÖT YouTube-csatornáján és a pilisvörösvári lakossági fórumon ; Ferenc pápát gyászolja a világ
Az írók és a művek maradnak, a rendszerek, a masinéria aprócska, cserélhető, eldobható csavarjai mennek. Három történet: Mihail Bulgakov, Borisz Paszternak, Allen Ginsberg. Vannak dolgok a hatalmakon túl is. Sőt, igazán ott vannak a dolgok.
Melyik a jó film? A Futni mentem vagy a Hogyan tudnék élni nélküled? Az előbbi? Vagy fordítva? Mit mond az értelmiség? És a lapok? És melyik film buktatja meg Orbán Viktort?
Válasz: Hontalan_Ceglady_SchiffNER - 2025. február 6. 19:17
Válasz: Poroszkai Attila - 2025. február 5. 20:04
1. Angolok nélkül nincs csúcsfoci. A ködös Albionban idestova 33 éve működik olyasféle piaci alapokon a honi liga, mint amilyet a spanyol, olasz, francia és német topcsapatok a Szuperligától álmodhatnának legfeljebb, bitang magas közvetítési díjakkal amik húsosan beforognak a csapatok büdzséjébe. A beharangozott angol csapatok az első Szuperliga-bejelentésnél inkább csak érdeklődő jelleggel benéztek, aztán amikor szembejött az UEFA haragja, az elsők közt mondták kollektíve, hogy nekik ilyen áron nem kell ez az egész, és azóta sem igazán törik maguk az egészen, sőt. Márpedig egy, a benne lévő csapatok globális népszerűségére építő all-star liga a Manchester United, a Liverpool, a Chelsea, az Arsenal és a Manchester City nélkül kb. úgy nézne ki, mint az NHL kanadai csapatok nélkül.
2. Az arab vész. Azok után, hogy a szaúdiak CR bevonzása után két éve bekeményítettek, és ugyanazon a nyáron leigazolták Benzemát, Neymart, Hendersont és Manét (a teljesség igénye nélkül) a saját kis olajvilágukba, sokan megijedtek, hogy hamarosan egy ilyen mű bajnokság fogja elszipkázni a játékosokat, áttevődik a piac súlypontja oda, ahol kb. óránként keresed meg egy kisebb közép-afrikai ország éves GDP-jét. Ez, már látjuk, nem valósult meg: egy-két Durán féle pénzzel elkábítható játékost leszámítva nem sikerül kurrens játékosokat igazolniuk, továbbra is csak a levezetők pénzgyűjtőjeként kezelik a homoksivatagot. Ebben viszont fontos tűzfal az UEFA védőszárnya: az európai kupasorozatok, bár van egy-két fura kivétel Izraellel és a kaukázusiakkal, de alapvetően ragaszkodik az öreg kontinens kizárólagosságához a sorozataiban. A Szuperligában viszont nem lenne ilyen "maradi" földrajzi szemlélet, egészen biztos hogy az Al-Nasszr vagy az Al-Ittihad simán bevásárolná magát a buliba, onnantól pedig, ha leomlanak a gátak a teveoázisok és a csúcsfoci között, nincs az az Isten, sem az a közvetítési jogos szerződés, amivel a Barcelona vagy a Milan versenyezhetne az arabokkal. Az pedig szintén felvet kérdéseket, hogy mi fogja a katariakat és az emírségieket Párizsban és Manchesterben tartani, ha nyugodtan önthetik a pénzüket Dohába és Dubajba is?
3. A változatosság gyönyörködtet. Bár alattam is megpendítették kommentben, hogy jobb lett volna egy csúcsrangadó-döntő, és hogy tíz csapat elég a világot lefedni, de egy repetitív liga, ahol mindig ugyanazok játszanak ugyanazokkal, anélkül hogy a semleges néző is találna magának izgalmi faktort, egyszerűen nem működik. Pontosabban csak olyan sportban működik, amiben az észak-amerikai kontinensrészleten kívül csak egy kézen megszámolható országban veszik komolyan az adott sportot (hoki, kosárlabda), vagy még annyiban sem (baseball, amerikai foci). Adja magát a szuperligára példaként a darts világa: a Premier League Dartsot, ahol előre meghatározott (jelenleg 8, korábban volt több is) játékos játszik februártól májusig hétről hétre, és tizenhat hétnyi küzdelmek után összeáll egy szuperdöntő a top4ből, 2022-ben megreformálták. Addig minden héten játszott mindenki egy-egy meccset, épp akit adott a sorsolás arra a hétre azzal, és gyakorlatilag egy labdarúgó-bajnokság jellegű tabellás szisztéma volt érvényben, ahol a páros számú indulók kedvéért minden héten volt egy helyben, az adott forduló városában népszerű meglepetés játékos, mint "kihívó", ő pontot nem szerezhetett, viszont ha az ellenfele csak döntetlenezett vagy vesztett, akkor annyival kevesebb pontot kapott azon a héten. '22-től viszont minitorna-rendszer van: a 8 induló negyeddöntőzik, aztán a nyertesek elődöntőznek, az ott nyertesek pedig döntőznek, a pontokat pedig aszerint osztogatják, meddig jutottál a táblázaton. Ezt a formátumot gyakorlatilag általánosan elutasítják az emberek, repetitív lett az egész, minden héten ugyanazok a meccsek jönnek ki a formában lévő játékosok között - a Szuperligára hasonlóan ráunnának az emberek egy idő után, amikor már a szezon hatodik El Clásicoját látják.
Mondjuk az értelmiségiként megbukott, fantáziátlan, gerinctelen nullák - igen, Ceglady, te! - pont visszamehetnének Tompára kapálni.
Meg lehet nézni mi lett Nyugaton, ahol tettek is az integrációért. Nálunk már a probléma sem ismert, mert elhallgatják és lehazudják, azaz a nyugati problémák a négyzetre emelhetők.
Nem kell iszlám hátterű és szerecsen. Egy darab se.
Válasz: VillonG - 2025. február 5. 20:09
Valamit egyébként muszáj tenni, mert a fiatal korosztály el fog fordulni a focitól.
Egyébként nem csak ők. Én már 45+-os klasszik futballfan vagyok, de egyre többször kapom magam azon, hogy nem köt le, vagy adott esetben csömöröm van az egésztől.
Kevesebb meccs volna a több, és kevesebb játéknap.
Egyre kevébé kötnek le azok a meccsek, ahol úgymond semleges szurkoló volnék (ami ugye oximoron).
Hogy merre volna a jó irány, azt nehéz volna megmondani, és biztos ötölnek rajta nálam sokkal okosabbak is.
De vegyük pl az amcsi futballt, mert a legjobban az hasonlítható hozzá.
Ott ugye maga az NFL idény csak szeptembertől februárig tart, vagyis nem tölti ki azt az időt, amit mi manapság egy szezonnak tartunk, és mindössze 20 meccs.
Ez például szerintem tipikusan a kevesebb több esete.
Ha azt vesszük lehet így kéne itt is, az úgymond szuperliga nem lenne több 20-24 meccsnél, a végén egy fináléval.
És mi lenne mellette: mennének szerintem ugyanúgy a nemzeti bajnokságok és a nemzetközi kupák, de mindenhol csökkentett meccsszámmal. (Tehát mondjuk a bajnokságok 34-nél nem több.)
Hogy a szuperliga csapatoknak maradjon még kihívás, szerintem kéne egy olyan nemzetközi kupa, amiben mindenki indulhat a szuperligások és a nemszuperligások is, (ha egymeccses egyenes kieséses sorozat, akkor az max 6-7 meccs), és rá kéne venni őket, hogy hazájuk kupájában is játszanak egy 5-6 meccset.
Ezzel túlterhelve se lennének a legnagyobb sztárok, megmaradna a lehetőség hogy jó vb/eb-ket lássunk, és a futball klasszikus hagyományaiból is meg lehetne menteni párat.
De mindennek a kulcsa az összmérkőzésszám csökkentés. De ehhez mindenkinek korlátoznia kéne a profitéhségét.
