Az orlandói repülőtéren gyorsan leteszem fiamat. Repül vissza New Yorkba, ott dolgozik egy PR-cégnél. A másik is New Yorkban dolgozik, ő tanár és újságíró, a lányom itt él Floridában. Mi itt telelünk a feleségemmel és a kutyával, amúgy Connecticutban és New Yorkban töltjük az év nagy részét. Hajtok kelet felé az I-4 Express autópálya szélső sávjában. Ez a rövid közlekedési útvonal Florida „rendező pályaudvara”, öt irányba tereli a forgalmat, Miami, Tampa, Orlando, Jacksonville és Daytona felé.

Daytona felé hajtok, a tengerpart irányába, éppen elhaladok Florida legnagyobb autókereskedése, a Daytona Auto Mall mellett – a hirdetések szerint tizennyolc márka hatezer járműve található az üzletekben. Itt vettünk tavaly télen egy Mazda CX ötöst. Egy Jeep Wranglert szerettünk volna, jobban illik Floridához, de diadalmaskodott az egyszerű életvitelünk, Volvo, Subaru Outback, Honda CRV, és most a folytatás, egy Mazda. Családi szokás szerint nevet is adtunk neki: Daytona Blue. Jól megy, és ennél jobb nem is kell.

A tengerpartnál fordulok északnak, Ormond Beach felé. Ormond tengerparti részét a New England-i szerszámkészítő szakszervezetek vásárolták fel a harmincas években. Kis hotelek sorát hozták létre a munkáscsaládok üdültetésére és rehabilitációjára. Egyszerű, nem hivalkodó három-négyemeletes szállodák sora – hatvanas évek, szocializmus, Balaton, Aranypart. Ahogy Connecticutban, itt is megvan az egykori indián törzsek lábnyoma, a Timucuan törzs élt itt egy Nocoroco nevű faluban. A falu néprajzi maradványai most egy nemzeti park részét képezik, nagyszerű délutáni séta a kutyával.

Ormond végén megállok az orosz bodegában, jó a kávé és a rántotta. Van füstölt hal, pácolt hering, blintzek. Minden héten sütnek egy tortát is, legutóbb Esterházy volt, ami nem egyszerű művelet, de jól sikerült nekik.

Ormondtól pár perc és otthon vagyunk, Flagler Beach. Flagler egy régi szörfös falu, a hullámokról híres. Középmagas, üveges hullámok. Tökéletes a kezdőknek, gyerekeknek és a profik is kedvelik. Siklanak a kölykök egész évben, és létezik itt egy életforma, amit most tanulok: a szörfös nyelvhasználat, és maga a csendes, tengerparti élet. Mai kifejezés: üveges – amikor a hullámok, nem zavarva a széltől, rendkívül simák. Ideális feltételek a szörfözéshez.

De hiába hajtunk, hiába siklunk, itt is utolér minket a politika. Az ünnepeket valahogy megúsztuk különösebb családi válság nélkül...