Bírom Bödőcs Tibort. Akkor kezdtem ismét figyelni az úgynevezett magyar humorra, amikor felbukkant a színen. Pontosabban, amikor elkezdett látványosan felfelé kilógni a hazai kínálatból. A stand up comedy korábban egyáltalán nem érdekelt – hozzáteszem, amit Bödőcs csinál, az mindösszesen az említett magyar humor legjobb hagyományainak a következménye és folytatása, nem kell egyéb márkajelzéseket ráaggatni. Nem véletlen vele kapcsolatban a hofizás.
Pontosan beazonosítható volt, hogy mitől vagy mi mindennel emelkedik ki magasan a mezőnyből. Az egyik a hitelesség. Faluról a városba keveredett csávó, aki nem akarja eljátszani sem a megvárosiasodott embert, aki nagy igyekezetében nagyvárosibb akar lenni a nagyvárosinál, de az örök falusi gyereket sem akarta belehazudni a figurájába, hiszen már nem az. Helyette az, ami: önmagával azonos, városi is, falusi is, ráadásul a két hely, a két életforma, a két élethelyzet egymáshoz való viszonyát is okosan és viccesen képes ábrázolni.
A másik a stílus és a beszédmód: ahogy a legjobb humoristák esetében, ezer közül is felismered azt, ahogyan megszólal, pont akkor jön a vicces mozdulat, a parodizáló hanglejtés, a tájszólás, a minden, amikor kell.
A harmadik az arányérzék: ami a témaválasztást illeti, Bödőcsnél egyfelől ott a falusi kislátószög, a kocsma, a kisbolt, a figurák, a család mindennapjaiból elkapott pillanatok, a magánélet, a gyereknevelés, másfelől pedig a politika, a közélet, a közérzet. És van a Bödőcs-féle arányérzéknek másik vetülete is, az erre és arra is kiosztott pofonok. Ezeknek az arányát természetesen nem lehet patikamérlegen kiporciózni, jönnie kell magától. És jött is. Nyilvánvalóan bőven több saller a hatalomnak, mégis csak ők vannak felül, ők hozzák a döntéseket, belőlük látszik több, satöbbi, de jár a másik oldalnak is, hiszen a magyar közéletet elnézve, hogy is mondjam, humorhoz szükséges alapanyagot az elmúlt tizenöt év hazai ellenzéke is szolgáltatott.
És akkor itt jön a de.
Nézem Bödőcs legutóbbi videóját. Szovjet-orosz tudósok segítségével összeeszkábált smart-láncreakció, a gravitációra fittyet hányó turulmadár, entrópia lepte alaptörvény, cseppfolyós nemzettudat, közben bénázás és balfaszkodás – emberkísérlet ez, hogy Bödőcsből úgynevezett rendes magyar embert csináljanak. A rendes magyar ember pedig a videó tanulsága szerint nem más, mint – az első fázisban – egy üvöltöző agyalágyult, aki Semjén Zsoltitól gyereket akarna, valamint azt szeretné...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.

