Már-már a múlt homályába vész, hogy volt egyszer a magyar közéleti publicisztikának egy olyan válfaja, ami azzal foglalkozott, hogy az ellenzék mit csinál rosszul, és mit kellene tennie helyette. Ez a műfaj jobb esetben nem a fogadatlan prókátorok figyelemhiányából fakadt, hanem a kormánnyal kritikus szellemi miliő próbálta a maga tudása, társadalmi beágyazottsága és tapasztalatai alapján jobb belátásra bírni azokat, akik a politikai arénában elviekben a képviseletünkre pályáztak. Ma már látszik: tömeges tagsággal rendelkező pártok hiányában, egy olyan országban, ahol pártosnak (pláne párttagnak!) lenni eleve zsenánt, ez a műfaj a kihalófélben lévő, „szabadon lebegő” értelmiség utolsó lélegzetvétele volt. A kortárs politika mélyen technicizált világában az ilyesféle kifutó termékek iránt nem mutatkozott igény, pláne nem a 2022-es választás után, amelyből szemmel láthatólag az egyik ellenzéki levont tanulság az lett, hogy a kudarc oka a károgók és az elhajlók zabolátlansága, s így a kritikát ki kell ebrudalni a közéletből, amilyen eszközzel csak lehet.

Ennek lett a didaktikus feloldása Magyar Péter, aki aztán tényleg nem rest kiátkozni bárkit, aki esetleg nem értené, hogy merről fújnak az új szelek. De most, amikor az amerikai külügy éppen szervezetátalakítás címszóval berekeszti a zöldhasúak szabad áramlását a demokrácia, a pluralizmus, a jogállam és a korrupció-ellenesség ügyeiért, a közélet számos, eddig meghatározónak tűnő szegmense remeg meg nem csak nálunk, hanem globálisan is. Ez pedig príma alkalom arra, hogy elmélázzunk az elmúlt másfél évtizedünkön, mert az új fejlemények azt erősítik meg, amit eddig is sokan sejtettünk: hogy a szabad vita tere az ellenzéki térfélen látszólag volt csak formálisan nyilvános, valójában pedig a pálya mindig is egy irányba lejtett.

Hogy mire gondolok, az érthetővé válik, ha skiccelek egy helyzetet, amire aztán tetszőlegesen felidézhetjük nagyjából az összes közérdeklődésre számot tartó (vagy inkább: a hírfolyamot több-kevesebb ideig uraló) ügyet.

Aktuális Ügyünk úgy kezdődik, hogy a sajtó megírja, a kormány változtatásokat fog eszközölni valamely területen egy adott érdekcsoport sérelmére (és mások busás javára). Nem kell sok, hogy az Érintett Civilek vagy Szakmai Szervezetek tiltakozzanak, az Ellenzék pedig biztosítsa őket a támogatásukról. Tüntetések kezdődnek, szigorúan Civil és/vagy Szakmai felszólalókkal, adott esetben zenés-táncos mulatsággal megfűszerezve, hosszú vonulásokkal, zarándokhelyek meglátogatásával, mint...