Egyébként fogalmam sincs, ha a futball tényleg maga az élet, márpedig, akkor elég irracionális kell legyen, és tényleg az, hiszen ha nem az volna, akkor mindenki annak a nagyjából tíz csapatnak szurkolna, akinek van esélye nyerni valamit. Szeretjük a kicsik meglepetés győzelmeit, mert az életben is szeretjük az ilyesmit.
Csakhogy ez a Bajnokok Ligájára így már aligha lesz igaz, a csoport meccseket alig néztük, és sem hiszem, hogy tömegek kapcsolgattak az RTL streamen a meccsek között. Az UEFA csak viszi a pénzt, aligha ússzuk meg Szuperliga nélkül. És mit veszítünk? Maximumum a maradék hitünket abban, hogy a történet nem csak arról szól, amiről.
Az érzelmeknek meg marad a válogatott és a nemzeti bajnokság, utóbbi persze megint csak izé szépen be lesz majd zárva a paywal mögé, mert lássuk be, Madridon kívül senkit sem érdekel egy Atletico Madrid - Getafe, aki ilyet akar nézni, annak külön kell majd fizetni érte.
S miután sokszor ülnénk egymás mellett egyre csökkenne a jelentősége, hogy elhiszed- e az én igazságokat, s egyre fontosabbá válna, hogy látlak és magyarul beszélgetünk.
Míg eljönne a nap, mikor már csak azért jönnénk, hogy magyar módra magyar balgaságainkon nevessünk.
Nagyon köszönöm az írást! ??
Válasz: VillonG - 2025. február 5. 20:09
Másképp éljünk meg mi, akik a határon belül maradtunk, és másképp azok, akik sajnos nem. És az a gyanúm, nagyjából fogalmunk nincs, hogy ők hogy. Erről egy nagyon jó látlelet ez.
ITT fizetsz adót?
Nem?
AKKOR NE AKARD MEGMONDANI NEKÜNK, HOGY MI AZ A TRIANON!
Válasz: VillonG - 2025. február 5. 20:09
A viccesnek szánt Blamázsos szöveged már a konkrét válasz a "mikor és hol"-ra? És te ezzel a kogintív felfogóképességgel rendelkező aggyal gondolsz anyádra? :( Na, viccet félretéve: hol és.mikor hangzott el a szöveg, miszerint ha az oroszok megtámadják Magyarországot, nem kell védekeznünk?
Válasz: VillonG - 2025. február 5. 20:09
Trianon az a bunkósbot, amivel magyarokat egymás ellen lehet ugrasztani.
Válasz: Poroszkai Attila - 2025. február 5. 20:04
Egy országban, ahol a miniszterelnök főtanácsadója szerint nem kell védekeznünk, ha jönnek az oroszok.
Végig se olvastam.
Válasz: mediarendorseg - 2025. február 5. 10:23
mindkettőnek pacsi
Lentebb hangoztattam, hogy mindig a közösség dönti el (vagy kellene...), hogy kit enged be a sorai közé és kit nem. De ez nem jelenti azt, hogy ilyen fölényes, lenéző módon beszéljünk emberekről.
"Oltsa el bárki. Musztafa akár."
Itt akár ez lehetett volna:
"Pucolja ki a wc-t bárki. Musztafa akár"
Úgy beszélünk itt mindenféle "szitáról", kiválasztásról, mintha egy HR vezetőként kellene munkaerőhiányt orvosolni (akárcsak Kóka). Az ország nem egy vállalat, itt emberekről (beleértve azokat akik itt szeretnének dolgozni vagy letelepedni) , népről, nemzetről van szó! Aki nem érti a különbséget, az nem érti. Integrációról pedig úgy papolunk - vagy még undorítóbban- , mint ahogy manapság a vállalatok (multik) próbálják a "csapatszellem", "lojalitás" és egyéb lózungokat eladni.
1. Az egész nettó kizsákmányolás.
2. Önámítás. Persze, majd ők fogják a nyugdíjamat fizetni, és még csöndben is maradnak. Esetleg még tologatják a kerekesszékemet a tölgyfa árnyékában.
3. Az ország és a nemzet kiárusítása: a futárok, kukások, robotolók nyugdíját, ellátását 20-30 év múlva ki fogja fizetni? Még több honosított migráns?
4. A terv egyszer már kudarcot vallott (70-es évektől kezdve) . Az olcsó munkaerő/profit már a zsebben van, a vele járó problémák meg csőstül a felszínen, nemzetek megszűnőben...Ajánlom a "tervek" (van iromány bőven a 70-es 80-évekből) és a eredmény összevetését.
5. Kinek is az érdeke? Szép mese, hogy legyen valaki, aki majd ápol...vagy inkább legyen olcsó munkaerő?
6. Az integráció teljes kudarc, illúzió: mesterségesen képzünk egy lenézett tömeget, kulimunkára fogjuk (mert az elsőbbség persze a magyaroké...), és utána még számon kérjük az integrációt. Szegregálunk integrációnak hazudozva. (nagyjából mint a cigány népesség esetében, ahol alantas (nem idézőjeles!) módon használtuk ki, hogy "alantas" munkát is hajlandóak elvégezni.). Jaj, hát szegények miért nem integrálódtak.....?
Válasz: mediarendorseg - 2025. február 5. 10:39
szóval, zoli, nekem csak az a kérdésem, hogy ha abdul, ahelyett, hogy az infúziót kötné be a nagymamád karjába, elkezd a pendelye alá nyúlkálni, majd előkapja a rakétamérnököket megszégyenítő péniszét, és ún. ráutaló magatartást tanusít sérelmére, akkor hogyan végződött volna ez a cikk?
A Propellernél: tanulatlan tömegek és vannak szemétládák, de nem esik szó jogokról se pro, se kontra.
A Magyar Jelennél: tanulatlan tömegek, jogfosztás, sok a szemétláda.
A Kultura.hu: tanulatlan tömegek akik jogfosztottak, szemétládák idézőjelben.
A HVG-ben: iskolázatlan tömegek, jogokkal felvértezve, és olyan sok a seggfej.
Kettő-kettő az állás a jogfosztott, illetve a jogokkal felvértezett, tanulatlan/iskolázatlan tömegek tekintetében akik hol szemétládák hol seggfejek.
Tud itt valaki svédül?
gecieros szoveg lett, kosz
És trianon az, amikor a magyarság közel egyharmada került a határainkon kívül.
És trianon az, hogy a Benes-dekrétumokat érvényben hagyták.
Amúgy nagyon jó írás. Aki magyarnak érzi magát, az egyből átérzi.
Válasz: TibChee - 2025. február 5. 7:54
Válasz: kuszkusz - 2025. február 4. 12:43
Hogy pontosan honnan, szintén érdeklődésre tarthatna számot, de hajlandó vagyok elnézni, ha valaki gazdag családba születik, akik gazdagsága megkérdőjelezhető ugyan, de tőle független.
Csak azután tudtam meg, hogy milyen márka/típus pontosan, hogy kifejezetten keresni kezdtem, mivel elégedettségem okán venni szerettem volna magamnak, költözésem után. Máig azt használom nagy elégedettséggel.
Trianon pedig csak nagyszülők által érint, akiket a Felvidékről költöztettek be. És kaptak némi szántóföldet, ami azért egész jó alapot adott a későbbiekben.
És mégis, tanulmányaim és utólagos tájékozódásom miatt SOHA nem a kastély jut eszembe róla, hanem az a példátlan és igazságtalan csonkítás, amit a HAZÁMMAL műveltek.
Bizonyosan az én tájékozatlanságom és műveletlenségem miatt, de korábban még soha nem hallottam a Krasznahorkai nevet. Jobb is. Egy gőgös, magát felsőbbrendűnek képzelő patkánynak tartom. A cikkel viszont teljes mértékben egyetértek.
