A közösségi média trumpista kommentelői szerint a demokraták vereségének fő oka a túlzásba vitt, radikális kulturális és közéleti politikai korrektség, melynek alapgondolata egyébként az emberek közötti „minőségi” különbség eltörlését tűzte ki céljául. Ez valóban nemes, jóindulatú cél, csakhogy a fürdővízzel együtt a gyereket is kiöntötték – ugyanis nem minden különbség eltörlendő. Az olasz nem azt eszi, amit az amerikai, az angol nem úgy öltözködik, ahogy az amerikai, és a magyar sem ünnepli töklámpással a halloweent.

A kortárs politikai gyakorlatot vizsgálva érdemes megkülönböztetni a „bullshitelést” a konkrét döntések folyamatától. Előbbi a cukormáz, a felszín, a csomagolás, ami szándék szerint a tömegek meggyőzésének eszköze, és ami a legtöbb esetben elég is a nagy tömegek meggyőzéséhez. Utóbbi pedig maga a történelem. A Trump első elnöki ciklusát övező hisztéria értelmetlenségéről például bőven meggyőződhez bárki, aki elolvassa Bob Woodward vonatkozó könyveit, melyekből kiderül, hogy Trump valójában még annál is vakmerőbb és tájékozatlanabb, mint gondoljuk, ugyanakkor az is, hogy a körülötte lévők tudása, demokrácia iránti tisztelete és józan esze képes felfogni a vakon tüzelő elnök ad hoc döntéseit. A választók kegyeiért és a hatalmi pozícióért a „bullshit” szintjén folyik a harc, és a felek azért a kulturális hegemóniáért küzdenek, mely az olasz marxista filozófus, Gramsci szerint meghatározza a valódi politikai hatalmat. A jobboldal szerint a kulturális hegemónia a mainstream balliberális média kezében van, ezen keresztül igyekszik meghatározni az emberek tudatát, és ez ellen vív a jobboldal világszerte – ahogy ők fogalmaznak – szabadságharcot. Magyarországon éppúgy, mint az Egyesült Államokban.

A politikai eredményeket az elmúlt időszakban a felszínen – azaz a „bullshit” szintjén – elért sikerek határozzák meg. Nem az, hogy ki mit tesz, hanem hogy ki mit mond. A baloldal eredendően a tolerancia, a gyengék és szegények felkarolása, az igazságosság, az elit feletti kontroll, az identitások és kulturális különbségek háttérbe szorítása és a világnézeti szabadság egyfajta utópisztikus elgondolása mentén a humanizmus elvét helyezné előtérbe. A világról alkotott elképzelésének mércéje az ember (és a kortárs zöldpolitika nézeteivel kiegészülve: az állat) mint autonóm lény. Hagyományosan jobboldali értékek a történelem- és hagyománytisztelet, a kultúrpolitikai érdekképviselet, az identitások és kulturális különbségek hangsúlyozása és fenntartása, a nemzetség és a törzs szuverenitásának elve, a vallásos alapon nyugvó...