Donald Trump visszatért a Fehér Házba, és kezdetét vette a 47. amerikai elnök kormányzása az amerikai republikánus szimpatizánsok és jóval kevesebb európai jobboldali támogatói örömére. Majdhogynem messianisztikus várakozások közepette kezdődött el az új trumpiánus amerikai „aranykorszak”, jelentsen bármit is ez a bombasztikus frázis. Mindezzel éles ellentétben az amerikai demokraták és a baloldali progresszív liberális véleményvezérek, a gender-üggyel, kritikai fajelmélettel foglalkozó és woke eszmeiségű ifjú aktivisták egyetemi csoportjai, valamint a never-Trumper republikánusok és egyéb minden-ellenes pszeudo-anarchisták legrosszabb rémálma kezd körvonalazódni Trump második elnöki ciklusának kezdetével.

Vegyük sorra, miket gondolt, mondott, ígért és tett az utóbbi napokban Donald Trump, aki kétségtelenül az egyik legmegosztóbb, legellentmondásosabb, gyűlölt és imádott „hős-mártír-elítélt gazdasági bűnöző” elnökként vonul be az amerikai történelembe.

Feltételezem és remélem, hogy az olvasó a szokásos Trump-féle retorikai szuperlatívuszokat egy „csipetnyi sóval” képes értelmezni a politikai metanarratívák költői szabadságának keretei között. Ugyanakkor, sajnálatosan, e gyakran mézes-habos frázisok ma már a poszt-posztmodern (igen, ilyen is van) politikai szférában egyre jobban elterjedőben vannak, nem kevésbé populista és demagóg szófordulatokként hatnak párt- és ideológiai hovatartozástól függetlenül. Azonban Trump esetében – nárcisztikus személyiségének vonzataként – mindez igen látványos és érezhető módon felettébb erőteljesen jelentkezik, amin néha még ő maga is meglepődik utólag. Ilyen grandiózus, túlzó szófordulatként kell értelmeznünk az „egy nap alatti békecsinálást Putyinnal” vagy az „új amerikai aranykorszak beköszöntét” jelző terminust.

Az amerikai gazdaság és életszínvonal ismeretében az aranykorszak inkább bronznak lenne nevezhető, hiszen a mutatók messze elmaradnak a második világháború követő konjunktúrától és a felívelő gazdasági és életszínvonal-növekedés mértékétől. Trump protekcionista gazdaságpolitikai elképzelései a brutálisnak tűnő védővámok (15%-tól 100%-ig) és az újratárgyalandó külkereskedelmi megállapodások alapján talán némileg felpörgetik a hazai termelést és kereskedelmi mérleget, bár ugyanannyi új problémát is teremthetnek, mint amennyit orvosolni próbálnak.

A hosszan ható politikai eszmék és stratégiai elképzelések felől nézve, Trump elnöki beiktatási beszédét hallgatva azonban igencsak megütötte a fülemet a manifest destiny említése, amely az egyik legtöbbet emlegetett 19. századi, erőteljesen expanzionista amerikai politikai eszme. A tartalmilag mélyen telített ideológia értelmében az amerikai nemzetnek az isteni gondviseléstől rendelt (divine providence) sorsszerű hivatása, küldetése van nemcsak az egykor vadnyugati határvidék (American...