Idén is megnyílt a magyar közélet pénzügyi kukkolója, nyilvánosságra hozták a parlamenti képviselők, kormánytagok és vezető állami tisztségviselők vagyonnyilatkozatait. A pornó nem véletlenül népszerű. Ahogyan a szexuális jellegű, úgy az anyagi természetű pornográfia is a mások magánéletébe való beleskelődés élményét adja. A két műfajban közös vonás az is, hogy a kukkolók nagy többsége alapvetően tisztában van vele: amit lát, az nem a valóság, legfeljebb annak egy szelete, jelentős részben pedig egyszerűen képtelenség – mégis rengetegen lelkes fogyasztói maradnak a shownak. Ez a hozzáállás a mások hálószobájába bepillantást ígérő felnőtt filmek esetében a mentális egészség megőrzésének fontos feltétele. Hiszen, aki a pornográfia nyomán képzeli el a valódi nemi életet, azt általában igen komoly csalódások érik.

Ugyanakkor politikusaink évente ismétlődő rituális anyagi kitárulkozása kapcsán ugyanez az ironikus félmosollyal kísért lakonikus beletörődés sokkal inkább társadalmunk súlyos lelki betegségének tünete. Ha az erotikus ipar (vagy akár kevésbé explicit, de sokszor még gátlástalanabb módon a bulvármédia) hazudik nekünk, hát magunkra vessünk, elvégre a világon semmi jogunk sincs tudni az igazságot mások magánéletéről.

A mi adónkból befolyt ezermilliárdok felett rendelkező vezetőink és képviselőink anyagi helyzete azonban nem magánügy, ennek pontos, valósághű ismeretét igenis megkövetelhetnénk tőlük. A jogszabályok így is rendelkeznek. Mi viszont önként lemondunk erről.

Tudjuk, hogy tudják, hogy tudjuk

A nyilatkozatokba beleírt képtelenül alacsony összegek és arcátlanul értéktelen vagyonelemek láttán összekacsintunk: „ja, hát persze, apám, tudod, kinek meséld!” Aztán nem történik semmi. Elkönyveljük, hogy dörzsölt állampolgárok vagyunk, akiket a dörzsölt politikusok sem tudnak megvezetni. Az ordas kamuzásokból viccek, mémek és stand-up poénok születnek, amelyeken önfeledten röhögünk.

Büszkék vagyunk rá, hogy nem tudnak hülyére venni minket – és közben évtizedek óta hagyjuk, hogy hülyének nézzenek. Ezzel az elitünk is tisztában van, és ezért a következő és az azt követő alkalommal is hazudni fognak. Orbán Viktornak papíron legközelebb is egy közepesen sikertelen kisvállalkozónak megfelelő vagyona lesz, Jakab Péternek meg összesen egy 18 éves Opelje.

Hogy ez a „tudjuk, hogy tudják, hogy tudjuk” játék mennyire kikezdte állampolgári öntudatunk maradványait is, azt jól jelzi, mit kezdünk azzal, amikor egy-egy politikus legalább részben felfedi mesés vagyonát előttünk. Semmit. Az égvilágon semmit.

A kormányban legkevesebb három miniszter van, akinek a bevallott...