‘Bocsánat a profán példáért, de ha ég a házam, nem az az elvárásom, hogy kifejezetten egy ballonkabátos, Tarquin nevű úriember oltsa el, tökéletes eaton-i akcentussal, sétapálcát pörgetve. Oltsa el bárki. Attila akár. Ha nincs elég asztalos, ellenben a digitális megoldások már lehetővé teszik, hogy nyelvismeret híján is megértessék maguk és beépítsék nekem szorgos magyar munkások a Carrara márvány munkalapot (mert csak azt szabad installálni, a tölgy munkalap nem strapaálló, nem tűri a vizet és könnyen berohadhat)… de ez már zajlik! És működik! Mondd, ha a nagymamádnak csak Wojtek tudná bekötni az infúziót, akkor inkább száradjon ki a Granny?
A minimum, amit itt szeretnék elérni, annak bevallása, hogy nem fogjuk megoldani az életet idehaza, ha csak britekkel tervezünk. Több értelme lenne azon dolgozni, hogy a miénk legyen a legsűrűbben szőtt, legszigorúbb migránskvóta-szita, és próbáljuk meg a gondosan kiválogatott érkezőket az angol illemmel és jómodorral tudatosan „felülfertőzni”. Biztosítva, hogy szeresse az új hazáját, tenni akarjon érte. László az alkoholt felszolgálja, ne vedelje.’
A következő talán egy fontos vita témája lehet:
„Több értelme lenne azon dolgozni, hogy a miénk legyen a legsűrűbben szőtt, legszigorúbb migránskvóta-szita, és próbáljuk meg a gondosan kiválogatott érkezőket a magyarságunkkal tudatosan »felülfertőzni«. Biztosítva, hogy szeresse az új hazáját, tenni akarjon érte. Musztafa a tüzet oltsa, ne gyújtsa.”
Az minél szűkebbre szőtt háló melletti érvek – főleg ebből a „csak” a jövő okán aggódó szempontból – ugye ismertek, ezért ezeket egy pillanatra félreteszem, és a szűk háló elleni érveket emelném ki:
Kérdés, hogy egy ilyen országok közötti „szűkítési versenynek” mi az eredménye. Ha a cikk alaptézise – mármint hogy emberhiány van – igaz (és szerintem igaz), és ráadásul a szitáktól független okok miatt elsősorban máshova mennek az emberek, akkor nem biztos, hogy olyan pozícióban vagyunk, hogy „all things considered” megéri a többi európai országgal szitaversenyezni.
Bár ez ugye a cikknek is egy felütése, azért mégis explicit módon megemlítem: az érkezők magyarságának „felülfertőzése” mellett az is fontos egy fenntartható létezéshez, hogy az is alkalmazkodjon – illetve elfogadja, hogy egy új világban él – akihez érkeznek.
Még egyszer köszi a remek cikket!
A rasszizmussal egyenértékű további probléma, hogy a lényeggel nem foglalkozunk, mert megelégszünk az ilyen elnagyolt ("lopnak") megfejtésekkel. Pedig a korrupció társadalmi beágyazottságáról érdemes lenne vitázni, megoldásokat keresni. Pl. a korrupció a magán/üzleti szférában éppen olyan rákfene, mint az állami területeken (pl. nem láttam működő whistleblowingot, vagy nem politikailag motivált oknyomozást). Ennek éppen úgy az emberek fizetik meg az árát, csak valahogy ezt természetesnek vesszük (tévképzetek miatt: az állam a "mi" pénzünkkel játszik, egy cég a "sajátjával").
Egy vagyonnyilatkozatra fél percet is sajnálnék.
Itt pontosan milyen pénzre gondolt? A rabokéra? Vagy mindegy is, az a lényeg, hogy "lopnak"? Az ilyen mélyen beágyazott, velős gondolatokat nevetném negatív hozzáadott értéknek. Persze így még a nullszaldót is nehezen hozza a műsor...
Válasz: Cimbora - 2025. február 4. 9:25
Válasz: Antlfinger Edvárd - 2025. február 4. 14:21
Lehetséges, hogy az emberek mégsem annyira irigyek mások vagyoni helyzetét illetően és ebbe a másokba a politikusok is természetszerűleg tartoznak bele. Úgy tűnik. Ahogy az előttem szóló kommentelő is megerősíti. És ez jó.
Mások pénzét lesni egyáltalán nem olyan, mint a pornó. Semmi élvezet nincs benne. Másrészt sokkal nagyobb kukkolandó magánvagyonok vannak a politika berkein kívül és ezt az újságírókon kívül mindenki tudja. Lehetne ezeket is firtatni, de nem illik, ahogy a politikusok szerényebb vagyonosodásában sem akar turkálni a többség talán.
Ennek egészen egyszerű oka van, amire nem nehéz rájönni: az embereket elsősorban az érdekli, ami NEKIK VAN. És mivel az elmúlt évtizedben jelentős és történelmi léptékű gyarapodást éltek meg még a korábban leszakadó rétegek is, ezért kevésbé nem éreznek késztetést a mások zsebében turkálásra. Nem lesz attól több nekik. Másrészt objektív mérce szerint nagyon sok felső középosztálybelinek van annyi vagyona már pályája előrehaladtával, mint láthatóan a legtöbb politikusnak, akik szintén onnan vétetnek és nem az űrből, ahogy azt esetleg a média is tudhatná. (Lázár pl. maga mondja el, hogy alapetően jól megélne a családi vállalkozásból is, amiből a vagyona lényegében erőlködés nélkül is levezethető akár kis jóindulattal.)
Egyáltalán nem cinikus dolog ez tehát, hanem racionális.
Az egy másik történet, hogy a médiamunkások, a kommentariátus ezzel szemben leszakadást élhetett meg, különösen, ha egykori, pártállami befolyásukkkal és társadalmi státusukkal vetjük őket össze. A privilégiumok ma már a sajttájak száraz pogácsáiban merülnek ki a többség számára, ha beengedik őket, és nem elsősorban a politikai újságírást fürdetik tejben és vajban egyéb szponzorok sem.
Világ kontentgyári proletárjai egyesüljetek! De még a médiából élő nagyobb nevek vagyona, nyaralásai is pariban vannak a legtöbb politikuséval.
Magyarán: a privilégiumakat vesztett, egykori elitek számára lehet savanyú a szőlő. Médiaban, kultúrában, Újlipóton stb.
De többet mondok: egy jól működő ország politikai elitjének vagyoni helyzete jóval magasabb életszínvonalról árulkodik általában, mint a magyar. Lehet, hogy nálunk is jobban élnek, csak ahogy a szerző oly érzékletesen írja: szemérmeskednek, de ez inkább ugyanannak a téves felfogásnak a sajátja, ami a ballib újságírást hatotta át és a magyar társadalmat már korántsem olyan penetránsan.
Csak ezt még a szoci politikusok éppúgy nem fogták fel, ahogy a "HVG.hu" vagy "Magyar Hang" szakmai nagyságai vagy az ő árnyékukban felnőtt médiamunkás nemzedékek sem, aki utóbbiak orrukat befogva az előbbieket vezetgetik az orruknál fogva a poltiikai sikertelenség újabb és újabb vadászmezeire... Itt az idő, hogy a Szomszédok teleregényt végre becsukjuk.
Válasz: Szetamas - 2025. február 3. 8:35
Nem volt rajta más, mint az európai uniós országok határvonala, és egy kételemes skálájú színezet: az európai kormányok vezetői melyik indulót támogatják a '16-os választáson. Tiszta kék kontinens, egyetlenegy piros elemmel, Magyarországgal rajta.
