Múlt hét óta az Amerikai-óceán túlpartján egy turbó-Amerika bontogatja a szárnyait.

Azok, akik végigszurkolták/szörnyülködték Trump 2016-os győzelmét, két hónappal a beiktatása után, 2017 kora tavaszára csalódtak is. Ezt követte szűk négy év impotens szenvedés – ez az impotencia szülte az első Trump-elnökség legnagyobb erényét, az új háborúk hiányát.

Nem épült meg a leghangosabb és legkönnyebben megvalósítható kampányígéret, a Fal. Hiába volt republikánus többség a szenátusban és a kongresszusban az elnökség első két évében, Amerika képtelen volt teljesíteni a választók akaratát, a fal megépítését a mexikói határon.

Olvasva a bombasztikus bejelentéseket a mostani beiktatást követően, 2016 veteránjai visszafogottak: ne számold meg a csirkéidet, amíg ki nem keltek, ahogy ők odaát mondják. Ezt javaslom minden olvasónak, ha örül ennek a fordulatnak, ha bosszankodik: várja meg az első száz napot!

A nyugati világban a liberális hegemónia korának vége; az amerikai hegemónia viszont töretlen. Ami ellenérzés volt Washingtonnal szemben – legutoljára az iraki háború kirobbantása miatt, 2008 végén –, Obama győzelmével elhárult. Obama volt az ürügy az európai elitnek, hogy akadálymentesen egybeolvadjon – ha szubmisszív partnerként is – az amerikai elittel. Hiba volt, ezt sokan kezdik beismerni, de túl késő az ébredés. Úgy fog felpörögni az európai szuverenitás, ahogy az elmúlt három évben felpörgött az európai hadiipar: sehogy, de ha igen, akkor hitelből, mást gazdagítva. Leginkább szavakban.

A második Trump-kormány tesztje a fal megépülése, most már északon is, nem csak délen. Az európai szuverenitás tesztje az Északi Áramlat témájának beemelése a transzatlanti kapcsolataink kritikájába: az előbbi tett, az utóbbi csak beszéd, de mégis, a fal létrejötte a valószínűbb.

Van persze lejjebb is: Európa Kínát is elmarhatja magától, hogy végképp elszigetelődjön. Erre volt és van is amerikai parancs, de most könnyebb neki ellenállni; az EU-típusú dekadens elit viszont nem racionális. Maguk az európai emberek ellenben kezdenek racionálisabbak lenni, mert ők már nem engedhetik meg maguknak a dekadenciát – elinflálódott költségelem lett nekik az is.

2000–2025: az európai dekadencia kora

A dekadencia korának hajnala az euró bevezetése: előtte sem volt szegény Nyugat-Európa, mégis kicsi, olcsó, egyszerű dobozautókat gyártottak és vásároltak nagy tömegben maguknak. A kétezres évektől a német népautógyár már sokhengeres, túlkomplikált szörnyeket...