Ha száz év múlva megírják az ezredforduló utáni két évtized történelmét, akkor annak a középpontjában nem politikusok vagy ideológiák lesznek, hanem a technológiai forradalom, és annak hatása a társadalomra.

Hasonlóan ahhoz, ahogy a reformáció és a kapitalizmus születése értelmezhetetlen a könyvnyomtatás forradalmának megértése nélkül, úgy a korunk jelenségei is ép ésszel felfoghatatlanok lesznek, ha nem vesszük hozzá számba azt a tényt, hogy megpróbáltuk a földkerekség minden emberét 24/7 összekapcsolni pár amerikai (és később kínai) óriásvállalat eszközeivel.

A nyomtatás elterjedése viharként söpörte el a feudalizmust: a reformációt a nemzeti irodalmi nyelvek, a sajtó és a polgári forradalmak követték, de ezzel együtt egy mélyen ható változást is okozott az emberi gondolkodásban magában. A szóbeli kultúránkat felváltotta a Gutenberg-galaxis, ami a tudást elválasztotta a tudás hordozójától, széles körben hozzáférhetővé téve azt, lehetőséget teremtve az absztrakt gondolkodásra, ezzel megágyazva a tudományos forradalomnak.

A nyomtatás a valóságot leírható és így megismerhető jelenségként keretezte, az olvasó pedig az íráson keresztül, kontemplatív és analitikus módon értelmezte a körülötte lévő világot.

Az írott szó hegemóniája aztán már a huszadik század elején kikezdődött: előbb a rádió, később a televízió mosta alá a tekintélyét, de aztán a távközlés forradalma, a hang és a mozgókép azonnali, bárki által hozzáférhető módon történő rögzítése és közzététele mosta el végleg.

Előbb lassan, aztán hirtelen.

Minden információs forradalom kialakítja a maga jellemző társadalmát: Napóleon a sajtót a hetedik nagy hatalomnak nevezte, Goebbels pedig a rádiót a nyolcadiknak. A televízió elhozta a világfalut és a fogyasztói társadalmat: nagy korszaka '68-al kezdődött és 9/11-el végződött. A korszak határáról egy jellemző visszaemlékezés György Pétertől, 1995-ben:

> Írtam egy cikket a Népszabadságba Digitális/nemzeti/kultúra címen (1995. március 18., Hétvége 1. p. – a Szerk). Ami tudom, hogy akkor határkőnek számított egy csomó embernél. Nem volt egy bonyolult gondolatmenet, mert pont az volt benne a lényeg, hogy a nemzeti kultúrát rá kell tenni az internetre. És akkor emiatt engem meghívtak ebbe a bizottságba, távközlési klubba mielőtt mentem Amerikába. Ahol azt mondták, hogy megcsinálják és én kiröhögtem őket. Azt mondtam nekik, hogy ne haragudjanak, nem szoktunk villamosmérnököket megkérdezni arról, hogy a villanykörte alatt mit olvassunk. Erre...