Úgy döntött Dr. Sulyok Tamás államfő, hogy a hagyományos újévi elnöki köszöntő helyett karácsonykor szól a nemzethez. Meghallgattam. Ahogy az elnök egyre csak hímezte, varrogatta az egészséges közösségekben élő nemzetről szóló háziáldást a falvédőre, rá kellett döbbennem, hogy íme, létezhet müllercecíliább közszereplő Müller Cecíliánál. Ugyanazt tolja, mint a nyunyókás tisztifőorvos. Nem véletlenül dobta be a Fidesz megint ezt a trükköt: a szándékoltan elrajzolt, veszélytelen önparódiába fordított közszereplőn készségesen röhög és csúfolódik az ellenzéki nyilvánosság, hogy mindeközben eszébe se jusson az illető felelősségét fölhánytorgatni, annak szakmai öntudatát fölpiszkálgatni.

Mit jelent mindez Sulyok Tamás esetében? Nézzük meg először, hogy jutottunk idáig!

A NER történetében az egyik legkellemetlenebb kudarcsorozat a köztársasági elnökökkel való kínlódás – ennyire kétharmados hatalom ilyen idétlenül ilyen fontos kádereket hogy tud sorra lenullázni? Már eleve az indítás is stílustalan volt: a 2005-ben még a Fidesz által jelölt és megszavazott Sólyom Lászlót 2010-ben kérdés nélkül tették félre. Még csak különösebb alibit sem ácsoltak ahhoz, hogy az Alkotmánybíróság volt elnökét, az elismert jogászprofesszort, aki maradhatott volna még egy ciklust a nemzet élén, miért cserélik le a volt olimpikon Schmitt Pálra. Már akkor teljesen világos, Schmitt által is megvallott cél volt, hogy az elnök úgymond motorja legyen a hatalomgyakorlásnak. Alá is írt minden törvényt a nyelvőrködést missziónak választó államfő (a saját pozícióját például egy l-lel). Legfeljebb annyiban fejezte ki a nemzet egységét, hogy minden jóérzésű ember eltakarta az arcát, amikor írt vagy beszélt.

Pláne, mikor a Gavra–Hont-féle HVG kiderítette, hogy az úgynevezett kisdoktoriját is inkább csak másolta. Kevés útja van annak, hogy egy alapvetően szimbolikus működésre kalibrált munka során az elnök megbukjon, de Schmitt egyszerűen annyira kínos tehertétel lett, hogy a ciklus feléig sem tartott ki a szavatossága, távoznia kellett.

A helyére érkező Áder János a jelek szerint kiszámolta, amit kell: a korábbi Orbán-ellenes, alternatívaállító projektet elbukta, Brüsszel neki maximum Rodostó (úgy lett EP-képviselő, hogy kábé Rigó utcai Teletubbies volt az akkori angoltudása), horizontja tehát a belföld maradt – erre pedig jobb gyógyír, mint az akut államfőhiány betöltése, nem látszik. Hazajött, beleült, és bár az ordenáré „bajszos szar” skandálást hallva inkább vele vagyok empatikus, de azt is...