Mint anyaországi magyar, arra teszek kísérletet, hogy felvázoljam, mit jelent, mint jelenthet Trianon nekünk, akik a maradék országban születtünk és élünk.

Idén is megnyílt a magyar közélet pénzügyi kukkolója, nyilvánosságra hozták a parlamenti képviselők, kormánytagok és vezető állami tisztségviselők vagyonnyilatkozatait. Ahogyan a szexuális jellegű, úgy az anyagi természetű pornográfia is a mások magánéletébe való beleskelődés élményét adja.

Ahogyan az ehhez hasonló, sokakat érintő, tisztázatlan hátterű történések esetében lenni szokott, azonnal terjedni kezdtek a legkülönbözőbb elméletek a lehetséges tettesekről. Ez természetes. Ahogy ma Magyarországon az is, hogy a politikai szekták lelkes hívei és felkent papjai azonnal megtalálták a felelősöket.

25 éve léptünk be az új évezredbe, s ez a negyedszázad javarészt arról szólt, mekkorát tévedtünk az elején. A 2000-ben a nyilvánosság tereit szinte hézagmentesen kitöltő korszellem 2025-re elpárolgott. Nem megkérdőjeleződött, nem átalakult – megsemmisült.

Mi, akik a nyilvánosságban írunk és beszélünk, nem mondunk le az észérvekről, és azt reméljük, hogy azok, akik olvasnak és hallgatnak minket, nem mondanak le az észérvekre való igényről.