A YMCA, amit a Trump-kampány és a beiktatás jócskán újrapörgetett, nemcsak hogy világsláger és örökzöld, hanem egyenesen az amerikai kulturális örökség hivatalos része, amióta 2020 márciusában bekerült a National Recording Registry-be, ami azoknak a hangfelvételeknek az összessége, melyek „kulturálisan, történelmileg és esztétikailag szignifikánsak, reflektálnak vagy mondanak valamit az Egyesült Államok életéről”. Ezt a bizonyos nemzeti hangfelvétel regisztert a washingtoni Kongresszusi Könyvtár kezeli, az abba beválogatott dalokról a könyvtár által válogatott testület, zsűri dönt.

A dalt előadó Village People-nek nem a YMCA az egyetlen slágere, van ott még, ahonnan az jött – a zenekar (vagy mondjuk inkább: projekt – erről mindjárt bővebben) nevéhez olyan további jól ismert popdalok kötődnek, mint a Macho Man, az In The Navy vagy a Go West (amiből sok-sok évvel később a Pet Shop Boys készített feldolgozást). A formáció tulajdonképpen afféle ős-fiúcsapat, ahol a háttérben dolgozó szerzők írják (írták) a dalokat, a tagok az évek alatt cserélődnek, vannak, akik többé-kevésbé az állandóságot képviselik – olyan tag egyébként a Village People történetében nincs, aki végig, de tényleg folyamatosan a formáció tagja lett volna – és vannak, akik jönnek-mennek. Kicsit hasonlóan a kor másik ilyen jellegű zenei formációjához, a Boney M-hez. A Village People 1977-ben alakult és a mai napig létezik, nagyjából folyamatosan. De a működését tényleg nem érdemes zenekarként kezelni, inkább brand, popkulturális termék, szórakoztatóipari fenomén.

De mi az a YMCA?

A YMCA egy tizenkilencedik században, egész pontosan 1844-ben alapított protestáns keresztény szervezet, a Young Men’s Christian Association rövidítése, melynek létezik egy testvérszervezete, a Young Women’s Christian Association. A máig is működő szervezet – amellett, hogy aktív az oktatásban, a sportban, a művészeti képzésben, az üdültetésben, családi- és gyerekprogramokban – többek közt fiatalok számára fenntartott olcsó szállásokat működtet világszerte, így az Egyesült Államokban. 1940-re százezer ilyen szoba állt a jellemzően a kistelepülésekről az amerikai nagyvárosokba érkező fiatalok rendelkezésére. Ahogy a YMCA című dal fogalmaz (és játszik el számos kritikus és elemző szerint a fiatal férfiak együtt-helyzet meleg allúzióival):

It’s fun to stay at the Y.M.C.A.
It’s fun to stay at the Y.M.C.A.