Jonathan Franzen, napjaink egyik legfontosabb amerikai írója mondta Donald Trumpról, hogy kivételesen förtelmes figura, de a maga módján szórakoztató. Kétségbevonhatatlan tény, hogy az újrázó elnöknek páratlan képessége van a figyelem felkeltésére és lekötésére, ezt a nézettségi mutatók is bizonyítják. Nem is szólva a hagyományos és közösségimédia-fogyasztását jelző mutatókra: a Trumppal szemben minimum kritikus lapok, mint a Washington Post vagy a New York Times is bőven profitáltak előző ciklusában az elnök folyamatos médiahekkjeiből. (Jellemző, hogy miután 2020-ban elvesztette a választást, érezhetően – és fájdalmasan – visszaesett a liberálisnak tartott lapok olvasottsága is.)

Hétfőn újraindult a Trump-show, és a világ arra kíváncsi, milyen lesz az új évad.
A legfontosabb szerintem az, hogy rövid.

Tíz év dominancia után legfeljebb négy év, és Trump eltűnik az amerikai és a világpolitikából, sokak megkönnyebbülésére – köztük egyébként nagyjából a teljes hagyományos Republikánus Párttal (ha létezik még ilyen), amely máig nem tudta se lenyelni, se kiköpni a MAGA-jelenséget. Trump legkésőbb négy év múlva távozik, és Trump nélkül nehéz elképzelni a trumpizmust. Lesznek jelentkezők a szerepre, de maga a közismerten rendkívül hiú eredeti sem fogja engedni egy új Trump megerősödését, ami szerintem amúgy sem lehetséges.

Policy és példamutatás

Ha véleményt akarunk formálni a politikusról és kísérletet akarunk tenni arra, hogy felmérjük, mire számíthatunk a következő elnöki ciklusában, szerintem érdemes különválasztani a politikát és a személyiséget. Még pontosabban a Trump által vitt policyt (talán szakpolitikát) és Trump személyiségét.

Ami a szigorú értelemben vett policyt illeti, Trump nem volt sem rossz, sem sikertelen elnök.

A külpolitikában nem követett el komoly következménnyel járó hibát – ellentétben például Obamával, akit Szíria ügyében súlyos, és súlyos következményekkel járó mulasztás felelőssége terhel –, a Közel-Keleten pedig figyelemreméltó, sőt, Izrael esetében bátornak nevezhető lépéseket tett és haladást ért el az Ábrahám-egyezményekkel. Ezzel szemben Joe Biden külpolitikájának súlyos kudarca volt a nem kikényszerített, elkapkodott és végül kaotikusan végrehajtott afganisztáni kivonulás, ami mérhetetlenül felbátorította az iszlamista erőket, az Iránnal újrakezdett, terméketlen alku pedig éveket ajándékozott Teherán nukleáris fejlesztésének. (A kivonulást Afganisztánból egyébként Trump is megígérte.)

Hasonlóan, a gazdaságpolitika sem volt sikertelen az első Trump-adminisztráció idején: az amerikai gazdaság köszönte, jól volt (éppúgy, mint az egyébként...