Donald Trump második elnöki ciklusa elején soha nem látott lendülettel és nem kevés revansvággyal vágott bele a Biden-adminisztráció politikai döntéseinek visszarendezésébe, avagy a republikánus elvek szerinti „normalitás” visszaállításába. Legalábbis ez történt a szakpolitikák szintjén, hiszen Trump elnök és csapata főképp a hírhedt progresszív woke eszmeáramlat bástyáinak lebontásában serénykedett a több mint 200 sürgősségi elnöki rendelet kibocsátása révén. Azonban a nagy befolyású Hollywood és a szórakoztató álomipar meghódítása, valamint az egyetemi kampuszok ultraliberális világának átrendezése még várat magára az amerikai konzervativizmus politikai aktivistái számára.

A közismert nyugati kultúrharcban az eszmék frontján igencsak körülményes vagy kvázi lehetetlen lesz erőből, washingtoni rendeleti úton az elmúlt fél évszázad liberális gondolati sémáit, alternatív valóságát átprogramozni. Mindenesetre az amerikai jobboldal és a konzervatív csoportosulások jelene és jövője szempontjából létfontosságú, legitimációs erejű kérdés lesz a saját szellemi bázis és oktatási dimenzió hídfőállásainak (vagy legalábbis egy számottevő részüknek) visszaszerzése. Jelenleg a fontosabb amerikai tanügyi szervezetek és az egyetemi kampuszok túlnyomó része inkább baloldali irányultságú, liberális affinitású értelmiségiekből, avagy demokrata párti szimpatizánsokból áll a republikánusok nagy bánatára és hátrányára.

Az amerikai baloldaliság persze nem európai értelemben vett doktriner marxizmust jelent, hanem egyfajta szociáldemokrata eszmeiséget némi egalitárius progresszív eszmei öntettel. Hasonlóképp Trump sem nevezhető amerikai konzervatív, vallásos jobboldali politikusnak, hanem inkábba a bevett politikai mainstreamen kívüli, politikai fiókok és címkék felett álló „parvenü fekete hattyúnak”, amely kép amúgy tökéletesen megfelel nárcisztikus egójának és a status quót felborító, átrendező politikai küldetésének is.

Az amerikai szellemi dimenzió feletti politikai dominancia és az új generációk indoktrinációjának fontos intézménye a Nixon-kormányzat által létrehozott szövetségi Oktatási Minisztérium (Department of Education), amely jelentős mértékű tematikai és pénzügyi befolyással bír a helyi tagállami és megyei tankerületekre. Az utóbbi években olyan, igencsak vitatható tudományosságú oktatási nagyprojekteket erőltetettek és tettek kötelezővé, mint a kritikai fajelmélet (CRT), a faji-nemi interszekcionalitás, a feminista, transz és queer elméletek, és ide sorolható Nikole Hanna-Jones történész-publicista 2019-es, 1619 Projekt című fekete történelmi reformoktatási terve is.

Utóbbinak „tudományosan” megalapozott nyílt ellenségképe is volt a BLM-re alapozva: nevezetesen a fehér, európai származású, angolszász protestáns eredetű, férfi dominanciájú amerikai társadalom, amely Jones elmélete szerint mélyen elfogult, kirekesztő és rendszerszinten...