Időről időre körbefut a magyar interneten egy felvétel, amelyen egy fiatal politikus, aki kellemetlen kérdéseket kap, arról beszél, hogy őt „tőrbe csalták”, majd leteremti a sajtót, hogy miért csak az „szúrja a szemüket”, ami az ő pártjában szerintük megkérdőjelezhető, miért hallgatnak mások hasonló ügyeiről. Végül leszögezi az ügy kapcsán, hogy „bizonyos dolgokat nem viselek el”.

Ez nem egy titokban készült felvétel, és nem az elmúlt hetekben jelent meg a kormánypárti médiában az ellenzék legerősebb pártjának elnökéről. A videót a Fekete Doboz készítette, a helyszín Farkasházy Tivadar balatonszárszói kertje, az időpont 1993, a főszereplő pedig Orbán Viktor.

Az affér komoly felháborodást keltett a liberális értelmiség köreiben, akiknek a véleményét az ominózus kínos kérdéseket is megfogalmazó György Péter foglalta össze talán a legtömörebben: „Viktor kialakította magának azt a szerepet, hogy ő bírálhatatlan, de ez egy rettenetes szamárság, mert aki bírálhatatlan, az előbb-utóbb megőrül.”

Orbán Viktornak akkor javarészt igaza volt, György Péternek javarészt igaza lett.

Máig nem tudjuk, hogy valóban előre megtervezetten kérdezték-e fel a Fidesz elnökét Szárszón, ám azt az óta már sokan (például maga Farkasházy is) beismerték: az egész jelenet sokkal közelebb állt a megszégyenítő szándékú számon kéréshez, mint az őszinte érdeklődéshez. Orbánnak tehát alapvetően igaza volt 1993-ban.

Ahogyan György Péternek igaza lett az ezt követő évtizedekben. A miniszterelnök természetesen nem „őrült meg” (legfeljebb a grazi elmegyógyintézeti kezelését tényként hirdető rohamellenzéki nyilvánosság párhuzamos valóságában). Ám az idő múlásával az ellenvéleményt, a kritikát, sőt egyre inkább már a visszakérdezést is egyre nehezebben viselte, nem egyszer egyenesen az árulás jeleként értelmezte és értelmezi ma is. Orbán Viktor természetesen rengeteget változott az elmúlt harminc esztendőben, ám e tekintetben – egyre kérlelhetetlenebbül - következetesen ugyanazt az attitűdöt képviselte.

Ellentétben a liberális értelmiség jelentős részével, amely az elmúlt háromnegyed évben egy kísértetiesen hasonló habitusú új politikai üstökös lelkes (vagy kevésbé lelkes, de Orbánnal szemben támogatandó, az eredmény szempontjából ez sajnos egyre megy) követőjévé vált. Magyar Péter lényegében közéleti feltűnésének kezdetétől fogva, az első, számára kellemetlen hírek, vélemények megjelenése óta gyanúsítgatja és minősítgeti a különböző orgánumokat, újságírókat, véleményformálókat.

Ez persze támogatói közül is sokan tartják visszatetszőnek, ám saját és mások ellenérzéseit is leintik azzal, hogy a...