A szimbólumok nem véletlen dolgok. Minden amerikai elnöknek megvan a választott – vagy adódó – előképe egy korábbi korszakban. Donald Trump valahol William McKinley és Theodore Roosevelt korában találja meg magát, úgy 1897 és 1909 között. De mi történt ebben az időszakban? És hogyan befolyásolja ez a Trump-kormány politikáját és világnézetét?

William McKinley republikánus elnök volt, jóképű, kék szemű, udvarias, és a tárgyalásokban rendkívül eredményes. Elnöksége alatt az Egyesült Államok csendes-óceáni és karib-tengeri nagyhatalommá nőtte ki magát. Kuba, Puerto Rico, Guam és a Fülöp-szigetek mind amerikai befolyás alá kerültek. Ugyanakkor az USA jelentős szerepet játszott az 1900-as kínai bokszerlázadás leverésében, amikor több mint kétezer katonát biztosított a többnemzetiségű haderők számára – és ezzel meg is határozta a két hatalom közti évszázados politikai légkört.

Ami a gazdaságpolitikát illeti, a McKinley-kormány jelentős szerepet játszott a később létrehozott Panama-csatorna előkészítő tárgyalásaiban, az amerikai ipart védő vámpolitika kialakításában, és nem utolsósorban a pénzügy aranyalapra helyezésében. Egyszóval létrehozta és megerősítette egy stabil, gazdag és törekvő nagyhatalom alapjait. McKinley életének egy Leon Czolgosz nevű, már Amerikában született lengyel származású ohiói anarchista vetett véget 1901 szeptemberében Buffalóban.

Nem véletlen, hogy Donald Trump elnöki beszédében többször említette ezt a korszakot, az amerikai terjeszkedési vágyat, a hazai ipar védelmét, a vámpolitikát, a stabilitást, valamint az anarchizmus okozta károkat. 

A Panama-csatorna, amit Carter elnök adott el Panamának szimbolikus egy dollárért, meghatározó téma lett. A csatorna visszaszerzése és annak amerikai üzemeltetése a cél. A kormány ezzel meghatározó lépést tenne a kereskedelem fellendítése irányába, egyben pedig Kína közép-amerikai törekvéseink visszaszorítására.

A vámpolitika kétélű fegyver. Egyfelől segítené az amerikai munkás-szakszervezeteket, melynek tagjai nagy számban szavaztak Trumpra, ugyanakkor felboríthatná a mostani gazdasági állapotokat, és létrehozhatna egy olyan bizonytalan helyzetet, amit a befektetői elit nem kedvel. Visszatérve McKinley politikájához: bár kormányzásának első éveiben létrejött a vámrendszer, a későbbi években – ugyanolyan hamar – háttérbe is szorult. Helyette tárgyalások sorozata következett – ahogyan Trump, úgy McKinley sem akart nyílt háborút, inkább a meggyőzés, az erőpolitika más formáit helyezte előtérbe. Ugyanez a politikai manőver várható a Trump-kabinettől is, és annak a felismerése, hogy az ipar, és az, amit a szakszervezeti munkások képviselnek...