Bizonyára nem csak nekem tűnt fel, hogy a Tisza Párt felemelkedése kapcsán többen megjegyezték, hogy az egész sokkal jobban hasonlít egy startupra, mint egy politikai pártra. Szóba került ez a Vogel Evelin-féle 444-interjúban, a Tisza-körüli háttéremberekkel foglalkozó cikkükben, és a párt körül megjelenő diskurzus is sokkal ismerősebb egy combos, negyedéves kickoff meeting közhelyeiből, mint a politikatudomány szakszótárából.

Emlékezetes, hogy már a Momentum is ebből a rétegből keveredett ki, kezdeti népszerűségüket abból nyerték, hogy a fehérgalléros középosztály végre felfedezhette önmagát néhány képviselőben, a Tisza pedig ezt a választói réteget és imidzst viszi tovább, sőt, úgy vitte magával a liberális értelmiséget, hogy nem próbált meg nekik tövig benyalni (sőt).

De itthon ezzel együtt is kevés embernek mond bármit a startup kifejezés. Ez a vállalkozásforma ugyanis a techszektor sajátja, az elmúlt évtizedek alacsony kamatkörnyezetének egy sajátos terméke, a kaliforniai típusú turbókapitalizmus felforgató ereje. Magyarországra „csak” a vihar széle jutott el. Mert bár van hazai startup-színtér és tágabban vett techszektor, a válság előtt programozó-gyorstalpalóval át is gyúrtak jobb sorsra érdemes embereket kódhányókká, azért a mindennapi életet közvetve „csak” a nagyvárosokban érintették az olyan termékek, mint az Airbnb, az Uber, a Bolt, a Foodora vagy az e-rollereket biztosító Lime.

Ezekben a szolgáltatásokban az a közös, hogy a középosztályi nyilvánosság kitörő örömmel hangoskodott mellettük, így az, hogy a Tisza Párt úgy működik, mint egy startup, amolyan magától értetődően jó dologként lett prezentálva – pedig, ha azt mondanánk, hogy ez a párt egy gazdasági társaság, akkor az emberek mindjárt felhúznák a szemöldöküket. Nekem szerencsére (vagy szerencsétlenségemre) az egész profi karrierem különböző startupok szolgálatában telt, így szeretnék kicsit elmélázni a startup-párt fogalmán.

Először is, nézzük a nyilvánvaló különbségeket!

Egy politikai párt – hagyományosan – rendelkezik tagsággal, helyi alapszervezetekkel, küldöttséggel meg választmánnyal, akik megválasztják a vezetőket, majd kialakítanak egy programot, amit képviselnek. Ezen belül a párt létrehoz munkacsoportokat (vagy bizottságokat), ahol megadott részfeladatokkal foglalkoznak a külföldi kapcsolatok ápolásától kezdve a kampányanyagok előállításáig. Az elvük a demokratikus reprezentáció elve, miszerint van ugyan vezetőség, de azokat a többség akarata erősíti meg pozíciójában már a párton belül is, mert az általuk kínált program tükrözi a párt többségének akaratát.