Nyilván felesleges lenne ennyiből azt levonni hogy Vitya mekkora látnok, de az idő azt is igazolta, hogy nem csupán tizenkilencre kihúzott alsóról volt szó. Obama soha nem volt olyan népszerű az átlag amerikaiak szemében, mint ahogy azt az európai média láttatta a nagy víz túlpartján, sőt, a nagyon lassú gazdasági helyreállítását, a bort ivó és vizet prédikáló külpolitikát, és az Obamacare megosztó jelenségét elég nagy arányban köpködték még a hagyományos kék szavazók is, csak a fiatalos kampánylendülete, és a republikánus párt két borzalmasan kiválasztott ellenjelöltje elfeledtette ezt. Aztán ez a Janus-arcú népszerűséggel bíró kormány igyekezett átörökíteni magát a botrányhős exelnök népszerűtlen feleségével, akit már az előválasztáson is úgy kellett betolni az ellen-Trump, avagy a baloldali populista Sanders elé. "The writing is on the wall" - tartja az amerikai angol nyelvben egy nagyon szép kifejezés, avagy az írás ott a falon, mindenki számára láthatóak a jelek, hogy valami be fog következni. 2016-ban Amerika változást akart az Obama-évek után - viszont ezt Európában annyira nem volt polkorrekt beismerni, hogy még csak a lehetőségével sem mert senki számolni. Kivéve a főnit, ő is csak Tusványoson, a bajsza alatt.
1. Bár az amerikai külpolitika valóban úgy néz ki, leáll a Kerry-Nuland érából átöröklött Ukrajna-politikával és az ehhez kapcsolódó regionális nyomásgyakorlással - ebbe a Rubio héjaságában reménykedő ukranofilek is bele kellett törődjenek a napokban -, ez nem jelenti azt, hogy ugyanígy elengedi azt, ahol már létező hídfőállásai vannak. Márpedig az a helyzet, hogy a szomszédban egyrészt itt hagyták örök problémaként a koszovói albán terrorállamot, másrészt pedig a besült török puccskísérlet óta Romániában tartják az addig Törökországban tárolt keleti végi atomtölteteiket. (Nem véletlen, hogy amíg nálunk a 15 éve elhajló kormánnyal szemben beérte az aktuális demokrata kormányzat előbb egy jóbarát, majd egy présember áskálódásával, addig a szomszédban az első alkalommal, ahogy a demokrácia a status quo meghaladását köpte ki magából, megpuccsolták a fülkeforradalmat.) Akármilyen jó haverok voltunk, vagyunk és leszünk a Donnal, nagyszabású feladatátadásokra és elvonulásra azért ne számítsunk, legfeljebb arra, hogy az NSA pecsétes doksijai az itthon történtekről ezután nem a Partizán, hanem az Elszabadult Hajóágyú keretében szivárogtatódnak ki.
2. Nincs regionális hatalom, ami bemászhatna a hatalmi űrbe, amit Brüsszel balfaszsága és Washington hátrébb vonulása betölthetne. Még ha az egyes pontot úgy is vesszük, hogy nincs kőbe vésve, és dönthet mégis úgy Trump és Rubio hogy decentralizálja az itteni hatalompolitikát, nincs az az erő, ami felvehetné a kesztyűt. Volt ugyan közvetlenül a covid előtt egy rövid időkeret, amíg a visegrádi négyek nagyjából közös gondolatokkal bíró kormányokkal húztak nagyjából egy irányba, plusz Kurz és Jansa révén az osztrák és a szlovén is kereste a partnerséget, de akkoriban a csehszlovák kisantant-reflexek dobták be mindig a küllőt a lengyel-magyar kerekek közé, most meg gyakorlatilag egy enyhe magyar-szlovák külpolitikai érdekközösséget leszámítva halott a V4-ek tengelye. A csehek a rendszerváltásuk óta konzekvensen próbálnak szláv nyelvű német tartományt játszani felemás sikerrel, a lengyelek pedig elmentek a lövőre a "Harmadik Út" nevű nyugatról összebábáskodott formációval, ami valójában a második utat, a 2013 előtti Lengyelországot hozta vissza nagyon kevés önálló külpolitikával, liberális belpolitikával, és általános, önként vállalt Brüsszelhez láncolódással. Mi pedig sajnos a 93 ezer négyzetkilométerünkön csak az irányt szabhatjuk, ahhoz kellene egy nagyobb partner is hogy ezt aktívan végig is vihessük. Ilyen szempontból kicsit kár, hogy Salvini és a Lega anno egy belügyéri pozícióért elárulta a jövőjét, és a jóval pragmatikusabb Meloni és az FdI beelőzték őket jobbról.
Más. Nagyon sok szempontból összeegyeztethetetlennek érzem az iszlám világot, a muzulmán alapú kultúrát Európával, számtalan ponton kiforgatta a tengelyéből a zsidó-keresztény teológiát és kultúrkört (bár a Krisztussal való elég fura, távolságtartó kapcsolata miatt inkább a zsidóságból építkezik) amivel összességében a törzsi életszisztémát összefonta a vallási fő vonulatokkal és így teológiai úton zárta kőbe a hosszú távú képtelenségét a megújulásra és a civilizációs fejlődésre, én egy konkrét dologra térnék ki, avagy mivel Mohamed minden cselekedete szent és követendő volt, és Mohamed elvette az unokatestvérét, így hihetetlenül magas a vérrokonokkal való házasság aránya az iszlám világban, és ez bár rohadtul nem PC, de annál fenyegetőbb megállapítás, hogy ez bizony genetikai visszamaradottságot is hordoz köztük. Időről időre előkerül egy térkép Lynn&Vanhanen előző évtized eleji kutatásáról Európa átlag IQ-szintjéről, ahol a kontinens nagy része 95 és 100 között mozog, a Balkán már inkább 90 körülire homorít, a lista legalján pedig ott kullog a kontinens leghomogénebben muzulmán gyökerű országa, Albánia 82 ponttal, ami egy nagyon brutálisan alacsony adat. Felteszem a 40 milliós kérdést ismét: olyan jól tudjuk itthon kezelni a cigányság kérdését, hogy kétfrontosra akarjuk nyitni ezt a küzdelmet...?
Az elfogyásra egyébként érdemes volna vigyázó szemeink Japánra és Koreára vetni, ott sokkal előrébb jár ez a probléma, miközben nem engednek a negyvennyolcból bevándorlás terén. Az ottani megoldásokat lesz érdemes implementálni itthon is, miközben persze ideje volna sokkal agresszívebb családtámogatási szisztémát kidolgozni, ha jót akarunk magunknak.
Nagyon pontos, nagyon fontos, köszi! Milyen könnyű és milyen kényelmes mindig belehelyezkedni a mainstream véleménybe, az aktuális jóember-attitűdbe, és eltartott kisujjal, magas lóról okoskodni, hogy a többiek fasisztanácik, vagy úgy általában gonoszak, ha nem mindig a legszélsőségesebb "liberális" elmebetegség megy (azért az idézőjel, mert ők természetesen sosem voltak liberálisok, egyszerűen ellopták ezt a kifejezést). Ami a lényeg: nem. Nem a nemlétező nácikkal való küzdelem a nehéz. Vállalni a véleményed, amikor ezek a hangos debilek ordítanak és csordában mocskolnak, na AZ nehéz.
Vannak akik hiteles (esetleg indokoltan hiányzó) dokumentumokkal, a határállomásokon keresztül érkeznek hozzánk.
Vannak akik dokumentumok nélkül, erőszakos határátlépéssel, hazudozással.
Mindegy, hogy minek nevezzük az utóbbiakat, és az is mindegy, hogy milyen emberek. A helyes válasz az lenne, ha a határon sortűzzel fogadnánk őket. Ez persze nem lehet, hát a sortűzt legális eszközökkel kell helyettesítenünk.
Az előzőket meg egyedileg kell elbírálni.
És ez független a gazdasági, kulturális, népesedési vagy bármely egyéb tényezőktől.
Egy közösséghez tartozásnak a hűség és a szolidaritás az alapja. Manapság ebből nem sok maradt, mert a ördögi (gödeli) "légy hű önmagadhoz", "valósítsd meg önmagad" értelmetlenségekkel van tele a fejünk (mégis ki valósít meg kit ebben a skizofrén világban?). A család és a haza lassan elvérzik, de még tartja egy ideig magát (talán).
Így egyszerű a képlet: az jöjjön ide, aki (új) hazájának vallja ezt az országot, és ehhez meg is tesz minden erőfeszítést, ami elsősorban a kultúrális, nyelvi, történelmi identitás hordozása lenne, meg a hazaszeretet...
