Szerda délután (amerikai idő szerint reggel) Mark Zuckerberg egy videóval jelentkezett, melyben bejelentette, hogy a Meta kirúgja a tényellenőröket, és helyettük a különböző platformjain, mint a Facebook vagy az Instagram, az X-hez (régi Twitter) hasonló közösségi megjegyzések rendszerét vezeti be. Indoklásában kitért arra, hogy bár komplex rendszereket fejlesztettek az elmúlt években az olyan nemkívánatos tartalmak elleni harcban, mint a dezinformáció, ezek a rendszerek tévednek, és ha csak 1%-át cenzúrázzák a tartalmaknak, az is millió embert érint. Egy kapcsolódó blogposztban azt írta a Meta, hogy a rendszer különösen olyan témákban volt hajlamos korlátozni a közbeszédet, mint a bevándorlás és a nemi identitás, ezzel eltávolodva az emberek tényleges véleményétől, így a jövőben ezeket nem fogják tiltani.

Zuckerberg a videójában megemlítette, hogy a választások fordulópontot jelentettek a szólásszabadsághoz való hozzáállásban, ez áll a döntés hátterében, emellett a nemzetközi ügyekért felelős tisztjét, a demokratákkal jó kapcsolatot ápoló Nick Clegget lecserélte a republikánusokkal baráti viszonyt fenntartó Joel Kaplanra.

Az Európai Unióban ezzel szemben rögtön tisztázták, hogy a döntés egyelőre csak Amerikára vonatkozik, nálunk továbbra is marad a tényellenőrzés, de a vállalat felülvizsgálja a Digital Services Act szabályozásának való megfelelést, aminek keretében épp a Twittert készülnek szankcionálni az EU fejesei.

A közlemény arról nem szólt ugyan, de érdemes megemlíteni, hogy az amerikai versenyhivatal éppen trösztellenes eljárást folytat a Meta ellen az Instagram és a WhatsApp felvásárlása miatt, ami épp a tárgyalásos szakaszba lép, így Zuckerberg nem csak a lelke mélyén alvó szólásszabadság-bajnokot találta meg szerda reggelre, hanem jól felfogott érdeke szerint próbál épp jól feküdni az új Trump-kabinetnél.

Így hát mielőtt pezsgőt bontanánk, hogy búcsút inthetünk a tényellenőrök és a mondavacsinált okokból, következetlenül büntető közösségi médiás cenzúra világának, hátrébb kell lépnünk egyet, hogy megértsük, mi is történt – és történik – itt valójában a dezinformáció elleni harc címszava alatt.

Ugyanis az előző évtized még úgy kezdődött, hogy kitört az arab tavasz: a Közel-Keleten sorra lázadtak fel Egyiptom, Tunézia, Líbia, Szíria, Jemen és Bahrein népei a diktátoraik ellen, megdöntve több rezsimet és tartós belpolitikai válságba, polgárháborúba taszítva számos másikat. A nyugati sajtó a demokrácia újabb győzedelmes hullámaként keretezte az eseményeket, már az arab tavasz...