Olvasom a különböző szerzők összefoglalóit, akik a fordulat évéről, áttörésről, ilyesmikről értekeznek. Biztos igazuk van, hiszen eddig is mindig igazuk lett. (Soha, semmiben).

Idén a Nemzeti Együttműködés Rendszere a bel- és a külpolitikában – még ha szenvedett el fájdalmas veszteségeket is – egyaránt komoly lehetőségekhez jutott. Ami változatlanul gondot okozhat számára, az a gazdaság teljesítménye; nemigen érzékelhetőek azok a folyamatok, amelyeken Nagy Márton derűlátása alapszik, márpedig, ha a gazdasági miniszter tempós bővülési tervei nem válnak valóra, úgy a 1,5–2 százalékos gazdasági növekedés bajosan fogja elűzni az általános rosszkedvet. Ebből meg még bármi lehet, a rendszer stabilitásának egyik záloga az alsóbb néposztályok egzisztenciális viszonyainak fokozatos javulása volt; a Fidesz választásról választásra regisztrált szavazatgyarapodása egy az egyben követte a reálbérek alakulását 2014 és ’22 között.

Ráadásul a távlatok sem ígérnek túl sok jót. Az ország hosszú-hosszú évek óta leginkább a német gazdaságtól függ, hiába a kínaiakkal kötött üzletek, hiába Trump győzelme és az abból eredő esetleges kedvezmények, hiába a szankciók lassankénti elmaradozása, amennyiben az európai gazdaság kilátásai nem javulnak, sőt, ha a trumpi politika az uniót és annak legnagyobb gazdaságát fogja sújtani, akkor a jelenleginél is nagyobb gondok támadhatnak. Ennek ellenére – mint említettem – a magyar kormány kedvező fejleményekkel is számolhat.

Nyilván első helyen Donald Trump visszatérését kell említeni, amire négy évvel ezelőtt egy fityinget nem tett volna senki. Kivéve a magyar miniszterelnököt. Pressman nagykövet jól vette észre: Orbán Viktor a diplomácia etikettet és a kötelező megfontoltságot messzire hajítva tartott ki a régi-új elnök mellett. Eredménye, hogy a modernkori történelemben magyar vezető ilyen helyzetbe még nem került, mint most Orbán. Persze Trump elnök személyiségéből következően ez önmagában nem jelent garanciát semmire, de nem is biztos, hogy önmagában kell nézni. Adott esetben a magyar kormányfőnek a távoli barát puszta létezése elég súlyt adhat az öreg kontinens egyre zűrzavarosabb küzdelmeiben. Amerika érdekeivel szemben nem áll határozott, egységes és széles társadalmi bázisra támaszkodó európai vonalvezetés.

Az év végére megbukott a francia és a német kormány is. Hatalomra ugyan nem került, de megnyerte a választást az osztrák – fogalmazzunk így – szélsőjobb. A két éve hivatalba lépett poszt-posztfasiszta Giorgia Meloni kormányzása szinte sosem tapasztalt stabilitást hozott...