Munkavállalókat persze be lehet engedni, de ez mint látjuk, nem vált be. Ja, kevés az ápoló? Egy kis béremelés hatékonyabban tudja orvosolni a problémát...(+ a munkaerő szabad áramlását is át lehetne gondolni...).
De nézzünk vissza, mikor működött ez jól? Amikor Nyugat-Európa újjáépült a világháború után, főképp a 60-as, 70-es években. Akkor a megoldás a vendégmunka volt. Az NSZK-t jugoszláv és török vendégmunkások építették újjá és működtették. Win-win alapon. Ők hazavitték a pénzt a munkájukért és az otthon maradt családot is eltartották belőle. A 80-as évek végétől vannak a problémák, amikor a letelepítések elkezdődtek. Ha az önfeladás és az eseményekkel való sodródás helyett újra a kezünkbe vesszük a sorsunkat és igenis mi toborzunk munkaerőt kívülről, ráadásul onnan, ahonnan mi szeretnénk, (azaz az alacsony munkaetikájú Afrika helyett a kevésbé szerencsés, ámde serény Délkelet-Ázsiából például), akkor sikerrel járhatunk. Mindig lesz olyan, aki megfelelő ösztönzőkkel hajlandó lesz dolgozni nekünk a "messzi-távolban" is. Ha az számukra is megéri. Mi nyerünk munkás kezeket, az ottani régiókban csökken a munkanélküliség és deviza áramlik be, segítve az ottani államháztartást is. "Ne a problémát importáljuk, hanem a segítséget vigyük el oda, ahová kell". Ismerős? Nincs kényszer az integrációra, mi kapunk jó értelemben vett diverzitást, ami idővel hazamegy, de amíg itt van, megismerkedünk egymás kultúrájával és nem oldódunk fel egymásban félúton, vagy tán egészen. Ezt a szar dumát meg végérvényesen veszni kell hagyni, hogy most márpedig letolt gatyával, tátott szájjal, önként sétálunk be abba a bizonyos erdőbe, mert nincs más választás, legfeljebb megtanuljuk valahogy élvezni ami majd következik ebből. NEM! Európa erőd a déli határra súlyos fegyverekkel, tűzparanccsal és alapos válogatás a valóban munkára jelentkezők között a bebocsáttatásra. Mint ahogy azt egy magát komolyan vevő kontinensen csinálnák. A 68-as kommunistáknak és tanítványaiknak minél előbb ki kell hullaniuk a hatalomból ehhez Európában, mert ők épp megölik azt, ami a világnak ebben a ritka szegletében értékes.
1. Szerintem bőven van példa az elmúlt 20 évből, amikor az integrálódni akarót megtűri a magyar. Ez nem egy nagy tömeg, de teli van csupa jó példával. Másrészt: 70-100 ezer között van az idei évi vendégmunkás kvóta. Ez bőven az a tömeg, ami hosszútávon kezelhető, oly módon, ha nagyobb részük forog, kisebb részük tartósan itt marad. Én a filippinókkal bőven ki tudok egyezni: mivel keresztények, nagy átlagban távol áll tőlük az, ami a muszlim radikálisoktól.
2. Ehhez az kellene, hogy az állami szféra fizetése versenyképes legyen a bevándorlók számára. És még más: a szociális szférában azért is nehezebb ez, mint a versenyben, mert a gyárban el van a vendégmunkás minimális idegennyelv tudással, és mindig van olyan ember, akivel megérteti magát. Az állami szférában ez nincs meg sem alsóvezetői szinten, sem a páciensek tekintetében, itt a nyelvtudás sokkal komplexebb dolgok leírásához kéne - a magyar pedig durván nehéz minden idegennek.
3. Azért ez a kerítés dolog messze nem lehetetlen, persze mindig van aki átjut, csempészek bármi, de azért a 4 millió helyett 40 milliós tömegeket vízionálni a mediterránumban felesleges riogatás - akkora tömegek kezelését - ez most csúnyán hangzik, de így van - jóval hamarabb megoldja a jó öreg természet, az arab világ sivatagjai, és a kellően autokratikus keleti vezetők, akik szintén nem akarják őket látni kezelhetetlen mértékben. Óriási túlzásnak érzem, amikor sok százmilliós klímamenekültet vízionálunk az európai határokra: fizikai lehetetlenség, hogy ennyien idáig el tudjanak jutni.
És igen: akkor ki kéne találni valamit, amivel úgymond a "segítséget visszük oda, és nem a bajt ide". Ez pedig nem működhet, mert nem működik erőkivetítés nélkül: ha Európának nem lesz 6-8 közepes nagyságú, a közelkülföldön bármikor önállóan bevethető repülőgéphordozója a komplett flottacsoportosításokkal együtt, akkor nem lehet a segítséget odavinni, és meggátolni, hogy az a segítség meg is érkezzen, és ott hasznosuljon.
Egyébként ha sikerülne megvalósítani, akkor az félelmetesebb lenne, attól is, ha nem.
Hisz a kormánypártiak látnák, hogy a módszer működik. Azaz az állam működésének ellehetetlenítéséhez elég közel 30%-nyi ember.
És hát annyian ők is vannak.
Azaz amikor a jelenlegi ellenzék hatalomra jut, akkor ők vállnak tudatos ellenzékivé, majd előről kezdődik minden, és a magyarok 30%-a foylamatosan azon ügyködik, hogy az állam ne működjön. Vagy ez a 30% vagy a másik.
Micsoda perspektíva !!
Gratulálok, erre igazán büszkék lehettek !
Az integráció akkor működik, ha egyrészt van integrációra hajlandóság, másrészt az integrálandóak számossága az adott közösségben nem haladja meg az 5%-ot.
Ha az arány ettől nagyobb, akkor az integráció elmarad, helyette társadalmi zárványok jönnek létre. A zárványokban az ellentétek felerősödnek, és nemcsak az integrációra való hajlandóság csökken, hanem a befogadásra való készség is.
Ha az arány 20% körüli, vagy nagyobb, akkor már törvényen felül álló önkényes szabályrendszerek kailakítása sem ritka.
Megjegyzem a másod- harmad generáció ezekben a zárványokban jóval szélsőségesebb, mint a szüleik valaha is voltak, azaz messzebb vannak az integráció lehetőségétől.
Márpedig az Afrikai kontinensen a túlszaporodás nem állt meg, hanem exponenciálisan nő.
Eközben egyre rosszabb a helyzet a vízhiány, természeti erőforrások, globális felemelegedés, kontinenst feszítő háborúk tekintetében is.
Azaz amit eddig láttunk migráció kapcsán az gyenge bemelegítés volt.
Százmilliók indulnak meg hamarosan (50-70 éven belül) és nem jókedvükből teszik majd.
Azaz integrációra esély se lesz, egyébként már most sincs, de egyenlőre a helyzet kezelhető. Amikor ez bekövetkezik akkor kezelhetetlen lesz.
Egyébként abban egyetértek Ceglédi Zolival, hogy hosszú távon ez a tömeg nem állítható meg, hisz ha százmilliók jönnek, és az életbe maradásuk a tét, akkor semmi nem állítja meg őket.
Ilyenformán integráció soha nem lesz, hanem Európa megszűnik létezni ebben a formában, legalábbis ami az ezeréves hagyományait és kultúráját illeti.
Legfeljebb a dátumon lehet vitatkozni, hogy ez mikor következik be, illetve a határlezárások védekezések, mennyivel tolják ezt a véget ki.
"....azért sincsenek idehaza tömegével migránsok, mert vannak Európában jóval nagyobb országok, ahol sokkal jobban megtalálják a számításukat. Németországban, Olaszországban, Franciaországban is jobb-könnyebb nekik." A számítását az találja meg aki dolgozik, aki dolgozni megy és a munkájában sikeres. Aki a szociális támogatásokhoz akar hozzáférni a befogadó országban azokra nézve a 'megtalálta a számítását' rózsaszín eufémizmus. A Párizs lángjai, Váncsa István, ÉS, 2005.
Se Krasznahorkainak, se Orbánnak, se Gyurcsánynak, de még Magyar Péternek se.
