Nincs többé az amerikai külügytől ingyen pénz, állítólag; feltételezve, hogy így is marad, mit jelent ez nekünk, kelet-európaiaknak?

Narancsos forradalom Szlavéniában

Nem várt fordulat: Bohunk Bogumil alakít kormányt Szlavéniában. Ez remek hír, Szlavénia ismét éltanuló, nyert a demokrácia. Ez borzasztó hír, elcsalták, putyini befolyás, százezres tüntetések a fővárosban. A két értelmezéssablon forrása az amerikai külügy által pénzelt, feltérképezhetetlenül belterjes média-akadémia-NGO-trutyi, ami a teljes kelet-európai régióban harmincöt éve jelen van.

Ahogy a Niccolo Soldo néven blogoló horvát napernyőkölcsönző összefoglalta:

1. A független média Washingtonból kap pénzt.
2. Ők a globális liberális politikai trendekhez igazodó híreket közölnek.
3. Az ugyanezen források által fizetett NGO-k nyilatkoznak nekik.
4. A nyugati média ezeket az anyagokat használja fel, hogy beszámoljon az ezekben az országokban zajló történésekről.
5. Ezekre a hírekre hivatkozva alakítják Washington régiós politikáját

Ez egy teljesen zárt visszacsatolási kör.

A fenti lánc – és tetszőleges permutációi – működése a keleti blokkban általános tapasztalat. Megint színes forradalom, megint ökölbeszorítottkéz-logó, weyerbélázás a szokásos lapokban – egy balkáni csak ásít, ezért nem fogja megszakítani az egész napos sziesztáját.

A stréberek lázadása

A lázadó stréber archetípusa a klímaaktivista: leönti a festményt, lezárja az utat, majd elviszik a rendőrök, és begyűjt egy ejnyebejnyét. Névvel, arccal, büszkén. Valódi következmények nélkül teheti ezt, mert a hegemónia mellett lázad, mert egy stréber.

Az nem lázadás, amit kitehetsz a LinkedInedre, amiért csak dicséretet kapsz, amiért nem ér hátrány a munkaerőpiacon, az akadémiai karrieredben. Tudjuk, itt Keleten legalábbis, hogy az ilyen ember: stréber.

Azt is tudja, tudjuk, mit szabad és mit nem, nem kell erről memó: egy rossz lépés, egy rossz vélemény, legyen akár szó a rossz radikális feminizmusról (TERF), és feketelistán találja magát az ember.

Bohunk Bogumil egy borzasztó zsarnok, egy visszamaradott, vérszomjas szörny, kiabálja a világba tört angolsággal egy maréknyi Twitter-fiók: van közte akadémikus, újságíró, nyugati multinál unatkozó programozó. (Szlavéniában Facebookot használ az átlagember, a Twitter nyugati közönségnek szól). A piacból megélő, rendes szakmával rendelkező programozóé látszólag a legnagyobb véleményszabadság, de a feketelistára kerüléstől ő is retteg, így ugyanazt fogja papagájkodni, amit a média-akadémia-NGO-trutyi.

Nem tehet rossz lóra egyikük sem: ha kellően elkötelezettnek...