Csakhát Orbánnak, Gyurcsánynak és Magyar Péternek az a dolga, azért fizetik őket, hogy polarizálják a valóságot, mint ahogy minden politikust.
Az értelmiség részéről a mesterséges polarizáció viszont nagyjából az értelmiség elárulása. :(
Európából nézve szerintem csak azért furcsább a Trump jelenség előretörése, mert az itteni mainstream média által vezérelt balliberálisnak mondott (persze se nem bal, és mégkevésbé liberális az a valóságban) véleménybuborék jóval nagyobb, mint az USA-ban. Az EU-ban ezt a kérdést leuralták a Trump gonosz és bohóc, a demokratál a szövetségeseink narratívával.
A mainstreamel vaó szembenállást az EU-ban szigorúan büntetik.
Factcheckereknek mondott cenzorok tiltják a különvéleményeket.
A migrációval, genderrel és a globalista elittel szembehelyzkedő politikusokat próbálják elszigetelni (AFD).
HA az elszigetelődés nem sikerült, és kormányra került a globalistákkal szemben egy kormány, akkor azokat minden tekintetben szankcionálják és büntetik, eljárások tucatjaival, és pénzelvonással (korábbi Lengyel kormány, mostani Szlovák, Magyar ..)
Szóval a liberálfaiszta diktátumok az EU-ban jóval erőteljesebbek, mint Amerikában, és amiket Trump a kezdetektől próbál felszámolni nagyon helyesen.
Ennyi a maygarázat.
Különösen fájdalmas ez művészeknél, két okból: egyrészt pont nekik van meg az a lehetőségük, hogy finom árnyalatokkal és színekkel fejezzék ki, tükrözzék az élet kis és nagy dolgait (Persze, most nem egy Bródy koncertre gondolok:). Az értelmiség politikai felelőssége pont erről szól, hogy a kocsmai politizáláson túl is legyen párbeszéd, vélemény, tartalom. Ha pedig nyíltan "kiállnak" egy-egy párt (és nem egy eszme, gondolat, törekvés!) mellett, akkor merő önhittség azt gondolni, hogy azon túl, hogy politikai reklámoszlopként funkcionálnak, más szerepük, értékük is van.
"...azon túl, hogy romba dönt egy bicskanyitogatóan igazságtalanul működő rendszert, nincs terve arra vonatkozóan, hogy mit szeretne helyette, és hogy azt ki és hogyan fogja működtetni."
Pontosan ezt érzem MP-vel kapcsolatban, csak nem tudtam ilyen frappánsan megfogalmazni.
Hát igen. Ez Tarr Bélából viszont abszolút hiányzik. Amúgy Krasznahorkai az interjú-műfajban lényegesen gyengébbet alkotott, mint a regényírásban. Nekem általában csalódást okoz meghallgatni a vele készült beszélgetéseket, pláne ha a könyveit teszem meg mércének. Ez van.
"...ez nem csak az Orbán-rezsim miatt van. (...) A probléma nemcsak politikai, hanem társadalmi is. Ez egy elveszett generáció”.
Valamivel később az interjúban az is elhangzott, hogy
"..a demokrácia nagyon törékeny, hatalmas a jogfosztott, tanulatlan tömeg, és nagyon sok a szemétláda”."
A lakosság szidalmazása visszatérő elem a liberálnál és teljes egészében nélkülözi az újdonság varázsát. Viszont fogalmam sincs a 'tanulatlan tömegek' jogfosztásáról. Kik és miért vannak a jogaiktól megfosztva, milyen jogaiktól, ki a megfosztó és miért fosztogat? Egy szavam se lenne ha ez az interjú itthon készült volna el, bár a tanulatlan tömegek akik egyben jogfosztottak is némi vérnyomás emelkedésre adott volna okot - egyébként alacsony, ez ügyben sokat köszönhetek a liberáloknak. De nem itthoni interjú, a nemes szerző a svéd médiák kebelén piheg. Hát nincs is annál szebb mint amikor külföldön mocskolja az országát egy író. A szentséges Nyugat amúgy is lenéz minket, barbárokat, ehhez ad muníciót az emelkedett lelkületű szerző.
Attól viszont megrendültem hogy a svéd patikában nem ismerték föl az írót.
Megszólalhattak volna a fanfárok amikor a lánglelkű szerző betért hozzájuk aszpirinért.
Igazából Krasznahorkai következtetése és érzése is ugyanaz, mint a legtöbb sikeres, kortárs magyar írónak: depresszió van. Annak minden vonzatával, a tehetetlenséggel, cselekvés képtelenséggel, akár ilyen, akár olyan módon torz énképpel. Krasznahorkai valószínűleg a Seiobo.. óta nem írt olyan könyvet, ahol ezt a keserűséget megpróbálta volna valamiféle magas röptű izében felülírni.
Nálam ott csúszott el a dolog, mikor a Manhattan-tervben arról kesergett, hogy az ösztöndíjas, nagy írónak a new york-i Public Libraryban saját magának kell a könyveket a polcokról beszereznie.
Ok. Egy másik, x éve Nobel-várományos író azzal tölti az idejét, hogy maratont fut.
Ezzel én nem értek egyet, de biztos vagyok benne, hogy akinek a családjában előfordult alkoholizmus, az fél, hogy ő maga is azzá válik.
Ezt kell a mindenkori kormánynak is felmutatni és magyarázni. De ezt lehet az ellenzéknek kritizálni vagy tagadni, ha tud jobbat bizonyíthatóan (!), azaz alternatívát mutatni. A bizonyíthatóan itt a működőképest jelenti. (Ha nem az, akkor pl. visszamehetünk a 2010 évek előttire és a politikai váltógazdálkodás akkori eredményeit lehet pl. elemezni és összevetni az ellenzéki programok és cselekvések várható vektorirányával.)
Politikai nyelven szólva, programot adni. Az a program, mely illeszkedik-e a magyarság önképéhez. Ha ezt nem teszi, akkor nem lehet elfogadni. Ön- és közveszélyes politikát nem óhajt az értelmes ember. Pontosan ezt akarja elkerülni.
Ám egy valamiről ne feledkezzünk meg. Ha olyan politikai-gazdasági programot akar valaki adni, ami a magyarság önérdekével nem egyezik, akkor az bukásra ítélt, már születése pillanatában is.
Nem elvitatva a cikk párbeszédre felhívó támogatható szándékát, mégis megjegyezném, hogy a NER-dongóhoz való közelítés azért nem lehetséges egy ilyen dolgozatban, mert a cikk eszközrendszere és felkészültsége nem elégíti ki a rendszert leíró (értelmező) feltételek teljesülését sem. Bár erre valószínűleg nem is merészkedne.
A hétköznapi cselekvések, kronológiai események felsorakoztatása és egy rendszer összefüggéseinek leírása (az értelmezésre történő utalások és felhívások pl. már ebbe a kategóriába esnek) egy dolgozatban nem csak hogy nem szerencsés ilyen módon, de kerülendő is. A kettő között több dimenzionális szakadék tátong.
Az eseményszintű leírás sosem lehet rendszert leíró, avagy értelmező megközelítés.
Ha így lenne, akkor az ősember se nyúlt volna a tűzhöz. ?
Tudomásul kell venni azt is, hogy nem mindenkinek lehet segíteni. A pénz nem segítség azoknak az embereknek, akiknek nincs képessége arra, hogy hogyan lehet gazdálkodni. A gazdálkodáshoz nem elég azt megmondani, hogy mit vegyen belőle. A gazdálkodásra és a munkára kell képessé tenni. Ismertem egy családot, akik borzasztó körülmények között éltek. A férfi még verte is a feleségét. A nő elment a gyerekeivel anyaotthonba, ahol munkát kellett volna vállalnia és egy év múlva saját lábra állni. De neki csak 6 osztálya volt. Takarítani is minimum 8 osztály kell, így visszatértek hamarosan a bántalmazó ember mellé...
A legkönnyebb azt mondani, hogy miért nem így vagy úgy csinál valaki valamit, ha nincs képessége minden hiába.
Apróbb észrevételem azonban az, hogy ha nem kerülnek pellengére hangosan és súlyozottan az életterünkben lévő marhára meghatározott jelenségek, akkor - sima bejelentett állampolgárként - soha nem történik semmi, csak megy a nyavalygás és a szörnyülködés. A szerző, ha jól értettem, azt mondja, oké, jó, elkészültek ezek a "valóságot" bemutató, érzékeltető,feltáró stb. médiatartalmak, de azon kívül, hogy elszörnyed vagy sajnálkozik az emberek többsége, úgysem történik semmi, max. jóemberkedés mikroszinten.
Valószínűleg a felszínét sem karcolom annak a tudásnak, ismeretnek, hány ember, család él számomra borzasztó körülmények között. És amúgy lehet, tökre félreértettem mindent, és ez egy filmajánló volt.
Pont ezért nincs gyomrom az ilyen alkotásokhoz sem, mert a problémák megoldása helyett a probléma tálalására pazarolja az erőforrásokat. Az meg egyszerűen nincs úgy, hogy egy ilyen alkotástól (a kertévé bojlert vesz a telepieknek típusú hányástól a fent említett jóemberkedő időtöltésen át pont az ilyen dokukig) az abban tematizált probléma még csak javulna is valamelyest. Nem hiszem hogy ezt ne szégyellenék annyira a benne lévők, hogy mutogatni akarják. Nem hiszem hogy - ők, a szafari témája - érdekeltek lennének ebben. A sopánkodás meg jó szar adomány: nem lehet megenni. Utáltam, ahogy a filmről, mint filmsikerről beszéltek a láthatóan jómódú alkotók. Ha pedig siker, ám legyen, de ennek a sikernek az árát ezzel a nyomorult sráccal fizetteték be. Nem elég, hogy a startmezőnél kibaszott vele az élet, most privilegizált tekintetek gyógyítják a nyomorával a lelkük furdalását. Ez pornó. Pornót meg az ember nem néz moziban.
Petya nem érzett rá szerintem különösen semmire. A fizikában (komplex rendszerekben) ismert, hogy hogyan indulhatnak meg földcsuszamlásszerű folyamatok (pl. a mexikói VB-n a hullámzó nézősereget egy kritikus nézőszám indította be. Parisi: A seregélyek röpte). Szemléletes példa lehet a közlekedőedények esete, amikor az egyikből a másikba lassan csöpög át a folyadék, majd hirtelen elindul és szinte az egész átfordul.
Így az intenzív kezdés tehát döntő lehet, ami általában nem teljesül, mert egy kis kezdeményezésnek legtöbbször kis erőforrás áll rendelkezésre (lsd. pl. Vona és számtalan más próbálkozás). Petya esetében a FB elérésekre és a jól szervezett tüntetésekre rárepülő ellenzéki média elérte ezt a hatást, amihez persze a korábbi botránysorozat során szerzett "ismertsége" is kellett. (meg persze "erőforrások", de ezt most nem vitatnám:)
Azzal egyetértek, hogy ez a protest szavazóréteg tényleg apolitikus (csak látszatra, mert igenis van véleményük, de a kisebbik rosszat választják stb.) olyan értelemben, hogy nem izgatja őket túlságosan, hogy mit kínálnak nekik, csak végre legyen ki után repülni...
Egyfelől nincs megírva az hogy a folyamatok nem visszafordíthatók, lásd a kihalás széléről visszahozott, mára ismét önálló gazdasági értékkel is bíró szürkemarha megmentését; másfelől ezzel a defetista, önmagunkat bekorlátozó mentalitással saját magunkat predesztináljuk még nagyobb beszűkülésre, tehetetlenségre és a szabad választás eltűnésére (én például ezért utasítom el pl. a húsmentes péntekeket is a menzákon); harmadrészt pedig igenis feladatunk az országunk endogén értékeiért megküzdeni, mert szép a szójalattés-vegánfasírtos globállib millenialok vágyálma, hogy mind a kilencmillióan élhetnénk Pesten és dolgozhatnánk multiknak, de a tokaji lejtőkön és a kiskunsági homokban bizony a civilizált létforma gazdasági alapja a szőlőművelés (ahogy pl. Bábolnán is a csirketartás, ha már húsmentesség).
Hornt felesleges idevenni, mert 1994-ben nem Orbánt verte meg hanem Borosst, de ha már a három demokratikus baloldali győzelem: Orbán 2010 után pont azt emelte bele a politikájába, aminek hiányával kulcsrétegeket vesztett 2002-ben és 2006-ban a győzelemhez: a ratkós és ifj. ratkós generáció "apolitikus politikusságát", avagy ha úgy tetszik, a Kádár-rendszer iránti nosztalgiát, avagy legyen egy erőskezű vezető, aki helyettük is megmondja mi a stájsz a világban, közben pedig pont eleget etet kiskanállal szájon át ahhoz, hogy produktivitás nélkül is lehessen önálló életet élni.
Hángerien Petya erre érzett rá, amire MZP-ék stratégái nem: a Fidesztől nem úgy lehet elszívni a szavazatokat, hogy úgy dehonesztálod őket hogy közben hangsúlyozod, hogy azért valamilyen szinten te is jobboldali vagy (talán). A szociban felnőtt prolikat hangzatos jelszavakkal, a "nem kell tenned semmit és mégis jobb lesz" ígéretével lehet magadhoz terelni. Jómagam az ország - papíron - egyik legfideszesebb környékén élek, még Tiba Pistát is újraválasztották (kétszer is!) a kimondottan visszhangos gazdasági visszaélési botrányai után, ehhez képest a városban az öt és fél éve még tisztán fideszes közgyűlést és ősfideszes polgit felváltotta egy exfideszes, de az expolgival ellenséges viszonyban lévő nénike, illetve a mögötte összegyűlt momentumos-jobbikos-mszps-kriptotiszás összefogás is többséget szerzett (plusz valahogy sikerült a Mi Hazánkat is meggyőzni, hogy álljon be a körtáncba). Mindehhez az infláció és a gazdasági krízis letagadhatatlan országos hatása mellett két dolog kellett: a közvélemény leuralása a városi tematikus Facebook-csoportokon keresztül, illetve Petya '24 tavaszi megváltói üzenetei egy olyan országról, ahol tej és méz folyik, és az összes honpolgár, akinek eddig csak Viktor akadályozta meg a jólétét, a semmiből felmagasztalódhat.
"Ha viszont (tegyük fel) ez tényleg egy fasisztoid maffiarendszer, akkor a magyar ellenzék ugyan miért nem csinálja azt, mint a venezuelai? "
Kedves Tamás! Tegyük fel, hogy nem szereted a tejet. De akkor minek a francnak iszod mégis????:)
@mehehh, Puzsér nálam is kiverte a biztosítékot... hogy jön ide??? A többiekkel is van bajom. Pl. Schiffer sok érdekes gondolatot osztott már meg helyzetértékelés vonatkozásában, annál kevesebbet a praktikumról és a működőképes víziókról. Na de Puzsér??? Csak nem a Tarotra gondoltál? :)
Ebből adódik, hogy egész másképp működik, mint a dél-amerikai, ázsiai vagy maffia analógiák. Az is következik, hogy a mindenkori ellenzék nem tehet mást, mint kibekkeli azt az időt, amikor már eléggé meggyengültnek látja a kormányoldalt, hogy választási kampányban kibillentse - forradalmi hullámok, zavargások, kormánybuktató tartós tüntetések szóba sem jöhetnek. Tulképpen Orbán sem tett mást, és nála is kb húsz évig (vagy ahogy vesszük) tartott, amíg kibillentette a ballib elitet. Most a Tiszával érkezett el a NER igazi és valszeg végleges meggyengülése, kérdés, hogy a billenés mikor jön el. Demszky ötödszöri újraválasztására visszaemlékezve fene se tudja, de a lejtmenet megkezdődött. Erőszak és elszámoltatás persze most sem lesz, csak köpködés és acsarkodás. Ami újdonság, hogy az ország lassan feléli demográfiai és egyéb tartalékait, ezért ez a politikai-gazdasági kínlódás/látszattevékenység már nem tartható sokáig.
Egyébként Géczy Gábor beszélt valahol arról, hogy a korszellem változásával bizonyos dolgok, mint a húsfogyasztás vagy a bor kimennek a divatból és ez ellen kár küzdeni.
Hót unalmas, ez az egész, de tényleg, hogy 15 év után ezzel szenvedtek. És a cikk szerzője már évtizede politikai cikkeket ír. Oké.
Azért van az Orbán hatalmon, segítek, mert volt egy pár év, mikor volt gazdasági növekedés, míg Gyurcsánynál nem volt, mikor az ő idejében is bő gazdasági növekedés volt nemzetközi szinten a környező országokban mindenhol, de legalább Orbán tudott GDP-t növelni, ennyi a nagy trúvája, meg a közvéleménykutatás-kormányzás, meg az, hogy a lightos autokráciával megcsinálta a maga rendszerét, és van egy struktúrája. Beletenyerelt a migránsválságba szerencsésen, volt egy kis adózzuk meg a külföldi vállalatokat és a magyarokat részesítsük előnyben féle kamu szövege (valójában áthárították, és haveri oligarchák, nem a legjobban megérdemlő magyarokat juttatták pozícióba, ez a legnagyobb vétke az Orbán-kormánynak).
Orbán szervezi az egész rendszert, aki ezeket nem érti, olyan nincs szerintem. (Mindenki tudja, hogy mi ez a rendszer. Felejtsük már ezt el, hogy ezzel szenvedünk, hogy meghatározzuk.)
Magyarország második legnagyobb hibája az, hogy az Orbán-kormány annyira legyengítette az ország immunrendszerét, hogy egy Magyar Pétert tudott kitenyészteni, és nem reflektál rá a nemzet kellőképp. Vannak arcok, akikkel egy újabb rendszerváltoztatást lehetne csinálni: Puzsér, Vona, Schiffer, Tölgyessy, Csizmadia stb. stb. Rengeteg okos ember van, akivel le lehetne ülni, csinálni egy újabb kerekasztalt, és megbeszélni, hogyan tovább, de MP ehhez túl önző, pedig megtehetné, hogy szerény legyen.
Helyette "empatákra nincs szükség,” vagyis lélekkel rendelkező emberekre, hülyézi a saját párttársait, lol, újságírókat dunába akar lökni, telefonokat dobál a Dunába, orosz propagandát mond fel. Dezső Andrást, az ország egyik legjobb oknyomozó újságíróját, Fidesz-propagandistázza, és jól láthatóan narcisztikus, finoman fogalmazva. Miközben a lehetőség meg lenne egy 3. rendszerváltoztatásra, de MP-vel áhh, esély sincs erre, ő is inkább úgy építi a pártot, hogy ki szerelmes belé, és nem úgy, hogy ki a legalkalmasabb az adott területen.
Orbán 100% hogy menni fog, és jön MP. Már elverte három balos: Horn, Medgyessy és Gyurcsány is a választáson, szóval nincs itt Orbán szerelem, most már nem megy a szekér az országnak, és a nép a pénztárcája szerint dönt legfőképp.
Hót unalmas bármit is beszélni az országról, a polgári kultúrát kell megteremteni, ahol tudjuk, a saját környezetünkben vagy tágabban, és ennyi. Reménykedjünk a jobbakban az ország jövőjét tekintve. Ennyi.
Aki nem ismeri és nem látja át az Orbán rendszert, az hülye, mint a seggem. Az egyetlen egyik nagy előnye az Orbán kormánynak, hogy átlátjuk a működését és tudjuk, hogy működik.
Hogy nem lettem akkor sem alkoholista, sem absztinens? Úgy, hogy valamiért a borokkal kialakult egy, hogy hívjam ezt, tudatos viszonyom. Nem iszom alkoholt csak a hatásáért. Nem iszom csak azért, hogy minél gyorsabban berúgjak. Nem iszom rossz bort, legfeljebb véletlenül. Ugyanakkor mindig tudni akarom a történetét, fajtának és helyszínnek, és pláne összekötni az alkalommal, amikor megiszom. A világ legjobb randevú-bora volt a hosszúhetényi Szabó Pince rajnai rizlingje, őszintén elrugaszkodva az osztrák móditól, helyette, mint az őszibarack, amibe beleharapsz és így lecsorog a leve az ujjaid közt. Csodás. Volt vagy két nyaram, ahol hétvégente a Mayerék málnaszörpöt idéző sillerével közöltem a ligetben, hogy gyermekké tettél. Máskor meg bicskáztam szalonnát kövidinkával, saját nagyapámnak képzelve magam, és azt is tudom, hanyadiknak jó egy Fakin Malvazija az asztalon. Kadarkából és tóalmási kolbászból csalok magyaros chorizo al vino tintot – és még ezernyi hasonló, tényleg nincs jobb szavam rá, viszonyom van a borhoz. Liezon.
Szóval szerintem inkább ilyesmire lenne érdemes törekedni, ha alkoholról van szó, nem a „meghaladásra”.
Apropó, zöldpolitika: vigyázó szemünk Hollandiára vessük. Kedves uniós elvtársaink kitalálták, hogy túl sokat finganak a tehenek, ezért fel volna ildomos számolni a holland szarvasmarha-tenyészet jelentős részét; ennek eredményeképp először egy egyetlen célra létrejött agrárpártot (BBB) a parlamentbe juttattak, majd miután a Rutte-utód kurd asszony elszólta magát és lezúzta a politikai karantént Wilders körül, a PVV-t sikerült kormányra emelni meggyőző többséggel. Mindezt azzal, hogy a történelmileg vérszoci holland agrártársadalmat egyöntetűen az uniós politika és a holland mainstream ellen fordították. Ők voltak az első fecske, de ha tovább rángatják a kontinensen élők bajszát a megélhetésükkel, ez dominószerű lehet.
Ezek közül csak a méretgazdaságosságot említeném. Elég csak összehasonlítani a magyarországi legnagyobb sör és bor termelőket. Más nagyságrend, pláne, ha a szőlészettel is foglalkozó termelőket vesszük. A társadalmi problémákból van elég, az írás is tartalmaz jónéhányat. Saját tapasztalatom, hogy a fiatalok között kevés az élvezeti fogyasztó vagy aki asztal melletti jó beszélgetések közben kortyolgat. A hatás kedvéért isznak, ez pedig nem a bornak kedvez.
Rendszeresen járok egy gazdához (kb. 10 ha szőlővel), akinek a bora messze az én ítélőképességem felett van...vagyis ennél jobbat nem igen tudok elképzelni. Képtelen eladni, pedig benne van szíve-lelke és egy sokgenerációs hagyományápolás is. Mit tud csinálni? Prémium vörösbor helyett rozét készít (relatíve arra van nagyobb kereslet), eladja a szőlőt vagy a kész bort egy nevesebb termelőnek (aki bár relatív nagypályásnak tűnik, de valójában ő is küszködik).
Mediterrán országok kapcsán: a cikk nem említi, de talán a leglényegesebb különbség, hogy a mediterránon kb. nem árulhat az ember alkoholt, ha nem árul mellé ételt. Magyarországon kész csodaszámba megy, ha egy kocsmában a ropin kívül mást is kap az ember, az étterem meg arra van, hogy telezabáljuk magunkat. Erről a problémáról itthon a szakácstársadalom egy része is beszél, pedig nyilvánvaló, hogy ha rendbe akarjuk tenni az alkoholt, akkor az étkezési-éttermes kultúránkat kell átállítani. Azzal is bőven lehet az általános egészségügyi állapotunkon javítani, és nem kell hozzá előadni ezt az újvonalas aszkétizmust, mint egészségtudatosságot - ami úgy röhejesen hangzik olyan emberektől, akik letolnak napi 4-5 kávét és állandóan a telefonjukon lógnak vagy egy laptopot nyomogatnak munka címén.